Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-146
A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. adminisztráción. Az 1920. évi XXXVI. te, vagyis a földreformtörvény ugyanabban a hibában szenved, ennek 2., 28., 32., 43., 45., 49., 50. és 82. §-ait méltóztassanak valamennyit végigtekinteni és azt fogják látni, hogy ezeknek erdejében valóságos bűvészet kiigazodni. Innen van a sok értelmetlenség, a sok félreértés és felesleges ismétlés. Érdekes e tekintetben rámutatnom a földreformtörvénynek egyedül a hires 91. §-ára. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt felolvassam azért, hogy a t. Nemzetgyűlést óvjam attól, hogy az ujabb törvényekbe ilyen szakaszok belekerüljenek. Méltóztassanak megengedni, annál kasznál és egyebeknél is, amelyeket itt kiemelek a sok közül, valóságos bűvészet kell ahhoz, hogy az ember az első pillanatra megértse. (Zaj a haloldalon.) Az indemnitási törvénynél is megvannak ezek a hibák. A 91. § a következőképen szól (olvassa): »Ha az állam a jelen törvény alapján elővásárlás vagy megváltás utján, vagy bármely más utón középbirtokot meg nem haladó olyan ingatlant szerez meg, amelyet korábbi tulajdonosa a háború alatt, akár hadiszolgálata miatt, akár háborús viszonyokból származó más körülmények miatt volt kénytelen aránylag olcsó áron másnak átengedni, az ilyen ingatlan, illetőleg annak az a része, amely a törpe- és kisgazdaságok között mintagazdaságnak vagy középbirtoknak van szánva, visszajuttatható az Emiltett korábbi tulajdonosnak, elhalálozása esetében lemenő örökösének, vagy házastársának, amenynyiben az állam által megszerzett ingatlan nem szükséges azoknak földhöz juttatása végett, akiket ez a törvény elsősorban földhöz juttatni kivan és amennyiben méltánylást érdemlő okok szóinak amellett, hogy a korábbi tulajdonos, illetőleg a helyébe lépő fentEmiltett más személy az ingatlant visszaszerezhesse.« Uraim ez egy mondat. Halász Móric: Iskolapéldája annak, hogy miként nem kell fogalmazni! Várnai Dániel: Hogy lesz az végrehajtva? Östör József : Kérem, rá fogok térni arra is. Ugyanilyen pl. a földbirtokreform 3. §-ának 6. pontja is, amely a mentesítésekről szól. Nem akarom ennek felolvasásával ismét untatni a t. Nemzetgyűlést. (Halljuk! Hallj uh!) Nagy hibája törvény- és rendeletalkotásnnknak az is, hogy nincs kiválasztva, hogy mi való a törvénybe és mi a rendeletbe. (Igaz! Ugy van ! a középen.) Hivatkozom e tekintetben megint csak a fölbirtokreform előbb Emiltett 3. §-ának 6. pontjára és a novellatervezetre. Ebben a tervezetben is van már egy szakasz, amely hasonlóan készült. Ezért kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ha a tervezetet a Ház elé hozza, ilyen szakaszok ne legyenek abban. Ez a 12. § is mammut-szakasznak készül, amely nem kevesebb mint két és fél oldalt foglal el. Ennek a szakasznak csak egy részét idézem (olvassa): »Ha a megváltási eljárás eredméévi június hó 28-án, csütörtökön. 181 nyére nézve minden irányban egyezség nem jön létre, ugy a tárgyaló biró az egyezséggel nem döntött kérdésekre nézve javaslatot készít. A tárgyaló bizottság tárgyalásának a javaslat megállapítására vonatkozó része zárt.« Ez magyarul annyit jelent, hogy zárt ülésben kell a dolgot megállapítani, de ezt itt ugy fogalmazták meg, hogy »a tárgyaló bizottság tárgyalásának a javaslat megállapítására vonatkozó része zárt.« (Továbbolvassa) : »A zárt tárgyaláson a tárgyaló biró vezetése alatt a felek megnevezett szakértői előterjesztéseket tehetnek,...« — hát ez nem természetes dolog? Törvénybe való ez? — (Továbbolvassa :) »... melyeket egyértelmüleg meg kell vitatni.« Csodálatos, törvényt hozunk arról, hogy szabad nekik vitatkozni. (Derültség. Továbbolvassa.) »Egyértelmű állásfoglalás létrejötte esetében szavazásnak helye nincs, hanem a javaslatot a tárgyalás anyagának lelkiismeretes figyelembevételével az eljáró biró legjobb tudása stb. A javaslatot indokolni is kell«. Várnai Dániel: Milyen nyakkendőben kell megjelenni ? Pikler Emil : Ilyen kodifikátorok szaladgálnak Magyarországon és veszélyeztetik a közbiztonságot! (Zaj.) Meskó Zoltán : Az látszik meg rajta, hogy sokan fogalmazták! Elnök (csenget): Csendet kérek! Östör József: T. Nemzetgyűlés! Egy másik hibája törvényalkotásunknak, hogy a szükséges törvények vagy nem jelennek meg, vagy későn látnak napvilágot. E tekintetben klasszikus példa a büntető értékhatárok felemelésére vonatkozó törvényhozási intézkedés, illetőleg az, hogy milyen lassan kullogott a háború és a forradalmak következtében elértéktelenedett koronánk nyomában a törvényhozásnak a büntető értékhatár felemelésére vonatkozólag tett intézkedése. Legelőször csak 1921 nyarán tartotta érdemesnek a törvényhozás foglalkozni ezzel a kérdéssel, mikor megalkotta az 1921 : XVIII. törvénycikket, amely 1921 június 17-én látott napvilágot. É törvényben a nemzetgyűlés tízszeresre emelte a büntető értékhatárokat. És azóta semmi sem történt, aminek következtében az a helyzet, hogy a büntető értékhatárok tekintetében mindössze tízszeresre emelkedtek az árak, nagyobb drágulás nem történt. A katonai deliktumok büntető értékhatárának felemelésére pedig épen csak 1922 augusztus 15-én került sor, amikor az az évi XVIII. törvénycikk megalkottatott. A kormány ezen törvényekben kért ugyan felhatalmazást, de nem az értékhatároknak rendeleti utón való felemelésére, hanem épen megfordítva, azoknak leszállítására (Zaj.) és csak ma, 1923 júniusában, a tárgyalás alatt álló felhatalmazási törvényjavaslat 22., 6. és 7. §-ában kér a kormány felhatalmazást arra, hogy az értékhatárok ne csak lese*
