Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

336 A nemzetgyűlés 150. ütése 1923, jelenleg, és egészen mások voltak a politikai viszonyai is. Ebben a nagyszerű könyvében alaposan és becsületesen elmondotta, bogy a földnek felaprózása feltétlenül kedvez a szaporaságnak és minél jobban van egy nemzetben a földbirtok elosztva, annál nagyobb annak a nemzetnek népsűrűsége, népszaporasága s annál több katonát és adófizető polgárt tud az a nemzet kiállitani. Erre vonatkozólag utalt Németországra és Angliára is, és felhozta a Magyarországra, Németországra és Angliára vonatkozó statisztikai adatokat. A három csoportból csak egypár számot leszek bátor leszögezni (olvassa) ; 100 hektárra esett kereső a 0'5 hektárnál kisebb gazdaságokban 560, a0'5—2 hektárnyi gazdaságokban 171, a 2—5 hektárnyi gazdaságokban 88, az 5—20 hektárnyi gazdaságokban 44, a 20—190 hektárnyi gazdaságokban 22 és a 100 hektárnál nagyobb gazdaságokban 18. Szóval, a tudománynak megdönthetetlen igazságai vannak ebben a »Föld és nép« című tudományos könyvben, amelyek megcáfolják Gaal Gaston t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy a birtokok elaprózása apasztaná a népességet. Épen az ellenkezője áll : a birtokok elaprózása a népesedést feltétlenül előmozdítja és a születések számát szaporitja. De hiszen ha ez a tudományos tétel a maga megdönthetetlen statisztikai adataival nem is állana rendelkezésünkre, akkor is csak utalnom kellene arra, hogy méltóztassék végigmenni egy olyan vármegyén, mint pl. Fehér vármegyén vagy Bereg vármegyén — itt már nehéz nekünk a járás — vagy más magyar vármegyén, pl. Csanád vármegyén, ahol a nagybirtokok terülnek el : hogyan következnek ott a tanyák és a faluk, s méltóztassék elmenni egy olyan vármegyébe, ahol a nagybirtok helyén községek terjeszkednek ; mindjárt az első pillanatra meg lehet állapitani, hogy a nép szaporasága és a lakosság sűrűsége hol nagyobb. Rá kell mutatnom arra a nagy hibára, amelyet a magyar politika — az úgynevezett liberális politika — elkövetett hosszú évtizedeken keresztül, hogy t. i. nem gondoltak arra, hogy mi annak a rettenetes rákfenének az oka, amelyet ugy hivtak, hogy magyar kivándorlás. Már a világháború előtt másfél millió magyar embernek kellett ebből az országból kivándorolnia azért, mert az ország területén nem tudta megélhetését megtalálni. Ennek a kivándorlásnak épen azokban a vármegyékben van magas arányszáma, amelyekben a latifundiumok és nagybirtokok terülnek el. Ezekből a vármegyékből kellett kimenniök és az amerikai szenes ólombányák mélységeibe leereszkedniök, és nem volt-e megható az a lélektani tünet, hogy amikor ezt a világháborút nem a mi hibánkból, hanem mások bűnéből elveszítettük és arról volt szó, hogy haza kell szállítani a hadifoglyokat, akkor ezek az emberek, akiket kikényszeritett innen a magyar birtokpolitika hibája és rövidlátása, azok a kiüldözött magyar emberek adták össze a leg> öbb pénzt, a dollárokat ; ők bérelték a hajókat és '. évi július hó 5-én, csütörtökön. ők szállitották haza a legtöbb hadifoglyot Vladivosztokon keresztül Magyarországba. Ez a tény azt igazolja, hogy nem áll az a tétel, amit a nemzetköziek szoktak hangoztatni a világ proie társága előtt, hogyha az egyik osztály teljesen szemben áll a másik osztállyal gazdaságilag ; ha lehetetlenné teszi annak a megélhetését és igy kénytelen kivándorolni, akkor a faji öntudat és a hazához való ragaszkodás megszűnik. íme ezeknek az embereknek ragaszkodása és hazaszeretete nem szűnt meg, mert mihelyt a megélhetésüket megtalálták és a megélhetési feltételeik megengedték, igenis áldozatosan is megmutatták a hazához való ragaszkodásukat és áldozatok árán is — ma is a kérvények ezrei feküsznek bent a belügyministeriumban — szeretnének visszavándorolni, szeretnének itt földbirtokot venni, mert azt akarják, hogy a magyar hazában fejezzék be életüket. S akkor a magyar földbirtoktörvény és a magyar kormány politikája nem gondolt arra, hogy ezeket az Amerikába- kiszakadt magyar testvéreket visszahozza és a dollárokkal értékesebbé tegye a maga leromlott koronáját és azokat a munkaerőket és azt a nagy életerőt, amit ott a magyarság képvisel, nem telepiti vissza ebbe a hazába, amelyben igenis nagy szüksége volna a magyarságnak arra, hogy az amerikai magyaroknak tanult, okos, képzett, világlátott része visszajöjjön ide és itt egy fejlettebb gazdasági élet lehetőségét adja meg. Baross János képviselőtársam felolvasta azokat az adatokat, amelyek szerint az összes nemzetiségi vármegyékben sokkal jobb a kisgazdák arányszáma, mint a magyar kisgazdák arányszáma a magyar vármegyékben. Azok szaporodtak, gyarapodtak s amikor elkövetkezett az ország politikai katasztrófája, nem lehet csodálkozni, hogy Erdélyt el kellett vesziteni, mert a románságnak olyan hallatlan nagy számával állott szemben a csekély magyarság, hogy amikor a politikai fegyvert is kiütötték a kezéből, társadalmi és gazdasági szervezettsége nem volt olyan erős, hogy a maga erejével igyekezett volna a beözönlő idegen hatalommal szembeszállni. Pedig arra nézve, hogy ezt látták már nagyon sokan az ottani vezető politikusok közül is, csak egyre mutatok rá : gróf Teleki Samu végrendeletére, akit, mint jó magyar embert, szerencsés voltam ismerni s aki, mikor a végrendeletét megszerkesztette, belevette azt, hogyha idegen hatalom következtében az ország államformájában változás következnék be, akkor vagyonának ez a része nem a rokonság kezére jut, hanem a marosvásárhelyi református kollégium tulajdonába megy át, s amikor megkérdeztem, hogy hogyan gondolja ő, akkor 1910-ben, hogy a magyar állam államformája megváltozhatik, Erdély idegen impérium alá. kerül, arra mutatott rá, hogy a magyarság kénytelen kivándorolni, ellenben az egészséges román nép szaporasága állandó és elkövetkezhetik a természeti törvénynek az a hatása, hogy a románság egy politikai változás alkalmával mégis csak