Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

148 A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 10500 koronát. Az egész esztendőben ráfizet lakbérére 46.000 koronát. Kérdezem, miből fizet reá? Ez egy budapesti eset. Budapest környékéről is leszek bátor egy esetet felhozni, ahol a közalkalmazottaknak százai laknak. Mátyásföldön egy IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselő kap most 15.000 koronát, augusztusban 20.000 koronát, novemberben 25.000 koronát. Ezzel szemben fizetett most 45.000 koronát, fizetni fog, augusztusban 60.000 koronát, novemberben pedig 75.000 koronát s igy csekély 68.750 koronát fizet rá évenként lakbérére. Kérem a pénzügy minister urat, fizesse ki neki. Egyik szombathelyi tisztviselő 3074 koronát fizet rá lakbérére ebben a negyedben, egyik szegedi tisztviselő — ez a legkevesebb — 1040 koronát fizet rá. Százszámra, kilószámra vannak nálam ezek az adatok, melyeket fáradsággal szereztem be azért, mert az illető resszortreferens ur és a minister ur kételkedett abban, hogy igy áll a helyzet. Celldömölkön az egyik tisztviselő ráfizet lakbérére 3412 koronát, egy másik 1512 koronát, egy harmadik 2025 koronát, egy negyedik 1355 koronát. Az adatokat később szívesen rendelkezésére bocsátom a t. minister urnák, ha kiváncsi reá. Vannak olyan tisztviselők is, akik természetbeni lakást élveznek és akik ez után a természetbeni lakás után nem kapják meg a fölemelt lakbérkülönbözetet. De ha valamely tisztviselőt pl. négyszobás lakás illeti meg és csak- egy vagy kétszobást kap, nem fizetik neki vissza a különbözetet. A béke idejében 1240 koronát kapott vissza az illető tisztviselő, és igy ha négy szoba jár neki és csak egy szobában lakik, ma is vissza kellene fizetni neki évenként körülbelül 18—20.000 koronát. Most az történik, hogy nagyobb lakást nem adnak neki, hanem meghagyják a természetbeni lakás élvezetében, de a különbözetet nem fizetik neki meg, és pedig azért, mert a kormány nem adott ki erre vonatkozólag még rendelkezést. A városban lakókat még fokozottabban érinti ez a sérelem. Sérelmesnek találom, hogy a lakbérrendeletnél a kormány különbséget tesz, egy-, két- és háromgyermekes családok között. Kérem a pénzügyminister urat ... (Felkioltások a szélsőbaloldalon: Ministert kérünk! Egyetlen egy minister sincs itt!) legyen szives mondja meg nekem, mi jogon ós mi címen szállítja le a lakbért pl. a három gyermekkel megáldott családfőnél, ha annak egyik leánya férjhez megy? T. i. ha az egyik leány férjhez megy, a családfő kevesebb lakbért kap, mint pl. két héttel azelőtt kapott, holott ugyanazt a lakást birja, és még nagyobb összeget kénytelen ráfizetni a lakbérére, mint amennyit eddig ráfizetett. (Felkiáltások a szélsobalóldcdon : Hol van a minister !) Klárik Ferenc: Tessék csak beszélni a bársonyszékeknek! Nincs itt a minister! Homonnay Tivadar : Egyetlen megoldása van ennek a kérdésnek és pedig az, hogy helyezkedjék a kormány törvényes alapra és semmisítse meg, helyezze hatályon kivül azt a törvényszegő rendelkezést, melyet az előbb voltam bátor a t. Nemzetgyűlés előtt ismertetni. Majd a részletes vita során leszek bátor ilyen irányú határozati javaslatot benyújtani. Propper Sándor: Csak ministerjelöltek vannak jelen ! Jöjjenek be a ministerek is ! Kovács Nagy Sándor: Magára gondol? Elnök: Csendet kérek! Homonnay Tivadar: Minthogy a szerencsétlen nyugdíjasok ügye ugy is mindig el szokott késni, legutoljára kívántam hagyni, épen azért, mert igen nagy súlyt helyezek ügyükre, de most előre teszem és ezekkel is kívánok foglalkozni. Azt hiszem, hogy beszédemnek azt a részét, amelyet nem birok elmondani, majd egy másik képviselőtársam mondja el. Kovács Nagy Sándor: Majd Szilágyi elmondja ! Homonnay Tivadar : Annak van anyaga elég ! A nyugdíjasok százai és ezrei jönnek hozzánk és a többi képviselőkhöz, akik már évek óta a nemzetgyűlésen akarják a tisztviselői kérdést megoldani. Ezek a szerencsétlen nyugdíjasok 36—40 évi szolgálatuk alatt jó koronákat fizettek be a nyugbérpénztárba, valamint az államnak is negyedik oaztályu kereseti adó formájában fizették adójukat és mégsem kapják meg százszázalékos nyugdíjukat, Erre vonatkozólag javaslatot fogok beterjeszteni a t. Nemzetgyűlésnek. A kormánypárt Ígéretet tett ebben a tekintetben, de az Ígéret teljesitése még mindig késik. A nyugdíjasok panaszait négy kategóriába lehet sorozni. 1. Az egyik az, hogy a nyugdíjasok, különösen a vidékiek, csak hónapok múlva kapják meg fizetésüket és későn kapják meg a rendkívüli segélyt is, úgyhogy akkor már régen devalválódott az a pénz és nem tudják már rajta megvenni a felét sem azoknak az elsőrendű élefcszükségleti cikkeknek, amelyekre szükségük van és amelyeket megvehettek volna, ha abban az időben kapták volna a pénzt, amikor az őket megillette. 2. Másik panaszuk az, hogy a kormány azoknak a nyugdíjasoknak, akik öreg napjaikra dolgoznak, csak abban az esetben adja meg — nekik és családjuknak — a természetbeni ellátást, ha a családfő mellékjövedelme a havi hatezer koronát túl nem haladja. Hogy milyen jogcímen sújtja a kormány a családot is, ismét nem tudom. Leszögezem itt először is, hogy a nyugdíjas, ha az állami szolgálattól megvált, érdemeket szerzett magának a törvényben is, a kormánynak semmi köze hozzá, hogy mit dolgozik, mit nem dolgozik* az a nyugdíjas. O elmegy nyugdíjba, a kormány pedig ne kutassa, hogy mennyit keres, hat vagy tízezer koronát. Hisz tudjuk, hogy egy kereskedelmi vállalatnál egy kifutó fiu is többet kap havi