Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-149
318 A nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó 4-én, szerdán. val számolnak a malmok a lisztárak megállapításánál, hanem 0.3 vagy OA körül mozog az az arányszám, amelynek alapján a lisztárakat megáll apitották. Nem érdektelen az sem, ha megállapítjuk és figyelembe vesszük azt a drágulási folyamatot, amely az ipari cikkeben tapasztalható és amiről épen a mai lapokban számol be Dalnoki-Kovács Jenő, az Országos Iparegyesület titkára, akinek összeállítása szerint addig, amig a drágulás általában ezerszáznegyvenháromszoros a békebeli árakhoz képest, addig a lisztnél, tehát az elsőrendű, sőt legelsőbbrendü szükségleti cikknél ezernyolcszázhatvanszoros, tehát hétszázszorosan több, mint általában véve a többi közszükségleti cikknél. Peyer Károly : Amikor itt terem minden ! Györki Imre : Ezek a képek és adatok megdöbbentőek azért, mert lehetővé van téve ebben az országban, hogy mindenki, aki itt összeáll és a dolgozóknak megélhetését meg akarja neheziteni, annak ebben az országban teljesen szabadkeze van, senki annak kezét le nem fogja, le nem üti, az nyugodtan vájkálhat a dolgozók zsebében, nyugodtan rabolhatja és zsákmányolhatja ki ezeket, teheti tönkre a dolgozókat és teheti lehetetlenné a dolgozók megélhetését. (Zaj.) Éhn Kálmán : Ebben igazuk van ! Peyer Károly : Négy malom nem tarthatja el valamennyit. Négy munkás sem tarthat el százakat a munkájával. Elnök : Peyer képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Györki Imre : Ha a lisztárakban más disztinkciót is akarunk csinálni és megállapítjuk, hogy a malomkoncentráció minő politikát folytat a lisztáraknak a liszt különféle neme szerint való megállapításánál, azt látjuk, hogy a békebeli árakhoz képest nagy eltolódások vannak a 0-ás liszt és a kenyérliszt ára között. Amig ugyanis békében a kétféle liszt ára között körülbelül 15%-os differencia volt, addig ma már ez a differencia nagyon eltolódott, még pedig a kenyérliszt rovására. Bizonyos mértékig lehet szó arról, hogy a 0-ás liszt luxuscikk, mig a kenyérliszt a dolgozók legelsőrendű szükségleti cikke, de mégis azt látjuk, hogy a malomkoncentráció lisztpolitikája a kenyérlisztet terhelte meg sokkal súlyosabb árakkal, mint amennyivel megterhelte a 0-ás lisztet. Itt el kell mondani azt is, hogy nem minden malom jár e tekintetben elől. Ha nézzük általában a malmok politikáját, azt látjuk, hogy azok a vidéki malmok, amelyek kicsinyek és tőkeszegények, vagy kénytelenek voltak teljesen beszüntetni üzemüket azért, mert forgótőkével nem rendelkeznek, hogy annyi gabonát vásároljanak össze, amennyit a piacra tudnának hozni, vagy pedig tisztán vámőrlésre rendezkedtek be. Ma Magyarország közönségének lisztellátását teljesen a budapesti malmok dominálják, amelyek szervezettségüknél és annál a körülménynél fogva, hogy a kormány szabad rablási területet engedett át nekik és annál a segítségnél fogva, amellyel a kormány hozzájárult ennek a rablásnak fentartásához, teljesen uralják a magyar piacot és a helyzetet. Ily körülmények között, minthogy ezt teljesen tarthatatlannak tartom, és nem hiszem, hogy ez a politika, amit a malmok folytatnak, megegyeznék a közélelmezésügyi minister ur politikájával, a minister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a kormány nem hajlandó törvényes utón megállapítani a dolgozók megélhetését biztositó létminimumot, tekintettel arra, hogy nem hajlandó a drágasági indexszámok bevezetésével a dolgozók megélhetési lehetőségét arányba hozni a folyton fokozódó drágasággal, kérdem : 1. hajlandó-e a minister ur az elsőrendű közszükségleti cikkek árába irányitólag befolyni ; 2. hajlandó-e a kenyérmagvakkal űzött visszaéléseknek gátat vetni ; 3. hajlandó-e a malomkoncentráció elnevezés alatt szereplő érdektársulat diktatúráját letörni s a dolgozók megélhetését biztosítani.« Elnök : A közélelmezésügyi minister ír kjván szólni. Bud János közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről az összes kérdésekre, amelyeket az interpelláló igen t. képviselő ur előterjesztett, nem fogok kitérni, hanem kizárólag a gabonaár és a lisztár problémájára, amit tulaj donképen a legközvetlenebbül érintett, s aminek tulaj donképen csak egy keretet adott a többi adatokkal, amelyeket erre a célra felhasznált. Én a gabonaár tekintetében a nemzetgyűlésben már kifejeztem az álláspontomat és azt hiszem, az az elv felel meg a helyes gazdaságpolitikának is, hogy a gabonaárnak olyannak kell lenni, mint amilyennek a helyes és egészséges gazdasági élet természetes törvénye megkivánja. (ügy van ! jobb felől.) Helytelennek találnék minden olyan beavatkozást, amely a gabonaáralakulást mesterségesen akarná ezen túlmenőleg befolyásolni. De akkor is bevallottam s ma is kénytelen vagyok bevallani azt, hogy, sajnos, különböző okok közrejátszanak, de különösen igen sok spekulációs momentum is résztvesz a gabonaár alakulásában, (ügy van ! jobbfelol és a középen.) Bátor vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy sokan kétségbevonják ezen állításomat és azzal szembehelyezkednek, holott épen az utolsó napokban maga a kereskedelem és a malomérdekeltség volt az, amely felkeresett bennünket, hogy tegyünk valami intézkedést, mert a tőzsdén olyan elemek vannak, akik nem hivatottak arra, hogy résztvegyenek a gabonakereskedelem irányításában ; (Általános helyeslés.) amelyek mesterségesen hajtják fel az árakat, igy teszik széles néprétegek megélhetését majdnem problematikussá. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Miért nem tesznek ez ellen intézkedéseket?) Méltóztassanak megnyugodni, én napról-napra foglalkozom ezekkel a kérdésekkel ; foglalkozom azoknak az ügynököknek a dolgával is, akik mesterségesen befolyásolják az árakat, és mindenesetre keresek olyan módokat, amelyekkel
