Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
•A nemzetgyűlés 141, ülése 192É. évi'június hó 20-án, szerdán. 35 latot is, azt látjuk, hogy az ugy van összeállítva — és a kormány ebben a tekintetben nem is hajlandó rajta változtatni — hogy a tisztviselők csakis akkor juthassanak a felemelt illetményekhez, ha az ellenzék a javaslatot gyorsan letárgyalja és annak elfogadását biztosit ja. Az ellenzéktől tehát azt kivan ja a kormány, hogy szájkosarat rakjon a szájára, tartózkodjék a kormányzati politika részletes és alapos birálatától, mert ha másként cselekszik, ha a vita elhúzódik, ennek az éhező tisztviselők adják meg az árát. A tisztviselőknek a nyomorúságát állit ja oda tehát a kormány az ellenzékkel szemben, hogy a nagyon is jogos bírálatot elnyomja. Ez nem komoly, a tisztviselői osztály nyomorát át érző segités, hanem taktikázás a tisztviselők nyomoruságával. (Ellenmondás a jobboldalon. Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Politikai pecsenyét akarnak mellette sülni ! Hegymegi- Kiss Pál : Közgazdasági és pénzügyi politikánk zárkövei a legteljesebb kétségbeeséssel tölthetnek el bennünket. A korona zuhan, a drágaság irtózatos mértékben emelkedik, a fixfizet és üek nyomorognak, a jóvátétel réme előttünk lebeg. Jajgat az üldözött, az adózó, a gazda, az iparos, a kereskedő, végpusztulással vivódik a munkás és a tisztviselő. Benn a családokban inség, éhező gyermekek, kinn a mulatókban pedig a könnyelműen szerzett vagyonnal való lelketlen tobzódás. HaláSZ Móric : Siberek ! Pikler Emil : A siberek kormányfőtanácsosok lesznek ! Hegymegi-Kiss Pál : Kétségbeesésünkben hol a segitség, hol a nemzet lelkiismerete ? Bűnösök vagyunk mindannyian, köztünk a turáni átok, egymást üldözzük, széthúzunk, amikor össze kellene fognunk, szívtelenek és siketek vagyunk egymás nyomorúsága iránt, nemzeti létünkkel, jövő feltámadásunkkal könnyelműen játszunk. A felekezetek és társadalmi osztályok között gyűlölködés uralkodik, megvetjük a munkást. Bosszúállás és hat alomratört et és jellemez bennünket. Áldozni nem akarunk. Bömböl belőlünk a hazaszeretet, de józan politikára kaphatók nem vagyunk. A kereszténység mellett törünk lándzsát, Krisztus fiainak valljuk magunkat szeretet nélkül . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Hegymegi-Kiss Pál : Egymást állítjuk oda felelősként a multakért, a történtekért, holott nagyon jól tudjuk, hogy hatalmas népeknek könnyű játékszerei voltunk. Bűnös a kormány, bűnös a nemzetgyűlés és a társadalom egyaránt, mert mindegyik csak a saját külön önös céljait nézi. Megkövezünk embereket olyanok miatt, melyekért később lelkesednünk kellene. Sárba és porba tiporunk eszményeket, melyeknek tisztasága volna minden reménységünk. Kívülről várjuk a segítséget, holott benn van a baj és benn van az orvosság is ! A feltámadás hőn óhajtott eljövetele épen a jelen rettenetességei miatt parancsolólag követeli eltemetését mindazon nemzeti életünkön élősködő, felburjánzott hibáknak, melyek a különböző társadalmi rétegeknek az ország jobb jövője érdekében való feltámadását gátolják. Ahhoz, hogy az ország feltámadjon, temetnünk kell, temetnünk kell bűneinket, a széthúzást, a gyűlölködést, a jelszavakba öltöztetett önzést, kapzsiságot, gőgöt s mindazokat a fertelmes rozsdákat, amelyek egy demokratikus nemzeti állam acélos erejét kikezdik. A megoldás útja ma sem más mint a békesség, a békességen alapuló igazi konszolidáció és a nemzeti demokrácia. Mind ennek kifelé a külföld előtt való becsületes, őszinte dokumentálása. Ezt kell akarnunk, erre kell törekednünk ; nincs más ut. Ha kell, akarva-nemakarva, kanosszát is kell járnunk, ugy a kormánynak, a nemzetgyűlésnek, mint a társadalomnak egyaránt. Szomjas Gusztáv : És az ellenzéknek ! HegymegiKiss Pál : Mert a királyi vártól, a ministerelnöki palotától, a Lipótvárostól és a kastélyoktól nagy távolság van a munkások negyedéig, (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) az éhező tisztviselők bútoroktól megfosztott lakásáig és a szegények kunyhójáig. A gondtalan jólét és a kétségbeesés közti űrt az igazi, keresztény igazságon és szereteten alapuló kötelességtudás töltheti be. Tessék ezt megcsinálni, a példaadás és kezdeményezés joga és kötelessége a kormányé, a ministerelnöké. Nem lehet itt Pilátusként a kezünket mosni, tessék megcsinálni, vagy pedig félreállani. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Tessék a nemzet igaz közvéleménye szerint eljárni, mert aki igy cselekszik, annak a nemzet többsége a háta mögött áll. Annak az embernek bátran és őszintén lehet feltárnia a nemzet előtt a mi balsorsunkat, annak az embernek bátor lélekkel lehet hajóznia a Scyllák meg Charybdisek között, mert hajóját az egyetemes, összefogott nemzeti erők hajtják. Csak igy lehet megtalálni a békesség és a jövő alapját. Az indemnitást nem fogadom el, és végzem beszédemet a ministerelnök ur egy honfitársának, báró Jósika Miklósnak, fohászként írott, de e mai időkre nagyon is ráülő eme szavaival : »Magyarok Istene, adj nekünk békét, hogy a magyar csendes tüzelője körül szabadon élvezhesse hazája áldásait ! Hozd elő a szabadság diszes békenapjait, nem a sir nyugalmát, nem a rettenet némaságát, nem az elszegényedés csüggedt tétlenségét, hanem a békét, amely él és munkál ! A szeretet békéjét, hogy lássa a világ, miként ezt a népet, amelytől visszaborzadott, szeretni is lehet !« (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Szomjas Gusztáv : Rendben van, de nem kellett volna októbert csinálni ! (Felkiáltások : Szünetet kérünk !)
