Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-146

190 A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. különösen faluhelyen, számtalan esetben az osztály-levelekben néhány ezer koronára lett taksálva örökrész, amelyet az öreg gazda halála után majd ki kell fizetni. Átadta a birtokot a fiának és most, amikor csakugyan bekövetkezett az elhalálozás, a szerződéses néhány ezer koronával kívánják kifizetni az örököst, akire nézve az örökrész annak idején tekintélyes összeget jelentett volna, de ma ez az összeg egyenlő a semmivel. Ebben a tekintetben, fájdalom, bíróságunk gyakorlata ingadozik, illetőleg megfelelő gyakorlat nem is alakult ki. Amikor az Országbírói Értekezlet határozottan ugy döntött, hogy a köteles rész fix összegben fizetendő ki, roppant nehéz bíróságunknak ettől eltérnie, ezért egy törvényhozási alkotás idevonatkozólag eminens és sürgős érdeket szolgálna azok megvédésére, akiket ebből kifolyólag károk érnek. Ugyanez áll a telekkönyvi reformra is. Ide tartozik az, hogy ne csak készpénzkölcsönöket lehessen telekkönyvileg biztosítani, hanem egyáltalában helyettesíthető dolgokra adott kölcsönöket is. így például a buzakölesönöket. Nagyon jól tudjuk, hogy az egész országban ilyen buzakölcsönök tényleg vannak, különösen faluhelyen és a nép között. Tudjuk, hogy számtalan esetben ezek létre nem jöhetnek, mert a megfelelő telekkönyvi biztosítás a mai telekkönyvi rendtartás értelmében és alapján nem lehetséges. Ennek megoldása is tehát sürgős szükség volna és az ország hitelügyének rendezéséhez egy lépéssel közelebb vezetne bennünket. A hitelkérdések közül legyen szabad a nemzetgyűlés figyelmébe ajánlanom kamattörvényünk revízióját. Teljesen lehetetlen dolog, hogy uzsoratörvényünk ma is fennáll és hogy 8%-nál magasabb kamatozást büntetni rendel, valójában azonban az állam az, amely e tekintetben először e törvényünkbe ütközik és alsóbb közigazgatási hatóságainak s a törvényhatóságoknak az intézkedéseiben magasabb kamatozást megengedni és eltűrni kénytelen. (Zaj a baloldalon.) Ez valósággal kigunyolása az uzsoratörvénynek. A belügyminister jóváhagy olyan törvényhatósági szabályrendeleteket — és jóvá kell hagynia, mert az élet erősebb mint a törvény — amelyekben gyámhatósági kölcsönöket adnak ki 8%-os kamaton kivül 5 és 6%-os folyósítási jutalék mellett. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy uzsoratörvényünk egyáltalában az összes szolgáltatásokat kamatnak minősiti — nagyon helyesen — és természetes, hogy a megjelölés és az elnevezés tökéletesen mellékes körülmény. Hasonlóképen látjuk azt, hogy az indemnitási, a felhatalmazási javaslat 8. és 9. §-aiban maga az állam az, amely havi 10°/o-os bírságokat rendel szedni. Az uzsoratörvényt mégis ma is érvényben tartjuk, úgyhogy a bíróságoknak valóságos zsonglőrködésre van szükségük, hogy miképen szerezzenek érvényt az életnek és a gazdasági életnek, amely egy diluviális törvénynél erősebb. Az évi június hó 28-án, csütörtökön. uzsoratörvény annak idején helyes volt, természetesen szükség volt rá, azonban a kormányzatnak kötelessége volna, hogy az uzsoratörvényt idevonatkozólag is megfelelően módosítsa. Figyelmébe ajánlom az igazságügyi kormánynak, hogy méltóztassék ugyancsak törvényhozási utón segíteni és rendbehozni a késedelmes adós késedelme folytán a hitelezőt ért rendkívüli károk kérdését. Nem óhajtok ezzel részletesen foglalkozni, ez eléggé meg van világítva ugy az elméleti, mint a gyakorlati jogászok részéről. Azt hiszem, hogy idevonatkozólag egy törvényhozási intézkedésre sürgős szükség van, mert itt is ugy fogunk állni, mint egyéb esetekben, amelyeket kiemelni bátor voltam, nevezetesen, hogy a bíróság megfelelő útmutatás nélkül fog támolyogni, nem lesz meg az a biztos és strikte határozott oktatása, amelyet ebben az egyébként nehéz kérdésben kétségtelenül meg kell kapnia. Az adósok egy része valósággal utazik arra, hogy ne tegyen eleget kötelezettségének. Rosszhiszemű spekulációk ezek, de viszont természetesen attól is óvakodnunk kell, hogy túllőjünk azon a célon, mert hiszen az úgynevezett abstrakt kárt, amely abból kifolyólag, hogy koronánk leromlott, felmerül vagy felmerülhet, önmagában véve honorálni nem lehet. A törvényjavaslat benyújtását idevonatkozólag azért tartom szükségesnek . . . Nagy Emil igazságügyminister : Ki van már nyomtatva ! Östör József : Hálás köszönettel veszem az igazságügyminister urnák ezt a kijelentését. Az igazságügyi tárca keretében még csupán a polgári és büntető perjogra vonatkozólag óhajtanék egy-két kérdéssel foglalkozni. Az egyes bírói intézmény kiterjesztése, azt hiszem, az igazságügyminister ur programmjában áll. Legyen szabad azonban figyelmébe ajánlanom az igazságügyminister urnák a következőket. Az egyes birói intézmény kitűnő és jó bírákat feltételez. Nagyon jól tudjuk, hogy fájdalom, birói karunk számos jeles tagját elvesztettük gazdasági okoknál fogva, minthogy megélhetési szempontból egyebütt helyezkedtek el. Én tehát bármennyire is hive vagyok az egyes birói intézmény kiterjesztésének, mégis felhívom a figyelmet arra, hogy a dolog természetéből kifolyólag, minthogy a forradalmak és a háború következtében mindenünk leromlott, igazságügyünk is természetesen le kellett, hogy romoljon, — bár nem annyira, mint egyéb kormányzati ágazataink, — hogy a birói intézmények kérdését az igazságügyminister ur megfelelő óvatossággal kezelje. Egyszerűsítés szempontjából legyen szabad egy meglevő rendszer kiépítését az igazságügyminister ur figyelmébe ajánlanom, és pedig a következőt, Ugy a bűnvádi, mint pedig a polgári eljárásban van már arra eset, hogy bizonyos birói intézkedések indokolás nélkül tétet-