Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

134 A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. A rendkívüli segély ilymódon való beosznem szolgálja a tisztviselők ambicionálását, nem szolgálja azt, hogy a tisztviselők ambícióval dolgozzanak, hogy előléphessenek, mert igen sok esetben fordul elő, — aminek szinte nevetséges példája az — hogy valamely tisztviselő az egyik fizetési osztály egyik fokozatából a másikba még ma is havi 16 K 66 f.-rel, 25 Kval, vagy ha a magasabb fizetési osztályba tartozik, 50 K-val lép elő. Nem akarom ezeknek a nevetséges példáknak egész sorozatát felemlíteni, de egyet mégis fel kell még említenem, amely már igazán komikus, azt t. i., hogy a fizetési táblázatba még mindig be van állítva az irodaátalány — még a mérnöknél is — 1 K 60 f.-rel akkor, amikor egy Hardmuth-ceruza 150 K, egy üveg tinta már 300 K, egy kék irón 280—300 K, egy radirgumi 250 K és egy vonalzó 600—1000 K. Igazán komikus ez a helyzet és az ember nem tudja elképzelni, hogy az a tisztviselői kar, amely ott fenn a közalkalmazottak ügyét intézi, annyira el volna foglalva, hogy ezekre az évek hosszú sora óta fennálló sérelmekre, amelyek kicsinyeknek látszanak ugyan, de mégis jellemzők, nem tudtak még rájönni. Jellemző ez azokra az urakra, akik a tisztviselők ügyét ott az illetékes helyen »lelkiismeretesen« — idézőjelben mondva — intézik. T. Nemzetgyűlés! Nincs más megoldás, mint az, hogy térjen vissza a kormányzat az 1893 : IV. te, majcl az ezeket a fizetéseket később magasabbra emelő törvények alapjára és az e törvényekben lefektetett fizetéseket sokszorozza. Én helyesnek tartottam akkor a drágasági segélyt, eltekintve attól, hogy azt a hibát követte el a kormány, hogy 4—5 fizetési fokozatban ugyanazt a skálát állapította meg; helyesnek tartottam a rendkivüli segélyt is, mint időszaki segítési módot. Azért tartottam helyesnek igenis, mert nemzetgyűlés részben nem lévén, részben más teendők merülvén fel, a kormány a felhatalmazási törvényekben megkapta arra a lehetőséget, hogy a tisztviselőkön és alkalmazottakon momentán pillanatnyilag segíteni tudjon. Ez a rendkivüli segély azonban nem az az alap, amelyen a tisztviselők pragmatikáját és illetményrendszerét felépíthetjük. Ez futó homok, amely elcsúszik a lábunk alól, és az egész pragmatika és illetményrendszer, amelyet erre fel kívánunk építeni romba fog dőlni. Mindenkinek le kell ma szállítania az életstandardját. Nincs ebben az oszágban olyan kategória, amely ezt meg ne tenné. De kórdezem : melyik az a kattgória, amety ezt az életstandardot leginkább leszállította? Nem az állam szolgái, az állam alkalmazottaiból áll-e ez a kategória? Ezt a standardot az V—

VI. fizetési osztályoktól felfelé lelehetett szállítani a múltban, de az alsóbb osztályokban nem lehetett leszállítani és ma már nemcsak az alsó fizetési fokozatokban, hanem a felsőbb fizetési fokozatokban sem lehet leszállítani. Engedelmet kérek, azt az aránytalanságot, amely az egyes fizetési osztályok között, az egyes fizetési fokozatokban még egy-két hónappal ezelőtt megvolt, — a mai skála szerint nem tudom pontosan megmondani, hogy hányszorosát kapják az egyes fizetési fokozatokban az illető tisztviselők — ezt az ös8ze-visszaságot tovább folytatni, tovább fentartani nem lehet. A XI. fizetési fokozatban pl. a közalkalmazott egy-két hónappal ezelőtt törzsfizetésének csak 330-szorosát kapta, a II. fizetési osztályban csak 120-szorosát,aVL—

V.—IV.-ikben csak 102—108 ós 118-szorosát akkor, amikor azt látjuk, hogy a békéhez viszonyítva 1400-szoros és 1600-szorosak az árak. A létminimumot meg kell állapítani, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) A létminimum megállapítása mellett igenis hasson oda a kormány a nemzetgyűlés felhatalmazása alapján,... Strausz István : Éneikül nincs megoldás ! Homonnay Tivadar :... hogy az egyes kategóriák között állíttassák végre valahárag vissza az a különbözet, amely az 1893. évi IV. t.cikk alapján fennállott. A létminimumot állapítsa meg és ezeket a különbözeteket csak akkor állítsa fel, ha a létminimumot a legalsóbb tisztviselőknek, a legalsóbb fizetési osztályban lévő közalkalmazottaknak is meg fogja adni épugy, mint a munkásoknak. A kormány tekintélyt hirdet. Helyesen ; mi is hirdetjük. De kérdezem,: hozzájárul-e a tekintélyhez az, hogy pl. az Allamvasutnál, a Délivasutnál és egyéb vasutaknál egy főellenőr sem sokkal több fizetést kap, vagy talán még kevesebbet, mint a jóval alatta levő, hozzá beosztott altiszt a ruhapótlékkal ? Tekintélyt nemcsak az növeli, hogy a kormány a tisztviselőket előlépteti egyik fizetési fokozatból, egyik rangosztályból a másikba ; a tekintélyt növeli az is, ha az államnak az az alkalmazottja, aki az alsó fizetési fokozatban van, látja azt, hogy érdemes becsületesen és tisztességesen dolgozni, mert a magasabb osztályban levő tisztviselő jóval magasabb illetményt kap az ő megérdemelt munkája után, mint az alsóbb fizetési osztályban levő. Ismétlem tehát^: ezek után nem marad más hátra, mint vissza kell térnie a kormánynak az 1893. évi IV. tcikk és a későbbi törvények alapján kialakult közalkalmazotti illetményekre és ezeket kell sokszorozni, erre vonatkozólag majd beszédem végén elő is fogok terjeszteni határozati javaslatot. Ezek után szabad legyen áttérnem azokra az általános sérelmekre, amelyek az egyes tisztviselői kategóriákat, mondhatnám kivétel nélkül, érintik. A közalkalmazottak kérik, hogy a nevelési járulókra vonatkozó igényjogosultságot ki-