Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. H9 hatezer koronánál, és L

ha egy gépirőkiasszony 20—25.000 koronát kap, az elhagyja állását és megy máshova. A nyugdíjas nem tud többet kérni és így a nyugdíjast kiuzsorázzák, a szakképzett és nyugdíjas tisztviselőket magánvállalatoknál hatezer koronával fizetik. Ez olyan anomália, amelyet a kormánynak meg kell szüntetnie. A kormány, amint a felhatalmazási törvényjavaslat indokolásába bele is veszi, száz százalékot fizet a kiszolgált nyugdíjasoknak. Ez nem indokolásba való, tessék azt a törvénybe bevenni, hogy a kormány ne módosíthassa akkor és ugy, amikor és ahogyan neki jól esik az illetmények szabályozását. Vegye ezt bele magába a törvényjavaslatba és törölje az indokolásból. A részletes tárgyalásnál erre vonatkozólag indítványt fogok előterjeszteni. A nyugdíjasoknak a tisztviselőkkel szemben is van panaszuk. Bánjanak az aktiv tisztviselők a nyugdíjasokkal udvariasan, amikor elmennek a hivatalba, hogy nagy későn felvegyék kevés fizetésüket. Gondoljanak arra, hogy ők is hasonló sorsra fognak jutni, mint szerencsétlen nyugdíjas társaik. Hajmeresztő leveleket kapunk. Az egyik postamester panaszkodik és azt irja, hogy havi 73 korona nyugdíjat kap. A táblázat rendelkezésemre áll, hogy melyik, ugyanolyan kategóriába tartozó tisztviselő és altiszt szemben az aktívákkal, milyen százalékban és mértékben kap kevesebbet. Csak leszögezem azt, hogy a különbség igen nagy mértékben sújtja a szerencsétlen nyugdíjasokat, mert számottevő összeg ez még ma is. Ezek hosszú időn keresztül érdemeket szereztek, tessék tehát részükre teljes egészében kiutalni járandóságukat. Erre vonatkozó határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy azt a kormányrendeletet, amelyben nyugdíjas alkalmazottaktól, akiknek mellékkeresete havi 6000 koronát meghalad, a kedvezményes ellátást megvonja, helyezze haladéktalanul hatályon kivül. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az aktiv és nyugdíjas alkalmazottak fizetését, nyugdíját és a jövőben részükre kiutalandó mellékjárandóságokat aznap fizessék ki kezeikhez, amely napon a törvény és rendelet szerint őket ez most és a jövőben megilleti.« Csak röviden kívánok még rámutatni arra, hogy a hadviselt állami alkalmazottaknak — akik fogságot szenvedtek — nyugdíjévét nem számítja be teljes egészében a kormány. A legkevesebb, amit e szerencsétlenek érdekében meg kell tenni, az, hogy nekik a kormány teljes egészében számítsa be a hadifogságban eltöltött éveket. Határozati javaslatom, amelyet nem akarok bővebben indokolni, a következő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a hadifogságot szenvedett közszolgálati alkalmazottak nyugdíjeveibe a hadifogság teljes idejét számítsa be és ennek a foganatosítására a rendeletet haladéktalanul adja ki.« A régi B- listások is panaszkodnak, hogy nem volt módjukban nyugdíjukat kézhez venni és csak azok kaphatták meg nyugdíjukat, akiknek szolgálati ideje bizonyos évszámot már meghaladt. Az volna a kérésük, hogy miként a többi tisztviselők részére, ugy az ő részükre is ne a régi összegben adják ki később, hónapok múlva az ellátást, hanem valorizálva, a mai élethez arányítva kapják meg azt az összeget, amelyre való igényükről annak idején lemondtak. A pénzügyminister ur igen helyesen a 60 éven felüli és 40 évi szolgálatot teljesített állami tisztviselőknek korpótlékot adott, 1200 koronát. De amilyen nagylelkűen kiutalta ezt a minister ur, olyan egyszerűen, brevi manu vissza is vonta. Az igaz, hogy adott nekik helyette rendkívüli segélyt, de a helyzet az, hogy elvett tőlük 1200 korona korpótlékot, elvette a cseléd után járó naturáliák megváltási összegét, amely annak idején 3000 volt, ma pedig 10.500 korona és e helyett kapnak összesen 7300 koronát. A szerencsétlen nyugdíjasnak tehát nem adott a minister ur, hanem elvett tőle és ezekre mondja a minister ur, hogy vele szemben nekik igen jók a tanácsadóik. A nyugdíjazott menekült városi tisztviselők is, amig szolgálatban voltak, megkapták ugyanazokat a kedvezményeket, mint az állami tisztviselők. De amikor a szolgálattól megváltak, ezektől az állami tisztviselőktől a lakbérnyugdíjpótlékot a belügyminister ur önkényes rendelettel elveszi. Kimondotta azt, hogy a 221.054/922. B. M. számú rendeletét visszavonja, megszünteti a nyugdíjpótlékot azon a jogcímen, hogy az 5990/922. ministertanácsi rendelet nem vonatkozik a nyugdíjazott menekült tisztviselőkre. Ezt nem indokolom hosszabban, csak előterjesztem határozati javaslatomat (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az ezután kiadandó anyagi vonatkozású rendelkezések a menekült városi, valamint egyéb menekült közszolgálati alkalmazottakra is vonatkozzanak. — Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a menekült városi alkalmazottak részére 5900/922. M. E. számú rendelettel kiutalt, de visszavont lakbér-nyugdíjpótlékot visszamenőleg utaltassa ki.« T. Nemzetgyűlés! A tanácskozásra szánt idő lejárt, ügy látom, a vidéki alkalmazottak ügyét és a természetbeli ellátás ügyét nincs módomban a nemzetgyűlés elé hozni. Azt hiszem, lesz szives még más képviselőtársam is ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, ugy hogy nem kell nekem ezt az anyagot igy összeverve a nemzetgyűlés elé tárni. Beszédem végén akkor se mondtam volna hangulatkeltő befejezést — a szokásokhoz hiven — ha nem járt volna már le a tárgyalásra szánt idő. En beszédem végére pontot kívánok tenni, és a pontot három laat^-