Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-146
A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. tek. Áll ez ugy a büntetőparancsra, mint a fizetési meghagyásra. Számos bagatell vagy sablonos ügyet intéznek el a bíróságok; e tekintetben a polgári perrendtartásból például birtokhábor.tási ügyekre, a büntetőjogból pedig például a becsületsértés^ könnyű testi sértési és hasonló ügyekre hivatkozom, amelyek tömegesen fordulnak elő. Tulajdonképen ezek képezik az alsó bíróságoknál a munka tömegét, ezek az egyszerű sablonos, mindennap előforduló esetek, amelyeknek indokolása és a megfelelő megokolása azonban az illető biró részéről sok időt vesz igénybe. Ajánlom az igazságügyi kormányzat figyelmébe, hogy méltóztassék fakultative behozni, hogy az illető bíróra bízassák, hogy bizonyos ilyen természetű ügyekben az ítéletet óhajtja-e indokolni vagy sem. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Ezt nem lehet !) Propper Sándor: Büntető parancsot adjanak ki! Rupert Rezső : Szép igazságszolgáltatás lenne ! Propper Sándor: Úgyis blankettával ítélkeznek ! Östör József : Ez már meg is van és kétségtelen, hogy olyan lépés volna, amely az eljárás egyszerűsítésére vezet. Teljesen elégséges volna, ha ilyen sablonos esetekben az illető biróra volna biz^a, hogy Ő bírálja el, érdemes-e indokolni az ítéletet vagy sem. Azokra az esetekre vonatkozólag, amelyekről nagyon jól tudja, hogy az ítélet jogorvoslattal meg nem lesz támadva, fakultative rá kellene bízni, hogy akarja-e ezeket az ügyeket indokolni. Mondhatom a t. Nemzetgyűlésnek, 'hogy nagyon sok felesleges és hiábavaló munkától kimélnők meg a bírákat. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Bessenyey Zenó: Indokolhatja két sorban! Rassay Károly: Arról van szó, hogy ne indokolja! Bessenyey Zenó: Indokolja röviden! östör József: T. képviselőtársam közbeszőlására legyen szabad megjegyeznem, hogy az indokolás bekövetkezhet akkor, ha a jogorvoslat csakugyan megtörtént. Pesthy Pál : De az indokok ellen is van jogorvoslat ! östör József: Ne tessék figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az indokolások rendesen úgyis később készülnek el, végül pedig a kihirdetés alkalmával az indokolás szóval is megadatik és ez teljesen és tökéletesen elegendő. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel az egész kormányzatra kiterjedő kritikámat elmondtam s praktikus javaslataimat voltam bátor megtenni; méltóztassanak megengedni, hogy ezek után beszédemet befejezzem. Legyen szabad mindenekelőtt felvetnem azt a kérdést, vájjon mi az oka az Emiltett kormányzati kizökkenéseknek, amelyeket a kormányzat évi június hó 28-án, csütörtökön. 191 minden ágán végigmenve, kritika tárgyává tettem? Igazságtalanok volnánk, — és én bátor vagyok véleményemet e tekintetben mindig megmondani — ha erre vonatkozólag minden hibát kizárólag és elsősorban a kormányra tolnánk. Velemszületett objektivitásomnál fogva nem tartom ezt megállapíthatónak, hanem azt tartom, hogy az idevágó okok a következők : TJj világot élünk és uj helyzetek vannak. Csakis a legkiválóbbak azok, akik ebben az uj világban és ezekben az uj helyzetekben érvényesülni tudnak és valóban a helyzet magaslatára tudnak emelkedni. Pikler Emil: Ugy van, de az a baj, hogy itt mások érvényesülnek ! Östör József: A kizökkenósek egy másik oka, hogy a nehéz gazdasági helyzetnél fogva az ország hivatalnoki kara elfáradt és elernyedt. (Igás! Úgy van!) Ebből kitűnik, hogy az ország hivatalnoki karának megfelelő megélhetési viszonyok közé juttatása nemcsak a tisztviselői kar eminens érdeke, hanem országos érdek is. (Igaz! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Végül harmadsorban nem volnék őszinte, ha nem mondanám meg, — amint kimutattam beszédem elejétől kezdve, amikor a törvény- és rendeletalkotásoktól kiindulva végigmentem a kormányzat minden ágán — hogy számtalan kormányzati hiba, tévedés és baklövés is történt, s ezen kérdéseknek másképen való kezelésével sokat lehetne segíteni. A kormányzatnak és a törvényhozásnak egynek kell lennie ebben a törekvésben. Es a törvényhozás, mi, akik itt ülünk, — természetesen magamat sem véve ki — ne becsüljük túl önmagunkat, ne segítsünk meghúzni a parlament felett a lélekharangot azzal, hogy olyan szcéná,kat provokálunk, aminőknek például tegnap is tanúi voltunk, (Igaz! Ugy van! a Ház minden oldalán.) vagy azzal, hogy olyan kérdések tárgyalásával pazaroljuk el az időt, amely kérdések meg nem oldhatók, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert ha eltávolodunk a gyakorlati élettől, ha azt hisszük, hogy egyedül a parlament, a törvényhozás, a nemzetgyűlés minden s a dolgok jó vagy rossz intézése kizárólag a nemzetgyűlésen fordul meg, akkor helytelen utón járunk, mert már csak a felelősség szempontjából is rá kell mutatnom arra, hogy a kormányzat legalább egyenlő értékű tényező a törvényhozással... Rassay Károly : Tényezőnek nem tényező ! Östör József : ... és természetes, hogy a történtekért a kormányzatnak is megfelelő felelősséget kell vállalnia. A kormány ne törje fejét óriási nagy reformokon, mert ezek az előadott különböző okoknál fogva meg nem valósithatók. Ne akarja most megreformálni a közigazgatást és ne akarjon a polgári törvénykönyvnek egy teljesen új reformjával a Ház elé jönni. A viszonyok erre nem alkalmasak. Sem a megfelelő nyugodtság nincs meg, sem az óriási reformhoz szükséges költségekkel nem rendelkezik államháztartásunk.
