Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn, 219 dott, hogy a nagybirtok elősegíti az egyke terjedését? Kétségtelen, hogy a nagybirtoknak is vannak hibái, amelyeket egyáltalában nem kivánok takargatni. Hibája, hogy tulajdonosai többnyire bizonyos osztáiygőgben, olyan magasságban érzik magukat, amely magasságba más emberi lény fel sem emelkedhetik, egyszóval szeparálják magukat saját vesztükre és hátrányukra a nemzet többi rétegeitől. Mert nem következhetett volna be az a bojkottja a nagybirtokosságnak, amely bekövetkezett, ha nem szeparálták volna magukat a nemzet többi rétegeitől. Akárhogyan vesszük is a dolgot, társadalmi kérdéseket csak társadalmi utón lehet megoldani. Az a nagybirtok, mely egyéneiben mint egy felsőbb réteg, amely nem bocsát gyökereket a nép szélesebb rétegeibe, amely még társadalmilag is elzárkózik a néppel való érintkezéstől, előbb-utóbb izolálva marad és áldozatává válik minden haszontalan, lelkiismeretien izgatásnak, (ügy van ! Ugy van !) Egy másik hibája földbirtokosainknak a komoly szaktudás hiánya. Ismerek nagybirtokosokat, akiknek 30—40—50.000 holdra menő birtokaik vannak és fogalmuk sincs róla, hogy mi a gazdálkodás. Nem azt csinálják, amit tesz pl. a német nagybirtokos, aki gazdaságának él kora ifjúságától holtáig, aki büszke rá, ha különben gazdálkodik, mint szomszédja. Köztük a leggyönyörűbb verseny fejlődik ki, már pedig tudvalevő, hogy épen ez minden haladásnak a rugója. A mi birtokosaink nem ezt teszik, hanem egy bizonyos magas légkörben élve, elzárkóznak a néptől és egyszerűen birtokaiknak csak jövedelmét veszik igénybe ; hogy mi történik a munkásokkal, a cselédekkel, a faluval, általában a birtokkal, arról nagy részüknek fogalma sincs. (Ugy van! Ugy van!) Nem beszélek általánosságban, elismerem, hogy az utóbbi időben dicséretes javulás mutatkozik ezen a téren is, az utóbbi évtizedben nagybirtokosaink már gazdasági akadémiákat végeznek, ahol megszerzik maguk a szükséges szaktudást és kezdenek komolyan foglalkozni dolgaikkal. Ez a hiba azonban megvolt eddig és itt-ott bizony megvan még ma is, úgyhogy az igazságnak tartozom vele, ha erre nyíltan rámutatok. Egy másik hibája nagybirtokosainknak az a nemtörődömség, mellyel bizonyos kérdések iránt viseltetnek. Van minden országnak, még a legegészségesebb viszonyok között élőnek is, hát még egy ilyen beteg országnak, mint amilyen a mienk, számtalan olyan kérdése, amelyet nem lehet elintézni azzal, hogy nem törődöm vele, nem érdekel. Ilyen kérdés kétségtelenül a szociális kérdés. Akárhogy nem szeretjük is, — nyíltan bevallom, én sem szeretem — és akárhogy elitéljük is, — bizonyos vonatkozásban joggal ítéljük el — egy bizonyos, hogy ez a kérdés itt van, ezt a kérdést azzal, hogy nem törődünk vele, meg nem történtté, itt nem lévővé tenni nem lehet, és én igenis a magyar nagybirtok egyik legfőbb kötelességének tartom, hogy ezzel a kérdéssel a saját jól felfogott érdekében foglalkozzék, hogy a szociális kérdéssel összefüggő bajokra személyes tapasztalataiból jöjjön rá. Szükséges ugyanis, hogy birtokosaink nemcsak gazdatisztjeik utján érintkezzenek a néppel, hanem saját személyükben keressék vele az érintkezést, és meg vagyok róla győződve, hogy ebben az esetben igen sok dolgon javítani tudnak, ahol ma hibák vannak. Végül hibája birtokosainknak az a bizonyos uralkodási vágy, amely bennük megvan. Ez nem a vezetés vágya, mert a kettő között különbséget tegzek. A vezetés munkával jár, az uralkodás pedig nem. Egészen nyíltan kijelentem, hogy nem vagyok demokrata, nem is leszek, mert az egész demokrácia gyakorlatban tulajdonképen annyit jelent, hogy ezután ne azok legyenek urak, akik eddig voltak, hanem mások. En, aki a demokráciát ebből a szempontból látom — és mindig ebből a szempontból láttam és egész világosan be is bizonyítom, hogy ez a szempont helyes —, ennek ellenére azt állítom és kívánom, hogy az arisztokrácia, legyen az földarisztokrácia vagy pénzarisztokrácia . . . Giesswein Sándor: Szellemi arisztokrácia nincs ? Gaal Gaston : ... Az is van, nem készakarva hagytam ki, azért mondtam, hogy az arisztokráciának, legyen az bármilyen arisztokrácia, bizonyos előjogai vannak arra, sőt egyenesen hivatása, hogy a tudatlan tömegeket igenis ő vezesse és kormányozza. Ebbe az előjogba azonban nem lehet beleszületni, ezt az előjogot keserves munkával, tanulással, a néppel való foglalkozással kell megszerezni. Ha ezek az előfeltételek megvannak, akkor én a magam részéről a nagybirtoknak és általában az arisztokráciának a vezetőszerepét, sőt még uralkodó szerepét is elismerem, mert sokkal szélesebb látókör, sokkal nagyobb képzettség és a vagyon minden előnye is mellettük van és az az ország, amelyet nem a legjobbak vezetnek, hanem amelyben a tömegek kerülnek uralomra, a tapasztalatból tudhatjuk — itt van mellettünk Oroszország — hogy hová jut. Propper Sándor: Ma itt a vagyon vezet! Gaal Gaston : Ki kell még térnem a nagybirtokososztály egy részének arra a hibájára, hogy a földreformtörvénnyel szemben bizonyos, nézetem szerint is elitélendő szükkeblüséget tanúsít. A földreformtörvényről később fogok még bővebben szólni, itt csak egész röviden annyit említek meg, hogy mig egyes nagybirtokosok részéről a legdicséretesebb példákat látom a földigénylők kielégítésének tekintetében, addig az igazsághoz hiven meg kell állapitanom, hogy a nagybirtokosságnak egy másik része nem áll a helyzet magaslatán s a maga részéről minden követ megmozgat arra nézve, hogy a földbirtokreformtörvény végrehajtását, ha nem