Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. 225 Megmondom őszintén és nyíltan — mindig hirdettem és hirdetem ma is — hogy a mostani Magyarország ekkora tisztviselői kart fentartani abszolúte képtelen. Létay Ernő : De ez nem megoldás ! Gaal GastOn : Azonban az a körülmény, hogy most elbocsátunk 10 %-ot > egy félév múlva megint 10 %-ot . . . Rassay Károly : És közben felveszünk még húszat ! Gaal Gaston : .... a szanálás szempontjából semmit sem jelent, mert még mindig marad 80% s ez a kontingens is olyan sok, hogy azt meg nem birhatjuk. És kérdezem, mi fog történni ezzel a 20%-kal? Ezeket kidobjuk, kiszolgáltatjuk az éhenhalás veszélyének. Akármi történik velük, akárhová mennek, végeredményben mégis csak az állam lesz kénytelen gondoskodni róluk ; az államnak kell valamilyen módon segiteni rajtuk. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Hát a munkanélkülieken ki segit?) Szóval a kérdés ódiumát magára veszi a kdpmány anélkül, hogy reális, gazdaságos számítás szerint a legcsekélyebbet is nyerne ezzel. Én, mélyen t. Nemzetgyűlés, nem tehetek róla, nem tudom ezt a kérdést abból a bizonyos magas tudományos szempontból vizsgálni ; belőlem mindig kitör a gyakorlati ember, aki hozzá voltam szokva kora ifjúságomtól fogva, hogy elemekkel és barmokkal vesződjem. (Derültség.) Én sohasem tarthattam a szomszédban az eszemet, nekem mindig a magam esze szerint kellett eljárnom és momentán kellett intézkednem a legkényesebb helyzetekben is, ha nem akartam, hogy fölboruljon a gazdaságom. És ugyanilyennek tartom én nagyban és egészben az állami életet is. (Helyeslés.) Már pedig ha én, mint gazda, azt látom, hogy gazdaságom valamelyik ágára következetesen ráfizetek, az nem csak nem megy, sőt engem tönkretevéssel fenyeget, akkor első dolgom azt az ágat beszüntetni és keresni egy másikat, amelyikkel azt pótolni tudom. Szóval én a józan, az okos gazda szempontjából vizsgálom az állam sorsát is, amikor a tisztviselői kérdés megoldásáról van szó, és kénytelen vagyok kimondani, hogy a kormány eddigi összes tényeit egyszerű szimptomatikus kezelési módnak tartom, amely amikor itt volt láz, itt adott be egy adag kinint, amikor másutt volt, ott alkalmazott egy adaggal, de a betegséget gyökeresen meggyógyítani egyáltalában nem tudta. (Felkiáltások a középen : Nagyon nehéz !) Nem is olyan nagyon nehéz, csak meg kell hozzá lennie a bátorságnak. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások half elől : Ësz kellene hozzá ! Akarat és hozzáértés !) Még az sem, csak érzék kell hozzá. (Felkiáltások jobb felől : Halljuk a javaslatot !) Bocsánatot kérek, de már három évvel ezelőtt megmondtam, hogy a tisztviselői kérdés megoldása csak gyökerében, csak ugy lehetséges, ha az állam mindazokról az üzemekről, amelyek kolosszális mennyiségű közalkalmazottat foglalkoztatnak, amelyekre azonban milliárdokat ráfizet, lemond, azokat egyszerűen kikapcsolja az államháztartásból. (Ugy van ! balfélől.) Beck Lajos : Az államvasuttal kell kezdeni ! Ne csináljanak érzelmi politikát az államvasuttal ! (Zaj.) Gaal Gaston : ' Hogy mi fentartsunk államvasutakat, amelyekre a múlt esztendőben 26 milliárd effektiv ráfizetés volt, az idén pedig lesz legalább 100 milliárd, hogy mi fentartsunk államvasutakat, amelyek a 26 milliárd deficit helyett legalább 10 milliárd effektív bevételt hozhatnának az államnak, ha bérbeadná, ezt én gazdaságosnak el nem ismerhetem. (Helyeslés balfélől.) k.7, államvasút, eltekintve attól, hogy irtózatos deficittel dolgozik, egész termelésünket is megbénítja a maga tarifapolitikájával, most ismét kétszeresére emelte az összes teher- és személy díjszabásokat. Az államvasutak ilyetén kezelése nem a termelés előmozdítása, hanem egyenesen annak megakasztása. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Pedig ha az állam ettől a tehertől megszabadul, ha az állam a vasutakat, a vasgyárakat, a szénbányáit és mindazokat az üzemeit, amelyekre ráfizet, egyszerűen bérbeadással hasznosítja, megszabadul a közalkalmazottaknak legalább 60%-ától, tehát ugyanakkor, amikor ezek az üzemek effektív hasznot is hoznak és ezenfelül még meg is szabadul a deficit legnagyobb részétől, a megmaradó 40% tisztviselőt megfelelő rostálással, a haszontalan hivatalok megszüntetésével, megfelelő redukcióval tisztességesen fogja tudni fizetni. Én más megoldást, mint ezt, elképzelni nem tudok. Pikler Emil : A Kopinics-hivatalokat kell beszüntetni ! Peyer Károly : De akkor Tasnádi-Szüts nem mehet az ébredőkhöz dolgozni ! Gaal Gaston : Meg vagyok győződve, hogy előbb-utóbb úgyis ez lesz a dolog vége, mert összeroppanunk és nem fogjuk bírni a terheket. A különbség csak az, hogy ha most méltóztatik ezt az intézkedést megtenni, akkor megszabadítjuk az államot attól a sok-sok milliárdos befektetéstől, amelyet az államvasutak. már a jövő esztendőre is előirányoztak, és nem leszünk kénytelenek ezt a rengeteg befektetést majd a bérlőtársaságnak vagy a külföldi hitelezőinknek a kezére juttatni, akik majd rá fogják tenni a kezüket, ha nem fogunk tudni fizetni. Az államvasutak kérdésénél fel kell hívnom a kormány figyelmét arra a lehetetlen tékozlásra, arra a luxusra, amelyet a vasút egyes felelős tényezői űznek. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a koldus Magyarország ezt meg nem bírja, ez visszaélés volt még a gazdag Magyarország idejében is. (Ugy van / a szélsőbaloldalon.) Németországban eleget jártam, de szalonkocsin szaladgálni még ministereket sem láttam, Magyarországon pedig minden üzletvezető szalonkocsin utazgat, nem is beszélve a központi tisztviselők elitjéről. Megtörtént, hogy az államvasutak vezetőállásban levő két tagja szalonkocsin jött le