Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

332 A nemzetgyűlés 150. ülése 1923, olyan tagjai, akik a földreform végrehajtását késleltetik. Beszédemben ezzel kivánok foglalkozni, de mielőtt áttérnék a földreform végrehajtásának lassúságára és arra a szükségességre, hogy a novellát feltétlenül be kell terjesztenie a földmivelésügyi kormánynak, megelőzőleg rá kell mutatnom arra a szomorú, desperatus és kétségbeesett helyzetre, arra a rettenetes drágaságra és borzalmas nyomorra, amelyben ma Magyarországon a müveit középosztály és a fizikai munkásság egyforma mértékben szenved. Meskó Zoltán : Erről kellene beszélni napról-napra ! Kiss Menyhért: Végtelenül örvendek, hogy a t. kormány pénzügyministere is itt van, hogy hallja ezt, hogy végre valahára tegyen valamit, hiszen az a helyes gazdasági politika, amely a megélhetést, az exísztenciát biztositja, amely az életet megmenti. Ma olyan nagy a drágaság — a vasárnapi lapokból olvasok csak fel néhány adatot — hogy a tojás darabja 12 koronáról 110—120 koronára, a nullás liszt kg-ja 64 koronáról- 680—700 koronára emelkedett egy év alatt, a zsemlye 4 koronáról 26 koronán folytatódott és ma 32 korona, a cukor 153 koronáról felment 1740 koronára és ma 2100 korona, és karrier szempontjából csodálatosan előreugrott a zsir, amely ma 5400 — 5500 koronára szökött fel. Ezek a megélhetési feltételek, de amelyek mellé ahhoz, hogy férfiruhát is vegyen egy munkás, 120.000 korona kell, a férfiing darabja pedig 9200 korona. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy egy másik statisztikai kimutatást ne olvassak fel, amelyben el van mondva, hogy egy öttagú családnak mennyi szükséges ahhoz, hogy — hogy ugy mondjam, — (ezeket az állati szükségleteket képező cikkeket, élelmet fedezhesse) menynyire van szüksége ruhára ; mennyire van szüksége ahhoz, hogy magát emberileg el tudja tartani. Azért nem mondom el ezeket, mert akkor olyan nagy szám fog kijönni, amit senki megkeresni nem tud, és bebizonyosodik az, hogy ma becsületes munkájából ebben az országban senki megélni nem tud. Mé.is hogyan élnek az emberek, ha nem a becsületes munkából ? Ugy látszik, itt mindenkinek két-három és több foglalkozása van : egy főfoglalkozása, amellyel a nagy nyilvánosság előtt elszámol és egy mellékfoglalkozása, amelyről hallgat, s amely tulajdonképen a főfoglalkozása, mert megélhetésének gazdasági és pénzügyi feltételei ebből a foglalkozásából kerülnek ki. Hogy ez az állapot, ez a drágaság ilyen mérhetetlen, — mondhatnám — toronymagasságra felszökött, ennek egyik oka az igen t. pénzügyminister ur, aki a spekuláció, defláció és infláció sivatagában tűnődik, és mint egy modern Hamlet defláció, vagy infláció, lenni, vagy nem lenni kérdését forgatja magában, nem tudja eldönteni, hogy deflációt, vagy inflációt esináljon-e, évi július hó 5-én, csütörtökön. De ha megnézzük a jegykibocsátó bank kimutatását, feltétlenül rájövünk arra, hogy az igen t. Hamlet mind a kettőt csinálja, néha deflál és néha inflál, és ezt a két ügyet olyan sajátságos módon kombinálja össze, hogy a vége csak az, hogy a pénz állandóan értéktelenedik, és mindig több és több milliárdot bocsátanak ki, mindig jobban és jobban felszökik mindennek az ára ; de ezzel szemben nem áll arányban az a fizetés, amit az igen t. pénzügyminister ur ad a tisztviselőknek és amit a politikájával támogatott nagyipari vállalatok és gyárak adnak a munkásságnak. Azzal, amit a jegyintezet csinál, hogy legutóbb is 9'6 milliárd ujabb bankjegyet bocsátott ki a pénzpiacra, mindjárt megkezdődött a drágasági folyamat. Ha a drágasági folyamatnak titkos rugói iránt érdeklődünk, rájövünk arra, hogy maga a kormány és a pénzügyminister hivatalosan árdrágit és azonkívül, hogy ujabb és ujabb pénzösszegeket dobnak ki a piacra a fogyasztóközönség részére, azonkívül a bankok is közreműködnek ebben az országban abban az irányban, hogy a drágaság felduzzadjon, és hogy annak hasznát és előnyeit maguk vágják zsebre. Kérdem én, hol van az oka a tojás megdrágulásának? Ezt a Kereskedelmi Banknak a főkormánybiztosa intézte, egy bizonyos Stern Sámuel, aki a legraffináltabb eszközökkel és módokkal szedi össze a tojást és ha ennek ára olcsóbb, akkor exportálja külföldre és amikor itt a piacon kellene, hogy a szükséges tojásmennyiség előkerüljön, akkor megdrágítja. Meskó Zoltán : Stern Samu ráül a tojásra ! Kiss Menyhért: Ha nézzük a cukor árát, hogy miért szökött fel ilyen hallatlan mértékben, akkor szintén egy másik tündért kell kikaparnunk, egy másik bankot, — hogy ugy mondjam, egy ujabb mumust vagy ördögöt, vagy nem is tudom, hogy f fejezzem ki magamat — ez pedig a Magyar Altalános Hitelbank, amely minden harmadik hónapban előáll azzal, hogy magasabb és magasabb árban kénytelen a cukrot a közönség rendelkezésére bocsátani. A tojás és liszt olyan szükségleti cikkek, amelyeknek megdrágitása vétek és bűn a magyar nép egészsége ellen ; vétek és bűn a születési arányszám és a magyar élet lobogása ellen, és ha az igen t jobboldal olyan szívesen szeret nyargalni azon a kifejezésen, hogy fajvédelmi politikát kivan folytatni, akkor ezt nem a trópusokban, nem a frazeológiában kell keresni, hanem legelsősorban abban, hogy a magyar fajt magát kell megmenteni, megélhetését kell biztosítani és fizikumát kell erősíteni. Ha a lisztet, tojást, cukrot, zsirt, a legszükségesebb élelmicikkeket ilyen hihetetlen mértékben hagyják megdrágítani, akkor épen ellenkező politikát folytatnak, mert a magyar fajnak megélhetése ellen folytatnak politikát. Azzal jönnek, hogy ezt azért teszik, mert szüksége van az országnak kivitelre a magyar