Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

A nemzetgyűlés 150. ülése 1923. korona megjavitása szempontjából. Már ezelőtt egy évvel több alkalommal bebizonyítottuk, ' hogy a magyar korona romlása és a kivitel fokozása abszolúte semmi össze függásben nin- I csen. Múlt esztendőben is kivittek innen lisztet ' és mindent, ami kivihető volt. Akkor, amikor ' a kivitel megvolt, akkor kellett volna a kereskedelmi mérlegnek megjavulnia, de ellenkezőleg, — mint el is mondottam — rosszabbodott a mérleg és rosszabbodott Zürichben a korona árfolyama. Ha ezek a teóriák igy csődött mondanák a valóságban és az életben, akkor miért nem méltóztatnak más teóriákhoz fordulni? ' Romániából írják a rokonaim — és ez benne , van a magyar napilapokban is, a pénzügy- ; minister ur is olvashatta, — hogy Romániában ! a búza és a rozs kivitelét megtiltották és a tojásnak, az élő állatnak és a feldolgozott állat- ! nak kivitelét olyan hallatlan magas kiviteli ; illetékekhez kötötték, hogy teljesen lehetetlen a kivitel és innen van annak a magyarázata, | hogy Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és min- j denütt Erdélyben sokkal, hasonlíthatatlanul | olcsóbb a megélhetés, mint nálunk Magyarországon. ügy látom, hogy ez az ellenmondásokban , gazdag gazdasági és pénzügyi politika oda kell i hogy eljöjjön, amit a pénzügyi bizottságban j Sándor Pál t. képviselőtársam is megjósolt, hogy ; az állam csődje fog bekövetkezni. De hiszen j az állam csődjét magának a kormánynak és j pénzügyministernek nem volna szabad elősegi- i tenie, és mindent el kellene követnie, hogy ez a j jóslat be ne váljék, mert ha a keresztény kor- j mányzat gazdasági és pénzügyi politikájának hibája folytán csődbe kerül, akkor nem fogja senkisem elhinni, hogy ez a kormány hibájából származott, hanem, a pénzügyi és gazdasági politika bukását a keresztény irányzat tarthatatlanságával fogják összekötni. Mindent el kell tehát követni, hogy ez a politika megváltozzék, és hogy megmentsék az országot. Szeretnék Németország példájával előállani, de a pénzügyminister úr a németországi példát nem mindenben követte. Németországban hagyták, hogy a valuta romoljék, de ugyanakkor az összes kereskedelmi vállalatok és banktartányok megteltek idegen valutával, úgy hogy ma Németországban több frank és több dollár van, mint amennyi állítólag Franciaországban van. Ha a Ruhr-politikának hibái és bűnei folytán odakergetik Németországot, hogy gazdaságilag összeomlik és csődöt fog mondani, akkor mint dollárokban és frankokban gazdagabb ország, bármikor megalakíthatja uj bankját, kiadja uj pénzjegyeit, mert azoknak fizető és vásárló ereje lesz. Ezen a téren sem követte az igen t. kormány Németországot. A drágaság jellemzésére egy egész rövid epizódot vagyok kénytelen elmondani. Az egyik nyomdászszakujságot küldték meg nekem, amelyben el van mondva, hogy hány órát kell dolgozniok a munkásoknak azért, hogy ruhát, évi július hó 5-én, csütörtökön. 333 cipőt, élelmiszert tudjanak venni. Csak egypár adatot kívánok ebből Ízelítőnek felolvasni, hogy méltóztassék látni, milyen nyomasztó, lehetetlen kétségbeesett helyzetben van a magyar munkásság (olvassa) : »A folyó évi május hó 15-iki munkabér Budapesten egy napra 2570 korona 80 fillér, egy órára 321 korona 35 fillér. Az árakat figyelembe véve május hónapban egy öltözet ruháért 374 óráig, tehát 46 napig és hat óráig kell dolgozni. Egy pár cipőért 78 óráig, vagyis kilenc napig és hat óráig, egy kilogramm zsírért hét óráig, — azóta már felment az ára — egy kilogramm cukorért 4 óráig, 60 dekagramm marhahúsért 4 óráig, egy métermázsa fáért egy napig és három óráig, egy métermázsa kőszénért egy napig és két óráig kellett dolgozni. A magyar nyomdászmunkások heti bére körülbelül 14 békebeli korona és amikor az ember valami szórakozásra akarja őket hivni, a, legjobban fizetett vezető nyomdászmunkás is azt válaszolja, nem mehetek el uram, mert nem vagyok képes a családomat kenyérrel ellátni olyan rossz a kereset.« Cserti József : Hát a mezőgazdasági munkásság ? Kiss Menyhért : Pedig a nyomdászmunkásság még aránylag jól keres és annak keresete mögött elmarad a többi gyári és ipari munkás keresete. De nemcsak a munkássággal szemben van elintézetlen ügye az igen t. kormánynak és a túloldalnak, hanem elintézetlen ügye van a többségi párttal magával, az agrárközvéleménnyel, a földmivestársadalommal, a földmives középosztállyal is. Méltóztattak már hallani többizben azokat a számadatokat, amelyek arról szólnak, hogy milyen mennyiségben, hány milliárd és milliárd erejéig bocsátott a jegyintézet bankjegyeket és ezeket kereskedelmi hitel alakjában a kereskedelmi körök vették igénybe. Ma már 90 milliárdnál több az, amit ilyen hitel alakjában igénybe vettek a kereskedelmi körök. Most, amikor hónapok, sőt egy év óta egyik keresztény intranzigens újságban napirenden tartottuk ezt a hitelkérdést, akkor jön rá az igen t. kormányzat arra, hogy a hitel tekintetében változtatást kell behozni, amikor már Popovics is kénytelen volt elismerni, hogy a hitelnyerés szempontjából tényleg igazságtalanságok vannak, ez az igazságtalanság az agrár társadalmat érte s ezért most végre ankétet tartottak és foglalkoztak a kérdéssel. Érdekes, hogy amikor a kereskedelmi hitelt az agrárérdekeknek is rendelkezésre akarják bocsátani, s azokhoz akarják hozzásimitani, akkor a valorizáció kérdésével jönnek elő. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a valorizációt feltétlenül meg kell teremteni. (Az elnöki székel Huszár Károly foglalja el.). Lehetetlenség az, hogy milliárdokat és milliárdokat kapjanak hitelbe akkor, amikor 0.20-on áll a korona és amikor visszafizetik, akkor 0.10-en áll, s hogy a kölcsönt, amelynek összegét áruba fektették, amelynek tehát nem csökkent az értéke