Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-150
À nemzetgyűlés 150. ülése 1923. évi, július kó 5-én, csütörtökön. 335 dobta. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy lia a svájci nemzetközi banktól elfogad pénzügyi kölcsönajánlatokat, akkor miért nem fogadja el azt egy Magyarországból kivándorolt keresztény tőkéstől, akinek nem voltak feltételei, vagy ha voltak, csak olyan politikai feltételei voltak, amelyeknek teljesítése tulaj donképen elsőrangú feladata és kötelessége volna jelenleg a keresztény kormánynak, Ugy látszik azonban, hogy amikor a kettő között választani kell, akkor az igen t. keresztény kormányzat a keresztény tőkét gondolkozás nélkül érintetlenül hagyta és gondolkozás nélkül alá akarja magát rendelni a nemzetközi nagytőke kívánságainak, befolyásainak, ami a kölcsönnek megadásával természetesen velejár és amelyet a kormánynak megtagadni természetesen nem lehet, ha a pénzt elfogadja. T. Nemzetgyűlés ! Természetesen nem vagyok felhatalmazva arra, hogy a feltételeket elmondjam, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) de annyit mindenesetre elárulhatok, annyit tudok róla, hogy Schwab nem kötött ki semmiféle különösebb feltételt, csak azt, hogy Amerikában a külképviselet keresztény kezekbe kerüljön. Ez olyan enyhe feltétel, hogy ezt feltétlenül elfogadhatták volna. Rassay Károly : Hiszen most is keresztény kézben van ! Kiss Menyhért : Jelenleg igen, de azóta történt meg a változás. Mellette azonban vannak nagyon fontos tényezők, akik a keresztény felfogást nem vallják, amiről később fogok nyilatkozni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Most leszek bátor arról a fontos témáról elmondani gondolataimat, amely ma az egész országot legjobban uralja : a földreform végrehajtásának késedelmességéről. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ebben a kérdésben három felfogással kell szembeszállanom. Sajnálom, hogy Gaal Gaston képviselő ur nincs jelen beszédem alatt, de a földreformnak végrehajtását az ő felfogása szerint is késlelteti az, hogy Magyarországon igen nagy a földigénylők száma és nem áll rendelkezésre elegendő földbirtok. Nekem jól esett, hogy ő lekötötte magát ahhoz, hogy kívánatosnak tartja a földreform végrehajtását. A novella ellen azonban tiltakozott ; szerinte a novellára nincs sükség, mert a földreformot tulaj donképen az 1920 : XXX. te. értelmében is teljesen el lehet intézni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) Arra az állításra, hogy a földreform végrehajtására nincs elegendő földbirtok Magyarországon, nagyon könnyű válaszolni, mert hiszen itt vannak a statisztikai adatok, amelyek ugy a kézi lexikonokban, mint azokban a földreformról és általában földbirtokpolitikáról irott valamennyi munkában, amelyek közkézen forognak, megtalálhatók. Az egyik munkában benne van, (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) hogy Magyarországon a törpegazdaság 0—5 holdig az egész ország területének 6.15%-a, kisgazdaság 5—100 holdig az egész ország szántóföldjének 48.84%-a, középgazdaság 100—1000 holdig 14.22%, nagybirtok pedig 31.19%. A szabadforgalmi birtok 65.44%-a az egész ország területének, a kötött birtok 34.56%-a az egész ország megművelhető területének. A katholikus egyháznak vagyona 4.63%, hitbizomány ugyanannyi. Nagyon örülök, hogy itt van Kenéz Béla t. képviselőtársam, aki kontrollálhatja ezeket az adatokat, hogy tökéletesen megfelelnek-e a valóságnak. Az ő könyvéből is fogok szószerint citálni ; örülök, hogy megérkezett végszóra. (Zaj.) Baross János képviselőtársam rámutatott arra, hogy épen a magyar vármegyék azok, ahol a latifundiumok terpeszkednek, tehát a magyar fajvédelmi politika szempontjából rendkívül fontos, hogy a földbirtokreform ezeken a területeken hajtassák végre, ö fel is olvasta ezt a 23 vármegyét a 63 régi vármegye közül, amelyeknek legnagyobb része —sajnos—csonka Magyarországon is megmaradt : Baranya, Fehér, Komárom, Mosón, Somogy, Sopron, Tolna, Vas, Veszprém, Zala, Esztergom, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Csongrád, Heves, Bereg, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Hont, Pest, Grömör, Békés, Hajdú, a 25 vármegye közül 19-ben a magyarság arányszáma nagyobb az országos átlagnál és ezekben a vármegyékben mindenütt a hitbizományi birtokok vannak többségben . . . Nánássy Andor : Szabocsban is ? KiSS Menyhért : ...úgyannyira, hogy a régebbi publicisztikában uralkodó az a szempont, hogy a nagybirtokok és a hitbizományok tulajdonképen nemzetiségi vidéken terülnek el, tehát faj politikai szempontból azért szükséges azoknak fentartása, mert a cselédség, tiszttartók stb. magyar emberekből kerülnek ki, és a nagybirtok magyarosító politikát folytathat a nemzetiségi területen, — határozottan csődöt mondott, ennek épen az ellenkezője áll. A nagybirtokok és latifundiumok a legmagyarabb vármegyékben terülnek el s a nemzetiségi vármegyék azok, — a képviselő ur ezeket is felsorolta, de én nem akarom újból felolvasni, csak utalok rá — ahol a birtokeloszlás a kisgazdákra, vonatkozólag sokkal kedvezőbb, mint a magyar vármegyékben. Vita volt itt Gaal Gaston t. képviselőtársamnak felszólalása alkalmával arról, hogy a nagybirtokon a gyermekek szaporodása és általában a népszaporaság sokkal kedvezőbb, mint a kisbirtokon, és ő előhozta, hogy a gazdasági cselédek sokkal szaporábbak, sokkal több gyermekük van, mi g ellenben a dunántúli vármegyékben, Baranya vármegyében és egy másik megyében a kisgazdák hódolnak az egyke szerencsétlenségének. Itt tisztelheteîïi a teremben Kenéz Béla egyetemi tanárt, (Éljenzés jobbfelől.) akinek »Föld és nép« című munkája korszakalkotó alkotás volt, mert amikor megírta ezt, kolozsvári egyetemi tanár korában, akkor ez nagyon bátor és harsány szó volt, mert Magyarországnak gazdasági és földbirtokviszonyai akkor egészen mások voltak, mint
