Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
16 À nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. G-iesswein »Sándor képviselő urat illeti a szó. Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A mai napon nein vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a túloldal szónokainak kijelentéseihez fűzhessem szavaimat, amint az régi parlamenti szokás, mert hiszen azt látjuk, hogy a kormányt támogató pártok mintha a kormánnyal egyetemben sztrájkolnának, nem mutatkoznak. Ez a körülmény azonban nem hoz minket zavarba, ez a nemtörődömség, amely ugy látszik, valami gyengeségnek is jele, nem bánt minket és nem ránk megbélyegző, hanem azokra, akiknek feladatuk volna megvédelmezni azt, amiért ők felelősek. Igaz, t. Nemzetgyűlés, hogy többször hallottuk itt azt a kijelentést, hogy »mi vagyunk a többség és a mi ]ogunk irányitani a törvényhozást, az ellenfélnek, a túloldalon ülőknek pedig csak a kritikára van joguk».. . Horváth Zoltán : De mit kritizáljunk? Giesswein Sándor : Kritizálni való van elég. (Igaz ! Ugy van ! Derültség bal felől.) . . . Mégis, méltóztassék megengedni, hogy én épen ebben a kritikában kiterjeszkedjem bizonyos irányításokra is. Mert hiszen azt mondhatjuk, hogy az a kevés, ami a gazdasági helyzet ja vitása és egyéb szükséges reformok dolgában történt, az is az ellenzék irányítása és indítványozása következtében történt, de, sajnos, csak későn . . . (Igaz ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Farkas István : És rosszul ! Giesswein Sándor : . . . mert amikor annak idején az ellenzék részéről interpellációk hangzottak el és indítványok tétettek, az a kevés is, ami ezek közül meghallgatásra talált, későn talált meghallgatásra. ( Ugy van ! half elöl.) Azért kell látnunk minden téren, hogy eső után jön a köpönyeg. Akkor jönnek a reformok, amikor már nem felelnek meg a létező állapotoknak. Hallottuk például a múltkor Szilágyi Lajos képviselőtársunk indítványát a nyomorúságban lévő tisztviselők helyzetének enyhítése dolgában. És most ígérnek valamit, adni akarnak valamit, mire azonban ebből az ígéretből valóság lesz, ez csak arra lesz jó, hogy a tisztviselők tovább folytassák az éhezést. (Ugy van ! Ugy van !) Másfelől pedig még igenlő választ és biztatást sem hallottunk a többi munkások, a fizikai munkások életviszonyainak javítása tekintetében. Úgyhogy nem sok különbség lesz a kétféle munkás, a szellemi munkás és a fizikai munkás között. Az eredmény körülbelül ugyanaz lesz. Hallottuk, hogy mondják, hogy áldozatokat kell hozni mindenkinek. Esztergályos János : Egyesek abból gazdagodnak meg ! Propper Sándor : Kezdje meg az áldozatokat a nagybirtok ! Giesswein Sándor : A helyzet az, hogy aki akár háborúban, akár koszt pénz fejében százmilliókat szerzett, az könnyen hozhat áldozatokat, amint tízezer és még több holdnak birtokosa sem fogja megérezni, ha elveszti jövedelmének akár harmadrészét is. De minő áldozatokat kívánhatunk attól a családtól, amely hetenként talán csak egyszer ha húst ehetik, vagy minő áldozatokat követelhetünk az olyan családoktól, amelyek manapság már a tejet sem képesek beszerezni, mert oly magasra szökik ennek a gyermekek egészsége és fejlődése szempontjából annyira szükséges élelmicikknek az ára, hogy azt egy közönséges, a középosztályhoz tartozó vagy munkáscsalád már meg nem fizetheti. (Igaz! Ugy van! half dől.) És ha annyit beszélnek a faj védelemről, hát ime : ez igazi faj védelem volna \ (Ugy van ! balfelöl.) Ez lehetővé tenné, hogy a gyermekek megfelelő táplálékot kapjanak és a dolgozó emberek is, akár az intellektuális osztályhoz tartoznak, akár gyárakban, műhelyekben vagy máshol dolgoznak, megélhetésükben, családjuk feni art ásában biztosítva legyenek. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Azért, igenis, ezen a téren azt kell mondanunk, hogy a kormány gazdasági politikája teljesen csődöt mondott. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es bár igaz, hogy szoros összefüggésben vannak a többi politikai teendők is egymással, én mégis vallom azt az axiómát, hogy »primum vi vére, dein philosophare«. A legelső dolog, amivel törődnie kell a törvényhozásnak, az, hogy a nemzet gazdasági létét fentartsa, hogy necsak a nemzet ezrei, hanem milliói is abban a helyzetben legyenek, hogy helytállhassanak az élet küzdelmeivel szemben. Mi azonban azt látjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a törvényhozás ezekkel a milliókkal nem törődik. Ezek a törvényhozás előtt nullák. Igazi szociális intézkedésekkel törvényhozásunk nem iparkodik az ő életstandardjukat fentartani és nem törekszik erre különösen a közép- és munkásosztálybeli kategóriáknál, amelyekben pedig a nemzet igazi ereje van, mert ha elcsenevészednek a dolgozó osztályok, akkor a nemzet maga omlik össze. (Ugy van ! balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ezekkel a gazdasági kérdésekkel szoros összefüggésben vannak a belügyi dolgok is. Hiszen épen a belügyi szerkezet, a nemzet politikai szervezete az, amely képessé teszi a nemzetet arra is, hogy szavát meghallgattassa. És erről ugylátszik semmit sem akarnak tudni. Csaknem nevetséges dolog, és ha külföldiekkel érintkezem, valósággal szégyent érzek magamban, amikor kérdezik, hogy hát milyen alkotmánya van MagyarországnakNagy Ernő : Ezt jó volna tudni i Propper Sándor : M. kir. köztársaság ! Drozdy Győző : Szovjetkirályság ! (Derültség balfelől. Zaj a jobboldalon.) Giesswein Sándor : Az összeomlás után a nemzetgyűlés azzal a feladattal hivatott össze, hogy megcsinálja az alkotmányt és az elmúlt két év alatt e tekintetben mégsem történt semmi ; még az alfáját sem alkották meg az alkotmánynak azzal,
