Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

328 A nemzetgyűlés 150. ülése 1923. évi július hó 5-én, csütörtökön. a kisgazdaosztálynak a középosztály felé és lehet a középosztálynak a kisgazdaosztály felé bizonyos ellenszenves felfogásuk egyes izgatások miatt, — mert hiszen a magyar falu sohasem gyűlölte a középosztályt, — de ezeket a felfogásokat, ezeket az ellentéteket küszöböljük ki, mert egyike a legnagyobb magyar céloknak az, hogy az elszegényedett, elcsenevészesedett, de egyébként kiváló tulajdonságokkal rendelkező magyar középosztály minél előbb lábra álhasson, (Helyeslés jobb felöl.) és néhány száz hold földön ő is megvethesse lábát e haza területén, hogy ezeknek a birtokoknak segitségével kivegye gazdaságilag, szellemileg és majd katonailag is részét abból a nagy munkából, amely szerintem ebben az országban minden emberre, szegényre, gazdagra, úrra és földmivesre egyarát vár. Különösen kívánom a magam részéről azt, hogy a földreformtörvény 91. §-a minél erősebben hajtassék végre, ami egyébként szoros összefüggésben van az előbb elmondottakkal. Ez t. i. a visszaváltásról, illetőleg az előnyök megosztásáról szól. Eddig a törvénynek ez az intézkedése nem valósulhatott meg, mert azt mondja a törvény, hogy ezekről csak akkor lehet szó, ha a kérdéses ingatlanra a megváltási eljárás el van rendelve. Tehát feltételtől függ. A novella már enyhíti ezt a helyzetet. En a magam részéről azonban e tekintetben minden vonatkozásában csatlakozom Haller István képviselőtársam indítványához, amely azt javasolja, hogy visszaváltás, illetőleg a vagyonok megosztása kérhető legyen, tekintet nélkül arra, hogy a földbirtokrendező elj illető ingatlanra el van-e már rendelve, vagy sem. T. Nemzetgyűlés! Én a háború viharai között láttam, hogyan harcolnak a magyar középosztály tagjai. Láttam ezt Limonovánál, láttam máshol, ahol a szó szoros értelmében gondolkodás nélkül, uri nagy becsületérzéssel mentek az ellenségnek, az ellenség golyóinak, aminek vége a legtöbb esetben halál, vagy pedig fogság lett. És mi történt? Az otthonmaradt asszony vagy özvegy nem tudta kezelni a vagyont, nem értett a földmiveléshez, a gazdálkodáshoz, s kénytelen volt legtöbb esetben azt a kis ősi birtokot eladni a hadi viszonyok kiaknázóinak. Férje messze Oroszországban sínylődött, a börtönben vagy a fogolytáborban, s azalatt itthon kicsúszott lába alól a száz és száz év óta a család kezén lévő birtok. Ezek a férfiak valóban megérdemlik, hogy hozassák egy törvény, amely lehetővé teszi számukra, hogy visszamenjenek az őseik által szerzett és általuk megtartott birtokra. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Jól esett Zsilinszky képviselőtársamtól hallani azoknak az okoknak és bajoknak felsorakoztatását, amelyek egyes helyeken a fölbirtokreform végrehajtásánál felmerülnek. Nekem t. i. az a felfogásom, hogy a nemzet legnagyobb érdekét szolgálják azok a t. képviselőtársaim, akik minden komoly bajt idehoznak a nemzetgyűlés elé. Mert meg kellett, szoknunk, — ós ez is természetes eredménye az elmúlt forradalomnak és kommunizmusnak — hogy itt sok kérdésben csak akkor lehet határozottan fellépni, ha az a nemzetgyűlés elé kerül. Jól esett hallani t. képviselőtársaimtól azt is, hogy az ő kerületében épen az egyházi vagyon az, amely semmiféle akadályt nem állított a földbirtokreform végrehajtása elé és örülök annak, hogy ez igy van mindenütt, igy van nálam, s tudtommal igy van többi képviselőtársaim kerületeiben is, amint mindig igy is volt, mert az egyház a törvényes intézkedéseknek útját soha semmiféle eszközzel és semminő módon nem igyekszik keresztezni. Szilágyi Lajos." Bihar vármegyében a káptalan nem igy járt el! Renczes János: Másutt sem! Hegedüs György: És én nagyon kérem t. képviselőtársaimat, hogy különösen a földbirtok helyesebb megosztásának kérdésébe ne vigyenek bele gyűlöletet még a nagybirtokososztállyal, még az arisztokráciával szemben sem . . . Griger Miklós: Ha megérdemlik, akkor igen ! Hegedüs György : . . . bár lebetnek egyesek, akik ezt megérdemlik. A dolog azonban ugy áll, hogy ha Griger t. képviselőtársam valahol a plébánia birtokán talál egy cserépdarabot, amelyre kisütik a tudósok, hogy az 500—600 éves, azt a cserépdarabot is megbecsüli, üvegbura alá teszi, ugyanezen az alapon tessék becsülni azokat a családjainkat is, amelyek száz és száz év óta szerepelnek a történelemben és mint el nem szakadt lánc élnek ennek a nemzetnek életében. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Ha vannak hibák, akkor támadjunk mindig név szerint, mondjuk meg, hogy erről és erről a családról van szó. Griger Miklós: Meg is teszem és meg is fogom tenni! Hegedüs György: T..képviselőtársam nyilt ember volt mindig. Azt mondom : ne általánosítsunk, mert hiszen szemünk előtt is vannak régi mágnás családok, amelyeknek hazafiságához — azt hiszem — kétség nem fér. (Igaz ! Ugy van!) Én tehát nem tudok ebben a kérdésben gyűlöletet hirdetni, nem tudok régi mágnásaink, nagybirtokosaink ellen ellenszenvet kelteni, . . . Barthos Andor: Nem is szabad! Hegedüs György: . . . azonban ezt az ellenszenvet tartsuk fenn egy irányban és tartsa fenn különösen Griger t. képviselőtársam azzal a szo • moru álapottal szemben, hogy nálunk 3,800.00 0 katasztrális hold föld zsidókézen van. (Zaj a középen.) Azért harcoljon, azért küzdjön tehát minden magyar ember, hogy ez a rettenetes massza, ez az óriási vagyon és erő, amelyet &