Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn, 221 trálishold. Most már, ha mind a három kategória végösszege 4,069.000 katasztrális hold, — miu­tán jól méltóztatnak tudni, hogy a vagyonvált­ságról szóló törvény a nagybirtoknál 15-től 20%-ig terjedő kulcsot állapit meg, más meg­állapításban : 2—5 — 10—20.000 és 20.000-en felül, ám az én statisztikám nincs igy kiszá­mítva, tehát kénytelen vagyok átlagkulccsal dolgozni, amely 10.000-ig 16°/ 0 ' 10.000-en felül 197â°/o — a vagyonváltságföldek összege 704.000 katasztrális hold. Effektiv hold ! Tekintettel azonban ' arra, hogy ebben legelő, rét, kert, szántóföld benne van, miután az effektív holdak, amennyiben szántóföldben adja ki az illető nagybirtokos a vagyonváltságot, átszámittatnak értékholdakká, vegyük azt, hogy ez a 704.000 kafc. hold meg­felel — itt már csak approximative lehet számí­tani — 450.000 kat. hold szántóföldnek. Tehát 450.000 kat. hold áll a magyar kormány rendel­kezésére a földbirtokreform céljára, ott fekszik készen, a tulajdonában van. Azt kérdezem, hány holdat osztottak ki belője? (Ugy van! a bal­és a szélsöbaloldalon.) Es azt kérdezem, hogy amig ez a 450.000 kat. hold ki nincs osztva, mi szükség van kiterjesztésre, mi szükség hozzá­nyúlni a középbirtokhoz, — mely egészséges birtokalakulás — akár keresztény, akár zsidó kézben van, mert ebben a tekintetben különbsé­get tenni nem tudok Fábián Béla : Izgatási és kortescélokra ! Mándy Samu : Ott kezdték azon az oldalon ! Fábián Béla : Azt nem nagyon lehet mon­dani, mert Zsilinszky nem tartozik ide ! (Fel­kiáltások jobb felöl: Ott kezdték/) Gaal Gaston : Az alaptörvénynek még egy hibájára rá kell mutatnom, arra t. i., hogy sok­kal több igénylő előtt nyitja fel az ajtót, mint amennyi igényt egyáltalában ki lehet elégíteni; (Ugy van! a bal- és a szélsöbalólddlon.) és még abban a tekintetben sem disztingvál, hogy az a sorrend, ahogyan az igénylők a törvényben fel­soroltatnak, kötelezően betartassék. Ugy képzelem el, hogy amig egy községben az 1. alattiak ki nincsenek elégítve, addig a 2. és a további pont alattiak egyáltalán ne kaphas­sanak. Ha már jutott az l-nek, csak akkor jusson a 2-nek és a 3-nak is, de ezt a hármat, — mert az az elem csoportosult a földreform 2. §-ának ebben a három pontjában, akiknek kedvéért az egész földreformtörvényt tulajdon­képen hoztuk, t. i. a falu mezőgazdasággal foglalkozó népe — feltétlenül elsősorban kell kielégíteni. Azt tartanám szükségesnek, hogy ha már novellázunk, ha már hozzányúlunk az alap­törvényhez, egy szakaszban mondassék ki az, hogy amíg az 1—3. pontban felsorolt kategóriák teljesen ki nincsenek elégítve, addig a többi pontokban foglalt semmiféle más kategória föl­det nem kaphat. Én gazdaszemmel nézem és látom a kér­déseket és mondhatom, hogy ha valaki nem nézi ellenséges szemmel, ugy én nem nézem, mert hűségesen a földreform becsületes végre­hajtásának alapján állok. De látom az óriási tülekedést is, látom, hogy olyan iparosok, akik­nek eszükágában sem volt valaha földdel fog­lalkozni, de most a konjukturák folytán meg­szedték magukat, és szőlőföldre stb. volna szük­ségük, mindenütt igényelnek egy-egy holdat. Pláne, ha majd fizetni se kell érte, hanem járadékbirtok alakjában lehet hozzájutni, akkor méltóztassanak ezeket az igényléseket össze­számlálni. Mi lesz ennek a vége? Hiszen máris az a következménye, hogy igen sokan kiadják felébe a faluban levő parasztgazdáknak, mert maguk se nem tudják, se nem akarják művelni. Ok csak annak a földnek ingyenhasznát kívánják és látják. Nem tehetek róla, de azt tartom, hogy Magyarország földjének ilyen szétaprózása vétek Magyarország társadalma, közgazdasága ellen és vétek más­felől Magyarország éhezőivel szemben, (Ugy van / balfelöl.) Itt kell rámutatnom egy rettenetes ki­növésre, amelyet mindennél jobban elitélek; a nadrágos föld után tülekedőkre. (Ugy van! balfelöl.) Engedelmet kérek, a földreformtör­vényt mi nem azért hoztuk, hogy attól, aki mint gazda, szakképzettséggel benn ült a föld­ben és dolgozott, elvegyük a földet azért, hogy odaadjuk másik nadrágos embernek, aki nem is ért hozzá. A földreformtörvénynek csak egyetlen egy jogosultsága van : a nemzetfej­lesztés szempontja. Ahol nagy uradalmak, nagybirtokok bezárnak egyegy községet és azt fojtogatják, úgyhogy nem fejlődhetik és nem terjeszked hetik, a családok nem szaporodhatnak, hanem beleszorulnak pár száz hold földbe, a legkisebb reménye nélkül is annak, hogy onnan valaha kibontakozhassanak, mert a nagy urada­lom nem ad el még drága pénzen sem egyetlen holdat, ott segítsen a földreformtőrvény. Ez a nemzetfejlesztési szempont volt az, ami engem arra birt. hogy a tulajdon szentségének érin­tését ilyen mértékben is magamévá tegyem. Azonban, hogy nadrágos urak, katonatisztek tábornoktól lefelé, azután tisztviselők, sőt még képviselő urak is ... (Ugy van ! balfelöl.) Fábián Béla : Képviselő urak ! Gaal Gaston : . . , beálljanak az igénylők sorába, ezt a legnagyobb mértékben elitélem. Egytől óva intem a kormányt és általában a többségi pártot. (Egy hang jobb felöl : Kik azok a képviselő urak !) Hogy ne ugy hajtassék végre a földreform, hogy a föld népe egyszer csak azt lássa, a földet szétosztották az urak között, a parasztnak pedig nem jutott. Méltóztassanak vigyázni, a földbirtokreformnak más célja van. A földreform nem lehet jogcím arra, hogy az egyik intelligens embert megrabolhassák a tulajdonától, a másik javára. Fábián Béla : Csak az lehet a kérdés, jól művelte-e a földet! NAPLÓ XIII -•

Next

/
Thumbnails
Contents