Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-146

182 A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. szállíthatók, hanem felemelhetők is legyenek. Valósággal bekötött szemekkel kezelték ezt a kérdést. Méltóztassanak most megengedni, hogy e tekintetben még egypár példát is felhozhassak. (Halljuk ! Halljuk !) A sikkasztás értékhatára 200 korona volt ; felemeltetvén tízszeresre, jelenleg 2000 korona. 2000 koronán alól sikkasztás vétsége, 2000 koronán felül sikkasztás bűntette. A csalásnál 1000 korona, a magánokirathamisitásnál ugyancsak 1000 korona, mig a csalárd bukásnál 40.000 korona az értékhatár, ami irányadó abból a szempontból, hogy vájjon az illető börtönt vagy fegyházat fog-e kapni. A helyzet az, hogy 1914ben 200 korona megfelelt 10 métermázsa búzának vagy 100 kiló húsnak, ma pedig a tízszeresére felemelt értékhatár megfelel 5 kilogramm búzának vagy 3

/

4 kilogramm húsnak. (Felkiáltások a seélsöbaloldalon : A nagy bűnösöket futni hagyják!) Nem kérem, a nagy bűnösök úgyis az értékhatáron felül vaunak, ellenben a háború, a forradalmak és az egyéb szociális nyomorúságok következtében sújtottakat, azokat, akik gyakran nem saját hibájukból, hanem társadalmi vétkek és egyáltalában társadalmi mulasztások eredményeképen jutnak abba a helyzetbe, hogy bűnöznek, büntetjük és sújtjuk, vagyis a kis bűnösöket — ezekre szólnak a nagy büntetést tartalmazó szakaszok — holott természetesen felesleges is mondani, hogy ezek megtévelyedése volna enyhébben elbírálandó. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon : A nagy bűnösök pedig elszaladnak !) Meskó Zoltán : Azok már nem szaladnak, hanem autóznak! Pikler Emil : Vagy kormányfőtanácsosok lesznek ! (Zaj és felkiáltások balfelöl : Nem szabad igy általánosítani !) Nem mondom, hogy mindegyik, de sokan közülük! {Zaj. Elnök csenget.) Östör József: Hiszen az 1878 : V. te. idejében is volt nyomorúság, és mégsem tartották érdemesnek az értékhatárt ennyire diminuálni. Nem kell azt gondolni, hogy máskor nem voltak rendkívüli idők és hogy rendkívüli időkben nem volt szükség rendkívüli törvényalkotásokra. Igenis, voltak rendkívüli idők és voltak rendkívüli törvényalkotások, s mi önmagunkat hibáztassuk csak, ha nem tudunk a helyzet magaslatára emelkedni. Elég hivatkozni a 48-iki törvényalkotásokra, amelyek ma is valóságos gyöngyei a magyar kódexnek, mert világosak, rövidek és könnyen érthetők. Elég hivatkoznunk a 1861-iki országbírói értekezletre, amikor szintén gyorsan kellett a magán- és a büntetőjog tekintetében segíteni, ez meg is történt és az országbírói értekezlet szakai, miután a szokások szentesitették azokat, a közelismerés szerint ma is legjobb törvényeink közé tartoznak. De hogy mást mondjak, itt van pl. az úrbéri elkülönzés. Méltóztassék csak megévi június hó 28-án, csütörtökön. nézni az úrbéri elkülönzésről szóló 1871-i törvényeket. Ezek is sokkal világosabbak és jobbak, mint pl. a mi földbirtokreformtörvényünk, amelyre egyébként később még rá fogok térni. És, t. Nemzetgyűlés, amit látunk a törvényeknél, — mert eddig csupán a törvényekkel foglalkoztam — az fokozottan, hatványozottan észlelhető a rendeletalkotásoknál, főleg ami a késői megjelenést illeti. Szilágyi Lajos: Ijesztő módon! Östör József : Itt van pl. a földbirtokreformrendeletnek 35. §-a. De bizonyára méltóztatnak emlékezni az 1000 koronás kedvezményes búzaár lerovására is, amelynek végső határideje 1921 december hó 7-ike volt, amelyre vonatkozólag az egész országban senki sem tudta, hogy mit tegyen, mignem 1921 december 14-én, tehát hét nappal később megjelent az idevonatkozó rendelet. Ez a rendelet elismerésreméltó őszinteséggel ismerte be a hibát; de viszont klasszikus tanúbizonysága ismét annak, hogy miképen lehet ilyen fontos törvényalkotási rendelkezésnek életbeléptetéséről megfeledkezni. Mit mond ez a rendelet magábanvéve és milyen szegénységi bizonyítványt állit ki pénzügyi kormányzatunknak idevonatkozó részéről. Azt mondja (olvassa) : »Az ingatlan vagyonváltságról szóló 1921 : XLV. tcikk biztosítja a váltságkötelezetteknek azt a kedvezményt, hogy, amennyiben fizetési kötelezettségüknek a törvény életbeléptétől számított bárom hónapon belül eleget tesznek, a váltságul megállapított búzamennyiség minden métermázsája fejében legfeljebb 1000 koronát tartoznak fizetni. Ez a határidő 1921 december 6. napján lejárt. — Ez 14-ikén jelent meg, tehát 8 nappal később. — A határidő lejárta előtt a vagyonváltságot kivetni nem lehetett. A határidő lejárta előtt a törvény végrehajtása tárgyában kiadandó utasítás nem jelent meg. Ezért az érdekelt váltságfizetésre kötelezettek, akik a kedvezményt igénybe óhajtották venni, számos esetben a törvény rendelkezéseinek eltérő magyarázata folytán nem ritkán saját hibájukon kivül nem jutottak abba a helyzetbe, hogy a váltságfizetést teljesíthessék stb.« Tudjuk, hogy milyen rendkívüli bonyodalmak származtak ebből, hogy pótrendeletet kellett kiadni és hogy az országban mekkora tájékozatlanság volt. Egy másik példa is nagyon érdekes, — és ez mindjárt válasz arra a baloldali közbeszólásra is, amely a földbirtokreformtörvény végrehajtására vonatkozott, hiszen ezek mind öszszefüggenek — a földbirtokreform törvényének életbeléptetése. A törvény 101. §-ában az van, hogy a törvény a kihirdetés napján lép életbe. A kihirdetés napja a földbirtokreformtörvénynél 1920 december 7-ike volt és törvénybe iktattuk, hogy a törvény a kihirdetés napján lép életbe, hiszen minden törvény életbeléptetéséhez megfelelő végrehajtási utasítás stb. kell s az idevonatkozó végrehajtási utasitás, az általános rendelet, amely teljesen életrehivta a földbirtok-