Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

326 A nemzetgyűlés 150. ülése 1923. évi július hó 5-én, csütörtökön. zetgazdasági értékünk, mert a föld vagyont, erőt, hatalmat, tekintélyt ad azoknak, akiknek a kezében van. Látjuk a történelem folyamán, hogy, ha királyainknak nagy birtokuk volt, hogy ha királyaink ingatlanok tekintetében gazdagok voltak, akkor hatalmas királyok is voltak. Ott van pl. Hunyadi János, akinek több mint 2 millió katasztrális hold birtoka volt; ott van Hunyadi Mátyás, akinek több mint 1,600.000 katasztrális hold birtoka volt. Természetes, hogy az akkori politikai viszonyokat egészen másképen kell elbírálni, mint a mai viszonyokat. Csak azt akarom leszegezni, hogyha királyainknak nagy birtokaik voltak, akkor a királyaink erősek voltak, ellenkező esetben nem. Ez a viszony csak akkor változott meg, amikor a Habsburgok jöttek Magyarországba; mert, sajnos, ők jobban értettek egy centrális erőnek, hatalomnak megszervezéséhez. Le kell szegeznem azonban azt, hogy a magyarság a régebbi időben jobban védte az ország földjét, jobban törődött annak sorsával, jobban törődött azzal, hogy kinek a kezébe jut, mint az ujabb magyar generáció. (Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Ott van pl. az aranybulla 26. cikkelye, amely igen-igen régen azt mondotta ki (olvassa) : »Földbirtokok idegeneknek ne adományoztassanak, és ha adományoztattak vagy eladattak, az ország népének visszaváltás utján visszaadassanak«. Ez a törvény bizonysága annak, hogy a magyar nép kezdettől fogva, ezen országban való megtelepedés óta, a legnagyobb súlyt helyezte minden időben a földbirtok helyes eloszlására. (Ugy van! jobb felöl.) Ezért a föld kérdése ma is a magyarság legforróbb kérdése és ez a magyarság jövőjének nagy problémája is. Nem akarok én itt támadni senkit, én nyugodt beszédet akarok mondani, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy ebben a földkérdésben a nagy bír tokososztály sok vonatkozásban nem teljesítette nemzeti kötelességét. Nekem az a véleményem, hogyha ez továbbra is igy megy, hogyha azok a mesterséges és nem mesterséges akadályok, amelyeket a föld helyesebb megoszlása kérdésében felállítottak és amelyek fennállanak, el nem tűnnek, akkor a magyar falu kráterré fog átalakulni, amely mérges gázokat és nagy köveket fog magából kidobni. Szilágyi Lajos : Ugy van ! Ezen a szünet előtt túl kell esni S Közérdek I Hegedüs György : Azt is meg kell állapítani azonban, hogy nem is annyira* a nagybirtokososztály, hanem a magyar zsentri az, amely kevésbbé törődik a magyar falu sorsával, pedig a magyar falu sohasem nézett ellenséges szemmel arra a magyar zsentrire. A magyar falunak semmi része nincs abban a nagy csapásban, hogy a magyar zsentri vagyona nagy részét elvesztette, ennek okát keresse inkább önmagában. A magyar falut abszolúte nem lehet azzal vádolni, hogy nem nyújt segédkezet a magyar zsentri felé. Aki jár az országban, jár falurólfal ara, az látja, hogy épen ez a középosztály, a magyar zsentri egy része az, amely különösen lenézéssel viseltetik a magyar faluval szemben. Szilágyi Lajos: Ilyet nem lehet általánosságban mondani! Hegedüs György: Sohasem általánosítok. Az élet azonban mit mutat ? Különös képe, folytatódása ennek a mentalitásnak az, hogy épen egy földmives embernek, egy sokszor megrugdosott, támadott, kigúnyolt földmives embernek kellett jönnie egy törvénnyel, amelynek az a célja, hogy ezt a magyar zsentrit is lábraállitsa. (Ugy van! jobbfelöl.) A magyar zsentrinek — tisztelet a kivételnek — meg kell a mentalitását változtatnia, a magyar zsentrinek közelednie kell a faluhoz, mert a falu nagy hivatást szánt a középosztálynak, a zsentrinek, azt, hogy lehetőleg a földreform segítségével álljon lábra és helyezkedjék a falu és a nagybirtokososztály közé. Legyen ez a magyar középosztály a falu tanácsadója, vezetője, vigyen olyan gazdálkodást a birtokán, hogy abból a magyar füldmives tanuljon, lássa azt, hogy a szakszerű és tudományos kezelés, a gondos munka milyen termést, milyen termelést képes az országban előállítani. (Ugy vamí jobbfelöl,) Legyen minden tekintetben felvilágosító ja a magyar falunak, mert- én azt mondom : ahol a jegyző, ahol a pap és ahol jó az a középbirtokos, ott a destrukció, ott a nemzetköziség soha a lábát megvetni nem fogja. (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl és a középen.) Csontos Imre : Ez így van ! De mindjárt nem lesznek már idebent. (Derültség jobbfelöl.) Hegedüs György : Nekem az a felfogásom, hogy a végrehajtás alatt levő törvény, valamint az a novella, amelynek beterjesztését Ígérték, csak abban az esetben lesz üdvös és termékeny hatású, ha azt az egységes közszellem tüze alkotja meg (Ugy van! jobb felöl) ós ha ugy jelentkeznek ezek a törvények, mint nem egy osztálynak egy másik osztály ellen hozott törvényei, hanem mint olyan törvények, amelyeknek egyetlen céljuk van : a magyar falunak, a magyar népnek, a legnehezebb és legkényesebb magyar problémának megoldása. (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) A magyar létfentartás csak az összes dolgozó keresztény társadalmi osztályok kölcsönössége alapján biztositható. Ezért minden magyarnak a munkában kell ma keresnie és megtalálnia az örömét, mert erre elsősorban a kereszténység is ösztökél. Hiszen a kereszténység, születésének első percétől kezdve, a társadalom alapjává a munkát tette meg. A kisgazdaosztály, a falu az állami élet megingathatatlan alapja. (Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) Ezért a földnek demokratizálását bizonyos