Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

222 A nemzetgyűlés 147, ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. Gaal Gaston : Tudok egy esetet ; nevet nem fogok említeni, de ha szükséges, állom azt is, a nevet is tudom ; egy képviselő ur egy nagy uradalomnak a vagy on váltságra leadott földjéből igényelt, ha nem csalódom, 150 holdat. Klárik Ferenc: Nem is csekélység! Gaal Gaston : Ugyanennek a birtoknak leadott földjéből pályázott az odavaló főszolgabíró is, aki igényelt 50 holdat. Peyer Károly: Majd ő lemarad! Hát a jegyző mennyit igényelt? Kiss Menyhért: Kik azok a képviselők? Neveket ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Gaal Gaston : Egy képviselő úrról beszéltem, t. Kiss Menyhért képviselő ur, ne érezze magát találva. Kiss Menyhért : Tessék megmondani a neveket, nem lehet igy általánosságban beszélni. Gaal Gaston : Akkor mondom meg a neveket, amikor én jónak látom, nem akkor, amikor a t. képviselő ur, nem tudom micsoda jognál fogva, rám akarja azt kényszeríteni. Nagyon eklatáns eset ez, méltóztassék jól megfigyelni. Ugyanott, azoknak az igénylőknek körében, ahol ez a nagy uradalom van, amely váltságföldet adott le, van egy 500 holdas középbirtok, amely még csak nem is zsidóé, hanem keresztény emberé. Peyer Károly: Uri birtok! (Derültség.) Gaal Gaston : Hozzá még az illető hadirokkant, fél szeme és fél lába van. Mindig gazda volt, de szerencsétlenségére ezt a birtokot 50 éven belül szerezte. Bérlete volt, de az megszűnt, feladta és az instrukciójáért bevett összegből vette ezt a középbirtokot. Már most hogy clZ cl két igény, a képviselő uré és a főszolgabíró uré ki legyen elégithető, odamentek ehhez a hadirokkant gazdához és azt mondták neki : Ha le nem adsz 150 vagy 200 holdat a birtokodból, — nem az összeg az irányadó, ez nem határoz — az igénylők részére, azért, hogy a váltságföldből a két protekciós legyen részeltethető, ugy elveszszük az egész birtokot, mert ez háborús szerzemény. Pakots József: A fél szeme és a fél lába is háborús szerzemény ! Gaal Gaston : Az illetőt tehát kényszerítették rá, hogy a birtokából leadjon 150 vagy 200 holdat azért, hogy egy képviselő ur és egy szolgabíró a földreform alapján földet kapjon. Ha a kormány kíváncsi rá . . . Peyer Károly: Most már érdekes volna tudni ! Kiss Menyhért (közbeszól.) Fábián Béla : Bíróságról ne tessék beszélni ! Gaal Gaston : Képviselő ur, ne tessék félrevezettetni magát, nem azt mondtam, hogy az illetők kaptak, azt mondtam, hogy kértek. Várnai Dániel : Nem kértek, zsaroltak ! Gaal Gaston : Kijelentem a t. képviselő urnák, hogy akiről beszéltem, az nem ellenzéki képviselő. Kijelentem azonban azt is, hogy erkölcsileg nem tartom semmivel sem különbnek azt a másik képviselő urat sem, aki itt feláll és kiabál, hogy : földet a népnek ! — szidja a nagybirtokost, a nagybirtokot, gyanúsítva és mindig a nagybirtok ellen lázítva. És ugyanez a népboldogító képviselő ur, aki véletlenül ügyvéd is, nagybirtok-védelmet vállal az igényjogosultakkal szemben. Ez a képviselő ur pedig ezen az oldalon ül. Az adatok a kezemben vannak, nem akarok személyeskedni, de ha a kormány kíváncsi rá és utána akar járni az ügyeknek, szívesen szolgálok a nevekkel. (Zaj.) Most már elmondottam, amit a földreformtörvényről elmondani szükségesnek tartottam. A többit majd akkor, ha a tárgyalásra az idő elérkezik. Most még meg kell mondanom a novellával szemben a magam őszinte, nyílt álláspontját. A novellát abban az alakjában, amint az nyilvánosságra került, semmi körülmények között el nem fogadom. (Egy hang a középen; Nem is lehet !) Részben azon okok miatt, amelyeket előbb már a földreformnál felhoztam, részben pedig azért, mert az egész novella olyan, mint a sanda mészáros munkája: nem oda néz, ahova vág, mást hirdet és mást cselekszik. (Ugy van! a középen.) Az mondja, hogy csak gyorsítani akar és semmi egyebet, pedig abban gyorsításról szó sincs, ellenben az rendkívüli kiterjesztését jelenti a földbirtokreformtörvénynek, olyan mértékű kiterjesztését, amely már a magántulajdon elvével teljesen összeegyeztethetetlen. Fábián Béla : Majd éhen vesz a városi lakosság ! Gaal Gaston: A novellából Kun Béla és Búza Barna hangja csendül ki, — amelyet én soha nem fogok elfogadni, — azzal a különbséggel, hogy Búza Barna és Kun Béla legalább őszintőn megmondták, hogy nem a földbirtok igazságosabb megoszlását akarják, hanem politikai okokból földet akarnak osztani. (Zaj és közbeszólások a baloldalon : Hirdették !) Maga sem mindig ugy tesz, ahogy hirdeti, t. képviselő ur. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Még egy szempont van, amely miatt a novellához semmi körülmények között hozzá nem járulok, s ez a magyar integritási szempont. Pozitive tudomásom van róla megszállott területen lakó ismerőseimtől, hogy a novella tervezete cseh nyelvre fordítva minden illetékes cseh tényező kezében van, akik alig lesik és várják, hogy abból törvény legyen, hogy azon az alapon lehessen a magyar történelmi osztályt a magyar példára hivatkozva birtokából kiforgatni. Fábián Béla : Ugyanaz az eset, mint a numerus claususnál ! Kiss Menyhért: A románoknál, cseheknél, szerbeknél is megvan. Végre van hajtva Erdélyben és Jugoszláviában is. (Zaj.) Fábián Béla : Megcsinálták ők is, azután alkalmazták a magyarokra is!