Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-149

A nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó 4-én, szerdán. 309 Szabó József : ... lesz-e végre törvény, amely gondoskodni fog arról, hogy a kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők becsületes munkájuk után tisztességes nyugdíjban részesüljenek és amely az összes szociális problémákat megoldja. Épen ezért a kereskedelemügyi minister úrhoz a következő interpellációt van szerencsém előterjeszteni (olvassa) : »Hajlandó-e az igen t. kereskedelemügyi minister ur a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot haladéktalanul a nemzetgyűlés elé terjeszteni és azt még a parlamenti nyári szünet előtt a nemzetgyűléssel let árgyaltatni ? Ha igen, ugy a tervezett törvényjavaslat magában foglalja-e a tisztviselői kamara, munkabéregyeztető-bizottság megszervezését ? Elrendeli-e a fegyelmi tanács, a vasár- és ünnepnapi munkaszünet, a túlóradíj, a remuneráció, a haszonrészesedés, próbaidő, felmondási idő, szabadság, betegsegélyezés és a nyugdíjkérdések rendezését?« (Helyeslés a haloldalon.) Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy interpellációmra válaszát megadni kegyeskedjék. (Helyeslés bal felől.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A magánalkalmazottak jogviszonyaira vonatkozó előadói tervezet a kereskedelmi ministeriumban készen van. A javaslat nagyon sok jogi kérdést érint, ép ezért, mielőtt törvényjavaslat formájában a nemzetgyűlés elé hoznám, szükségesnek tartom, hogy jogi szempontból alaposan megvitattassék és hogy az érdekeltekkel is részletesen megvitatható legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Igyekezni fogok, hogy mindezek a megbeszélések minél hamarább megtörténjenek és ezeket a tárgyalásokat mielőbb lefolytassuk. Mindazonáltal nem tudok olyan irányú ígéretet tenni, hogy a javaslat a legközelebbi hetekben kerül-e a nemzetgyűlés elé vagy pedig később, de mindenesetre azon leszek, hogy teljes törvényjavaslat formájában mielőbb készen legyen és a nemzetgyűlés elé hozassék. (Helyeslés.) Kérem válaszom szives tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur kivan szólani. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Bár megnyugtat engem a kereskedelemügyi minister urnák az a kijelentése, hogy foglalkozik ezzel a törvényjavaslattal és igyekezni fog azt minél előbb a törvényhozás elé hozni, mégis mivel az egyik ministeri tanácsos ur már két esztendővel ezelőtt jelentette ki, a magántisztviselők előtt nyilvános gyűlésen, hogy a törvényjavaslat készen van, csupán csak a törvényhozás által való letárgyalást várja, én végtelenül sajnálom, hogy nem vehetem tudomásul a választ már azért sem, mert nekem óhajom az, hogy épen ezen kijelentés alapján a nemzetgyűlés ezt a törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt, mielőtt szétmegyünk, tárgyalja le. "Végtelen sajnálatomra a minister ur válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a kereskedelemügyi minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a kereskedelemügyi minister ur válaszát tudomásul veszi. Ki a következő interpelláló? Hebelt Ede jegyző : Dénes István ! Hedry Lőrinc : Nincs itt, hála Istennek ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Ki a következő interpelláló ? Hebelt Ede jegyző: Csik József! (Felkiáltások jobb felöl : Megadjuk !) Csik József: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy interpellációmat nem terjeszthetem elő azzal az alapossággal, amellyel szerettem volna,... Hedry Lőrinc (a távozó Prosper Sándor után) : Propper ur, ez is érdekes, ne szaladjon el! Propper Sándor: Lesz még szerencsénk! Csik József: ...nem élek vissza azonban a nemzetgyűlés türelmével s lehetőleg rövidre fogom mondanivalómat. Interpellációm tárgyát azok a sérelmek képezik, amelyek a kultuszministerium részéről nap-nap után érik a kántortanítókat. Ezeknek a sérelmeknek kiindulópontját az 1907: XXVII. te. képezi, amelynek 11. §-ában ez áll (olvassa): »Ha a hitfelekezeti elemi népiskola tanítója az 1868 évi XXXVIII. te. 141. §-ának 3. bekezdése értelmében kántori teendőt is végez, a tanítói alapfizetés megállapításakor a jelen törvény 2. §-ában megállapított legkisebb alapfizetés erejéig a tanítói és kántori járandóságok, ez utóbbiak jellegének érintése nélkül együttesen fizetésnek számitandók s ennélfogva a nyugdíjjogosultság megállapításánál is az ekként együttesen számított fizetés veendő alapul.« A törvénynek ezt az intézkedését a kántortanítók kezdettől fogva sérelmesnek találták magukra nézve. Sérelmesnek találták azért, mert köztudomás szerint a tanítói és kántori állás két különböző állás, következőleg mindkettő külön jövedelmi elbírálás alá kell, hogy essék. Ha az a tanitó megdolgozik a maga hivatáskörében és kellőleg elvégzi a maga munkáját, azért megérdemli tanítói jövedelmét, ha pedig ezenfelül kántorságot is vállal, akkor azt nem azért vállalja, hogy munkája szaporodjék és kötelezettségei nagyobbodjanak, hanem azért, hogy jövedelme növekedjék. Méltánytalan tehát a törvénynek az az előírása, amelynél fogva a kántori jövedelmeket a tanitójövedelembe be kell 6