Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

A nemzetgyűlés 150. ülése 1923, litása, és a földből kihozott termény, amikor Magyarország agrárius állam, az emberek legnagyobb tömegének mentalitása agrárius, amikor mindenütt agrárius termelésre vagyunk berendezve akkor az a jegybank, amely függetlenségünk egyik tünete, egyik következménye, azt mondja, hogy én ennek az agrár termelésnek nem adhatok pénzt, de adok a másiknak a merkantil termelésnek. Ez Sodorna és Gromora. Legyen szabad röviden büntetőjogi szempontból kitérni adótörvényeinkre. Az anyagi büntető törvénykönyvben a fiatalkorúak javára hoztak egy büntető novellát, amely különbséget tesz fiatalkorú és nem fiatalkorú bűnös között és a fiatalkorúnak sok előnyt biztosit. Ez az előny a pénzügyi büntető jogban egyáltalán nincs meg, ugy hogy egy egészen fiatalkorú gyerek, aki valamilyen jövedéki kihágásban elmarasztaltatik, semmiféle előnyben nem részesül a felnőttel szemben. Ajánlom az igazságügyi és pénzügyminister ur figyelmébe, hogy jöjjenek e tekintetbe reform javaslatokkal, hogy a büntető novellának célja adó-büntetőjogunk terén is megvalósuljon. G-aal G-aston t. képviselőtársam legutóbbi nagy beszédében, amelyet igazán örömmel hallgattam, a következőket állapította meg. A földreformot nem tudjuk keresztülvinni, mert a legnagyobb akadály az uj földbirtokos réteg ellenállása, Azt mondta, hogy a kormány pénzügyi politikájával csak a nagy Molochok Ezsau kezét tömik tovább, és azt mondta, hogy nem elég ebben az országban a fajvédelem. Ámde méltóztassék nekem választ adni arra, lehet-e törvénnyel — amint Gaal Gaston t. képviselőtársam kívánja — ebben az országban teljes nyugalmat és rendet csinálni akkor, amikor a munkabéruzsorát alig büntetik, amikor az uzsorát is alig büntetik, amikor van egy kamatmaximálő törvény, amelynek áthágását büntetik ugyan, de azért 500—600%-os kamat mellett adnak mégis kölcsönt, amikor a csalást, a csalárd és vétkes bukást enyhén büntetik, amikor az áruhamisitást egyáltalán nem büntetik, és amikor a csempészést, amelynek révén rengeteg sokat visznek ki ebből az országból, alig büntetik? Nem azok a felfujt elhajlások az akadályai a konszolidációnak, amelyeket liberális részről napról-napra felhoznak, hanem akadályai ezek a törvényes állapotok, amelyek épen azokat a bűntetteket és vétségeket nem sújtják kellően, amelyek a magyar nép élete, vagyona és becsülete ellen merülnek fel. Befejezem beszédemet azzal, hogy én hiszem, hogy a magyar népben végre fel fog támadni annak a belátása, hogy ami ebben az országban folyik, az nem természetes állapot, hanem mérhetetlen bűnök következménye, fel fog támadni a magyar közéletben annak a belátásnak szükségessége, hogy ellenállás^ . évi július hó 5-én, csütörtökön. 331 dacot kell mutatnunk, hogy ezt az irányzatot, amely gazdasági és politikai kívánalmaink ellen érvényesül és harcol, megállítsuk. Ne attól tartsunk, hogy mi lesz azoknak sorsa, akik ebben a küzdelemben részt vesznek, vagy elesnek; ne törődjünk ezekkel. A rómaiak azokat, akik az ő nagy nemzeti harcaikban elestek, a legnagyobb útjaik mellé temették, azon útjaik mellé, amelyek a győzelem felé haladtak. Ha ennek a küzdelemnek lesznek is halottai, áldozatai, mi ezeket a legnagyobb ut mellé, a magyar feltámadás útja mellé fogjuk temetni. De legyen bármennyi áldozata ennek a feltámadásnak, a magyar szabadulásnak, a magyar integritásnak, a nemzeti keresztény gondolat győzelmének el kell jönnie. Meskó Zoltán : Már itt kellene lennie ! Három év után már itt lehetne! Hegedüs György: Ebben a küzdelemben mi semmiféle kíméletet ismerni nem fogunk, ezért el kell jönnie a kereszténység diadalának, mert másképen nem lehet. A javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Á szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért; T. Nemzetgyűlés! Nagyon örvendek, hogy a t. kormánypárt is állított szónokot, mert az ellenzéki oldalon lévő képviselők eddig abban a szerencsétlen helyzetben voltak, hogy a természetrajzból hasonlítottál* ahoz a különös Talegala tyúkhoz, amely a tudomány megállapítása szerint arról nevezetes, hogy évtizedeken át azt hitték, hogy önönmagát termékenyíti meg, de végre a 90-es években Parisban egy egyetemi tanár megállapította, hogy nem önmagát termékenyíti meg, mert a nőstények a hónuk alatt parányi kis himet hordanak és a megtermékenyülés ettől a piciny, láthatatlan hímtől származik. Mindazokat, amiket Hegedüs György t. képviselőtársam elmondott, helyeseknek tartom, csak épen a végső akkordján csodálkozom. O lényegében elmondotta azokat az ellenzéki kívánságokat, amelyeket mi a közállapotokról, a földreform végre nem hajtásáról, a szociális és demokratikus reformok késéséről hangoztatunk, a végső akkordnak azonban következetesség szempontjából annak kellett volna lennie, hogy mivel ő a mostani kormányzatban az u. n. keresztény kurzus idején, amikor a kormányzat gyeplői keresztény férfiak kezében vannak, ezt a felfogást, ezt a mentalitást nem látja megvalósítva, legalább is nem olyan mértékben látja megvalósítva, amint szeretné, az indemnitást, amely tisztára bizalmi természetű, nem fogadja el. 0 azonban elfogadta és én nem éhez a tényéhez fűzöm szavaimat, hanem ahoz a tényhez, amelyet ő megállapított, amelyet régen nem hallottam tőle és amelynek már ellenkezőjéről is beszéltünk egymás között, hogy ő t. i. belátta, hogy a magzar arisztokráciának vannak számos 48*