Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

214 Á nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. cserét folytassanak, semmiféle oly határozat azonban, mely annak a csoportnak bármely tagját kötelezhetné, nem hozható. Pártállását mindenki fentartja, amint hogy én is a magam kisgazda pártállását feltétlen függetlenségben fentartva, ebben a minőségemben kívánok a törvényjavaslathoz szólni. (Helyeslés a középen.) Mindenekelőtt kijelentem, hogy az indemnitási törvényjavaslatot elfogadom. Elfogadnám még akkor is, ha a ministeri székeken szocialista kormány ülne, mellyel, amint méltóztatnak tudni, egyénileg a legcsekélyebb nexusom, sőt amely iránt hajlandóságom sincs. De elfogadnám akkor is, mert azt tartom, hogy a kormányzás eszközeit a mindenkori kormánynak rendelkezésére bocsátani az ország érdekében feltétlenül minden felelelősségérzettel biró képviselőnek kötelessége. (Helyeslés johbfelöl és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási javaslat tárgyalásánál egy szokatlan jelenséget látunk, azt t. i., hogy a kormány akkor, amikor ilyen messzemenő felhatalmazást kér, amikor az indemnitási javaslatba számtalan olyan dolog van belevéve, amely tulajdonkép nem odavaló, amely törvényeket változtat meg, amely a kormánynak megadja a hatalmat, hogy törvényes intézkedéseket a viszonyokhoz mérten, teljesen önkényüleg saját tetszése szerint módosíthasson : akkor nem hagyhatom szó nélkül azt, ho^y a kormány letért arról a megszokott régi jó útról, mely szerint minden indemnitási vagy költségvetési vitát azzal vezettek be, hogy vagy a kormányelnök, vagy a pénzügyminister, de valaki azok közül, akik az ország ügyeiért elsősorban felelősek, itt, a Nemzetgyűlés szine előtt expozét tartson. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Előttünk fekszik egy törvényjavaslat, amely a legmesszebbmenőén biztosítja az intézkedési szabadságot, anélkül, hogy a kormány terveiről, akár pénzügyi, akár egyéb téren a legcsekélyebb mértékben is tájékoztatva volnánk. Különösen fontos ez ma, amikor rendes költségvetést nem kapunk, nem is kaphatunk, amikor tehát a kormány ténykedéseinek kritikája még utólagosan is rendkívül nehéz, tulajdonkópen tételes adatokból nem is lehetséges s kizárólag azon eredmények után vagyunk kénytelenek indulni és azokat az eredményeket vagyunk kénytelenek kritizálni, amelyeket a kormány és a többségi párt eddigi működése alatt létrehozott. Az a körülmény, hogy a kormány expozét nem adott és teljes tájékozatlanságban hagy bennünket jövő tervei felől, nem menthet fel bennünket attól, hogy legalább az eredmények alapján a kormány működését kritizáljuk. Távol áll tőlem, hogy bármi tekintetben támadni kívánnám a kormányzatot. Teljes tudatában vagyok annak, hogy milyen nehézségekkel kell a kormánynak bel- és külpolitikai téren is az egész vonalon megküzdenie. Távol áll tőlem, hogy a legkisebb nehézséget is támasszam és egy szalmaszálat is tegyek a kormány útjába ennek a nehéz feladatnak megoldásában, azonban nem tehetem, hogy elmulasszam, képviselői felelősségemnek tartozom azzal, hogy mindazokat a hibákat, amelyeket a kormányzatban, annak eredményeiben tapasztalok, nyíltan és becsületesen itt, az ország szine előtt feltárjam, nem azért, hogy ezzel zavart és bajt csináljak, hanem azért, hogy a kormányt és a többséget a kormány háta mögött azoknak az intézkedéseknek végrehajtására ösztönözzem, amelyek, nézetem szerint ma már nem halaszthatók. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Azt méltóztatnak jól tudni, hogy minden kormányzásnak egyetlenegy és legfőbb feladata, hogy ugy mondjam, kvintesszenciája : az élet- és vagyonbiztonság helyreállítása. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kettős cél az, amelyért egyáltalában érdemes a szabad polgároknak államba tömörülniök, amelyért érdemes azokat az óriási áldozatokat meghozniuk, amelyeket az adófizető polgárság ugy anyagiakban, mint a szabadságjogok különféle mértékű feláldozásában meghoz. Ebből a szempontból, az élet- és vagyonbiztonság szempontjából és mindazoknak a kérdéseknek szempontjából, amelyek részben ezzel összefüggnek, részben ezeket feltételezik, kívánom a kormány működését bírálni. Méltóztatnak tudni, hogy élet- és vagyonbiztonság fentartásának, vagyis a jó kormányzásnak első és legfontosabb feladata a közrend helyreállítása és fentartása, (Ugy van! Ugy van!) a másik az adminisztráció pártatlansága, tisztasága és pontossága, (Ugy van! Ugy van fa balés a szélsőbaloldalon.) végül a harmadik feltétel, amely nélkül ezeknek elérését nem remélhetjük, a pénzügyi és gazdasági egyensúly helyreállítása. Ugy érzem, hogy itt a magam részéről bizonyos irányban szint kell vallanom. Itt olyan kérdések vannak érintve, amelyekben a nemzetgyűlés különféle pártjai, különféle mentalitással különféle irányban nyilatkoznak meg. Bizonyos kérdésekről más felfogásban vannak az emberek aszerint, hogy keresztényről vagy nem keresztényről van-e szó, aszerint, hogy munkásról vagy munkaadóról van szó, aszerint, hogy kicsinyről, vagy nagyról, hogy kisbirtokosról, vagy nagybirtokosról van szó. En a magam részéről nyíltan és kertelés nélkül jelentem ki, hogy előttem csak egyetlenegy szempont irányadó: a törvény és a jog, és nem vagyok hajlandó semmi olyan mentalitásnak engedni, akár erről az oldalról, akár a túlsó oldalról jön, amely a tiszta jog felboritását jelentené ős amely különbségeket kívánna tenni akár kicsinyek, akár nagyok, akár felekezetek : keresztények és zsidók között. (Helyeslés.) A törvény és a jog egy és csak az az állam áll biztos bázison, amely e kettőt egyformán méri kicsinynek és nagynak, szóval mindenkinek.