Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

220 A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. is megakadályozza, de legalább magára nézve enyhítse. Itt azonban megint tartozom az igazságnak azzal a megállapítással, hogy ez a hiba nem az ősi birtoknál nyilvánul meg. Itt-ott az ősi birtoknál is megtörténik, hogy akadályokat gördítenek a földreformtörvény végrehajtása elé, de ez leginkább az ujabban szerzett birtokoknál tapasztalható, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Viszont igazságosaknak kell lenni és tudnunk kell, hogy a törvény az első sorba azokat a birtokokat helyezi, tehát szinte természetes, hogy intenzivebb védekezésre szoríttatnak, mert ők vannak a tűzvonalban. De felállni itt a Házban és odaállítani általában a magyar történelmi nagybirtokot ugy, mint amely meg akarja akadályozni a földbirtoktörvény végrehajtását, ez legalább is történelmi falzum és — nem tehetek róla, használnom kell a kifejezést — politikai erkölcstelenség. (Ugy van! bal felől.) Mélyen t, Nemzetgyűlés! Ennél a kérdésnél kell röviden foglalkoznom a földreformtörvény kérdésével is. Nem azért, mintha az indemnitási törvényjavaslat keretében ezzel feltétlenül foglalkozni kellene, hiszen nincs is napirenden s ha majd napirendre kerül, úgyis longum et latum lesz módunk erről beszélni; ez a kérdés azonban jóformán az összes előző szónokok által előhozatott és az én szerény s tiszteletteljes véleményem szerint, nem épen szerencsés formában hozatott elő, Én nem akarok a földbirtokreformmal tüzetesebben foglalkozni, de kénytelen vagyok azokkal a felszólalásokkal szemben, amelyek elhangzottak, rámutatni arra, hogy az általunk 1920-ban XXXVI. te. néven hozott törvény nem »földosztó« törvény, hanem földhöz »juttató« törvény. (Ugy van! balfelöl és a balJcözépen.) Az alapelve ennek a törvénynek nem a Búza Barna-féle vagy pedig a Kun Béla által hirdetett ingyenföldosztás, hanem — méltóztassék annak az első szakaszát bárkinek elolvasni — az, hogy mindenütt, ahol lehet, ahol a viszonyok arra alkalmasak és ahol a nép anyagi ereje is elég erős ahhoz, hogy ezt a reformot megbírja és a neki juttatandó földekben nem megy tönkre, ott a nagybirtoknak azt a fojtogató hatását, amely nem engedte a községeket fejlődni, amely nem engedte az életerős, vagyonosodó parasztságot fö|dhöz jutni, paralizálja. A földbirtoktörvény ezt a célt szolgálta. Ezt a célt vallom ma is, e célnak nálamnál hűségesebb munkása és munkatársa nincs. Nem vagyok azonban hajlandó semmiféle, sem baloldali, sem jobboldali izgatás és nyomás alapján eltérni attól a tiszta, becsületes elvtől, amely szerint ez a törvény készült (Ugy van! balfelöl és a balközépen.) Ez a törvény a magántulajdon elvén épült fel. (Ugy van! balfelöl és a balJcözépen.) A magántulajdon alapja minden polgári államnak ; (Ugy van! bal felöl és a balközépen.) csak a kommunista államok tagadják a magántulajdon elvét, minden más állam erre az alapra helyezkedik. Ha pedig a magántulajdon elvét elfogadtuk, akkor nem tehetek olyan kivételt, hogy a magántulajdon szent a tőkepénzesnek, szent a háztulajdonosnak, szent a boltosnak, kereskedőnek, mindenkinek, még az 50 holdon aluli birtokosnak is, azonban nem szent az 50 holdon felüli birtokosnak. (Ugy van ! balfelöl és a balJcözépen.) Kétségtelen, hogy ennek a törvénynek vannak hibái Egyik legfőbb hibája a lassú végrehajtás. (Ugy van! Ugy van!) Ebben azonban nem a törvény a hibás; a hiba ott van, hogy tényleg kevés biró működik, egy-egy bíró 30—40 községet kap, minden községnek van 50—60—100, sőt 400-ig menő igénylője. Azt kérdezem, lehetséges-e az, hogy e sok igénylő különféle érdekeinek elbírálását egy biró lelkiismeretesen végezhesse el 30—40 községben? Ez teljesen lehetetlenség, a törvénynek ezt a hibáját feltétlenül ki kell küszöbölni. (Ugy van ! Ugy van !) De ehhez nem kell novella, tessék egyszerűen a végrehajtó birák számát szaporítani. (Ugy van ! balfelöl és a jobbóldalon.) A törvény másik hibája a telepítési intézkedés hiánya. (Ugy van! jobbfelöl.) Mi e törvény címe? A földbirtok helyesebb megoszlásáról hozott törvény. Hát, szeretném én azt tudni, hogy olyan községben, amelyben már a helyesebb megoszlás régen megtörtént, ahol nagybirtok már egyáltalán nincs, ahol tehát az igénylők százai vannak kielégítési lehetőség nélkül, lehet-e ezt a kérdést másképen megoldani, mint hogy ezeket áttelepítjük olyan helyekre; ahol az uradalmak községek nélkül óriási területeket foglalnak el. Szóval uj községeket kellene létesíteni. Ez az egyetlen megoldás és erről sem ez a törvény, sem a novella egy szóval sem intézkedik: (Ugy van! a bal- és jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Szólnom kell most még a váltságföldek kérdéséről. (Ugy van! bal felöl.) Azt hiszem, nagyon kevesen tudják önök közül, mélyen t. képviselő urak, hogy az ezer holdon felüli váltságföldek mekkora területüek. Nekem módomban volt egy ismerősöm szívessége folytán a hivatalos statisztikai adatokat megszerezni, még pedig nem arra vonatkozólag, hogy mennyi a váltságföld, mert arra nézve még talán nincsenek is hivatalos adatok, azonban arra pozitív és biztos adatokkal szolgálhatok a nemzetgyűlésnek, hogy az ezer holdon felüli birtokok területe Magyarországon mennyi, és ebből a 10 koronás átlagkulcs alapján igen könnyen kiszámítható, hogy effektív holdakban mennyi a leadandó föld és ebből következtethető, hogy értékholdakra átszámítva, ebből hány százezer hold a váltságföld. 1000-től 5000-ig 1,831.000 katasztrális hold, — kerek számban beszélek — 5000-től 10.000 holdig 705.000 katasztrális hold, a 10.000 holdon felüli nagybirtok pedig 1,533.000 katasz-