Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-146

188 A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. Östör József: Az kétségtelen dolog, hogy e tekintetben valami javulás már van és a kormány a panaszoknak igyekezett eleget tenni, azonban kétségtelen az is, hogy a vámőrség, szerény felfogásom szerint, jelenlegi minőségében nem maradhat. Ezért arra kérem az igen t. minister urat, hogy a vámőrség intézményét megfelelően reformálja és gondoskodjék annak oly átszervezéséről, hogy hivatása magaslatán állhasson, hogy hivatását valóban és teljesen képes is legyen betölteni. Áz idevonatkozó példákat nem adom elő, csak újból kérem, szíveskedjék erről a reformról gondoskodni, ha pedig a vámőrség nem tud hivatása magaslatára emelkedni, akkor szüntesse be az egész intézményt és ennek felügyeleti körét bizza rá a csend őrségre, amely e tekintetben feladatát ma is épugy, mint a múltban teljes megelégedésre teljesítette. A földmivelésügyi tárca köréből, miután a baloldalról e tekintetben felszólitottak, rá akarok mutatni arra, ami a lelkeket legjobban izgatja, de erre is csak néhány szót óhajtok vesztegetni, mert a pái tonkivüliek csoportjából más képviselőtársam majd még részletesebben foglalkozik a kérdéssel. Rámutatok a földreformnovellára. Csupán azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy ez a novella vájjon milyen tekintetben szükséges, a földbírtokreform végrehajtásának elmaradása teszi-e szükségessé a novellát és végül, hogy milyen okból késlekedik a reform végrehajtása. Legyen szabad itt két dolgot megemlítenem. Annak, hogy a földbirtokreformtörvényt nem hajtották kellő gyorsasággal végre, részint törvényhozási, részint kormányzati oka van. Törvényhozási oka az, amelyen ma már segíteni, fájdalom, nem lehet, hogy az egészet centralizáltuk. Abban az időben, amikor a földbii tokreform törvényjavaslatát megküldték a mezőgazdasági érdekeltségeknek, én is abban az irányban foglaltam állást és ugy tettük meg előterjesztésünket, hogy a földbirtokreform decentralizáltassék. Előrelátható volt ugyanis, hogy az egész földbirtokreformot gyorsan megoldani centrális uj gépezettel lehetetlen. Ez be is következett. Jó példa lett volna nekünk a régi úrbéri »elkülönülések«, amelyek szintén törvényszékek és vármegyék szerint történtek; a végrehajtás elmaradásának ezen az egyik, a törvényhozási okán ma már, fájdalom, segíteni nem lehet, nem mehetünk vissza a decentralizációra, mert egy már működő bíróságnak az ügyeknek szétosztása is oly hosszú időbe kerülne, hogy a reform végrehajtását ez a körülmény egymagában is megakadályozná. A másik oka tisztára kormányzati. Meggyőződésem az, hogy a földbirtokreformtörvénythelyes kormányzati intézkedésekkel kellő gyorsasággal végre lehetett volna és lehetne hajtani és csupán ezért törvényhozási novellára szükség nincs Ebből viszont következik, hogy ha súlyt helyééi?' június hó 28-án, csütörtökön. zünk a reform gyors végrehajtására, — amire a magunk részéről szintén nagy súlyt helyezünk, és ebben a tekintetben, azt hiszem, a Ház bármely oldalán ülő pártjai között eltérés nincs — abban az esetben nincs szükség arra, hogy bevárjuk a novellát, hanem ha a novella tárgya< lása őszre maradna, már most is megfelelő kormányzati intézkedésekkel gondoskodni kell a novella végrehajtásáról. Hogy é tekintetben miféle kormányzati intézkedések hiányoztak eddig, ismételnem kell azt, amit már az előbb mondtam. Az a végtelen lassúság, amit tapasztaltunk, nem az Országos Földbirtokrendező Bíróság hibájából ered, hanem abból, hogy nem bocsátottak rendelkezésére megfelelő számú erőt és eszközt. Ez mindenesetre kormányzati, nem pedig törvényhozási hiba. Rámutatok még egy körülményre, amellyel a múltkor már foglalkoztam és amely szintén hozzájárult a földreformtörvény végrehajtásának elodázásához, nevezetesen arra, hogy az ügyeknek az az elintézési módja, amint az ma érvényben van, hogy t. i. más biró tárgyal künn és megint más biró az, aki az ügyet itt benn elreferálja és előadja, a legkevésbé sem mozdítja elő a gyorsaságot. De nemcsak nem mozdítja elő, hanem egyenesen akadályozza. Hiszen különben is lehetetlen helyzet és jogászi meggyőződésemmel ellenkező az, hogy ma, amikor minden törvénykezésünkben és a törvénykezés minden ágában közvetlenséget, szóbeliséget és nyilvánosságot kívánunk, akkor a jelen esetben, amikor óriási nagy értékekről van sző, nem pedig bagatell dolgokról, eltűrjük azt, hogy az eljárás az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál a törvényhozás hibájából közvetett, Írásbeli és hosszadalmas legyen és a nyilvánosság kizárásával tartassék. Tudom, hogy fontos állami okok játszottak közre a nyilvánosság kizárásának követelésében. Nem is kívánom a nyilvánosságot oly mértékben, hogy oda beeresszék az egész nyilvánosságot, de megkívánhatjuk a félnek nyilvánosságát, hogy az illető fél a bíróság előtt megjelenhessék, a nyilvánosság szempontjából megbízottat nevezhessen és saját maga adhassa elő panaszát, közvetlenül, szóbelileg. Végül pedig a gyorsaságnak előmozdítására szolgálna az is, ha a földmivelésügyi minister ur, illetve most már az OFB., mert az Országos Földbirtokrendező Bíróság ügyei idetartoznak, maga gondoskodnék arról, hogy azok a bírák, akik künn a helyszíni eljárást rendezik és vezetik, jöjjenek be, jelenjenek meg és közvetlenül tárgyaljanak itt. Ez szintén kormányzati intézkedés. Nincs tehát szükség arra, hogy a gyorsasággal indokoljuk meg a novellát, hiszen tudjuk jól a novella tervezetéből, hogy az eljárás gyorsítása tekintetében a novellára szükség nincs. Méltóztassék megengedni, hogy a földmivelésügyi ministerium keretében foglalkozzam,