Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

À nemzetgyűlés 150. ülése 1923. van, annak látnia kell azt, hogy ezen az álla­poton ezzel a lassúsággal, arany középutakkal és más áltató szerekkel segiteni nem lehet. Ennek a lassúságnak, ennek a giliszta ge­rinctelenségnek következménye azután szerintem az, — ahogyan Graal G-aston t. képviselőtársam is megállapította, — hogy ebben az országban mindenütt felütötte fejét az októbrizmus. Fel­ütötte itt a parlamentben is a destrukció for­májában és ellenségeink feldicsérésének formá­jában. Különböző módok, különböző eszközök ál­lanak ellenségeinknek, a liberalizmusnak segít­ségére abban, hogy ebben az országban az el­altatást, elcsendesitést hogyan vigye keresztül. Csinálják ezt a politikában, de csinálják ezt pl. az irodalomban is, még pedig igen ügyesen. Ott van pl. az a nagy Tagore-kultusz, amelyet min­den liberális lap hirdet, s amellyel mintegy bele akarják vinni a magyar lélekbe, a magyar kö­zéletbe Tagorenak hindu filozófiáját, mely ön­magában véve a lemondást képviseli. Azután jönnek a tanácsok, jönnek a csen­des óvszerek, hogy : legyünk csendben, hagyjunk fel minden szervezkedéssel, hiszen az ellenség úgyis erős, és úgysem lehet ellene tenni soha semmit. Azután jönnek más gyógyszerekkel; ajánlják, hogy menjünk az ellenség elé, hajtsuk meg fejünket, hiszen az jóakaratú ; azokban, akik elvették hazánk területét, bizhatunk, mert ők kezet akarnak velünk fogni. T. Nemzetgyűlés ! Ez gyászos kép, és még gyászosabb az, hogy ennek a hangnak a ma­gyar törvényhozásban adtak helyet. Drozdy képviselő ur vetette itt fel azt az egyezkedést, amely állítólag a cseh kormány és mások, az emigránsok között folyt. Azonban ha már t. képviselőtársam ezen egyezkedést, amely Kunfival folyt le, idehozta a nemzetgyűlés elé, legalább ismertette volna meg ezeknek a tár­gyalásoknak és feltételeknek minden pontját, hogy láttunk volna ebben a kérdésben tisztán. T. i. a képviselő ur elhallgatott egyes feltéte­leket. Elhallgatta például azt, hogy Magyar­országon egy szocialistákkal vegyes liberális kor­mányzatnak kellett volna jönni, a Batthyány Tivadarok, Lovászyak, Garamiak, Kunfiak és mások kormányának. Elhallgatta azt a feltételt is, hogy a magyar nemzetnek haza kellett volna engedni és keblére kellett volna ölelni az emi­gránsokat. Az ilyen feltételek azonban a magyar nem­zetnek nem kellenek, és én csak azt ajánlom Drozdy képviselőtársamnak, amit ajánlottam tavaly is Bécsben az interparlamentáris konfe­rencia alatt : ne akarja előttünk szépítgetni az emigránsokat, ne akarja itt bűnök bocsánatát kieszközölni és ne akarja őket hazahozni. Én a magam részéről nem is ajánlom, hogy a haza­térésnek még csak a kísérlete is megtörténjék. Egy feltétel volt az is, hogy ÉMET, MO VET ós a Ligát, és más keresztény szervezeteket, ame­ívi július hó 5-én, csütörtökön. 323 lyekben ma már benne hullámzik az egész ma­gyar intelligencia, az egész magyar nép, szün­tessük meg. Az ÉME-nek, a MOYE-nak, a Ligá­nak és más keresztény szervezeteknek egészen mellékes dolog, hogy Drozdy képviselőtársamnak mi róluk a véleménye. Yégre a grammofon nem tehet róla, hogy ha felhúzzák és lemezt tesznek rá, hogy eljátssza a lemezen levő darabot. Azonban egyet jegyezzen meg Drozdy kép­viselő ur, jegyezze meg magának azt, hogy a magyar nép még nem züllött annyira le, hogy az ÉMET, MOVET, Ligát és más keresztény szervezeteket a csehekkel és a liberalizmussal cserélje fel. Azonban, mikor azzal állanak elő, hogy ezeket a keresztény szervezeteket szüntessük meg, amit különösen a szociáldemokrata párt részéről követelnek, akkor nekem nagyon gyanús színben tűnik fel a szabadságnak, az egyenlő­ségnek és a szabad szervezkedésnek kérdése, különösen a szociáldemokraták részéről. Csak addig kell hát önöknek a szabadszólás és szabad szervezkedés joga, amig egy liberális, vagy szociáldemokrata szervezkedésről van szó ? Mihelyt azonban arról van szó, hogy itt keresz­tény alakulatok is szülessenek, a nemzeti érzés ápolása végett keresztény alakulatok is legyenek ebben az országban, akkor mindjárt felesleges a szervezkedési jog, akkor mindjárt fel kell azt függeszteni ? Mi nem hiszünk ebben a szabad­ságszeretetben, nem hiszünk semmiben, amit nekünk ezen a téren önök prédikálnak. Azonban mégis mondja meg a képviselő ur azoknak a cseheknek, hogy mi nem utasítunk el magunktól semmiféle kezet, amely felénk közeledik. Csak egyet kívánunk, hogy ez az ajánlat, ez a közeledés őszinte legyen. Hogyha a csehek őszintén közelednek a magyar nép felé, akkor én azt üzenem nekik, hogy először ne a szoros értelemben vett csonka Magyar­országnak ügyeivel, bajával és szenvedésével törődjenek, ne ezen akarjanak elsősorban segi­teni, ne itt akarjanak a trianoni béke alapján valami kis lábraáilitást keresztülvinni. Nem, t. Nemzetgyűlés, ott van a Felvidék, ott vannak elszakított magyar testvéreink, ott vannak a tótok, hajtsák végre azokon a kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezéseket, (ügy van ! ügy van ! hal- és jobb felől.) . Majd, hogyha a Felvidéken magyar és tót testvéreinkkel szemben végrehaj­tották a kisebbségre vonatkozó intézkedéseket, amelyeket nekik joguk van követelni, akkor el­hisszük, hogy a csehek közeledése őszinte. Barabás Samu : Mondjanak le Felsőmagyar­országról ! Hegedüs György: Azonban kétségbe kell azon esni, hogy az ellenségnek ilyen protegálá­sát, a cseheknek örökösen fehér színben való feltüntetését így el lehet mondani a magyar parlamentben. Nem hiszem, hogy a francia vagy más parlamentben az ellenségről ilyen szabadon lehetne beszélni. :

Next

/
Thumbnails
Contents