Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-144

120 A nemzetgyűlés 144. ülése 1923. évi június hó 26-án, kedden. oldalon.) Legyen szabad épen ezért a »Politikai rágalmak és cáfolatokéból némely szakaszt felolvasnom, hogy ezen állításomat, bársonyszékben ülő emberről lévén szó, bebizonyithassam. Az előszóban azt mondja nagyatádi Szabó István, hogy Magyarországon ez nem az első eset, hogy politikusokat megrágalmaznak. Itt Magyarországon, a politikai betyárság ősi földjén (Zaj a szélsöbaloldalon.) az én megrágalmazásom nem az első és nem az utolsó eset. A következő cikkben pedig foglalkozik azzal, hogy ki volt bolsevista, majd a kaposvári terrorról beszél, a Károlyi-kormányban való szerepléséről, az utolső ministertanácsról, majd arról, hogyan került az ország bolsevista kézre, válasz a Hangyának és különösen »Az én névrokonomról« szól. Ezt a cikket bátorkodom a t. Ház engedelmével felolvasni. (Zaj jobbfélol.) Jogom van hozzá, mert be fogom bizonyítani azt, hogy ki volt az oka annak, hogy tisztességes földreformtörvényt nem tudtunk annak idején megalkotni. Nagyatádi Szabó István ennek annyiból volt oka, hogy ezt tudva beállt ennek a rendszernek szolgálatába, sokorópátkai Szabó István pedig azért, — nagyatádi Szabó István állítása szerint, — mert eszközül engedte magát felhasználni. »Az én névrokonom« a következőképen szól (olvassa) : »Szigorú törvénye a természetnek, hogy az elhasznált anyagokat kidobja magából és ujakkal cseréli fel. A társadalomban és a politikai életben is megvan ez a fejlődés. Az elhasznált embereket félreteszik és jönnek uj izmok és uj agyvelők. Ezt akarják most velem is. De amikor az április 13-ra kitűzött választásokra készülődtünk: nem így beszéltek, akkor nem vádoltak. Akkor az én mostani rágalmazóim mind, mind hozzám és a kisgazdapárthoz jártak, Ígértek, kértek, könyörögtek, hogy szervezzük a kisgazdákat, mert csak ezekkel, és pedig kizárólag az én vezetésemmel lehet fölvenni a harcot a szocialisták ellen. Ugyanis az a veszély fenyegetett, hogy a szocialisták a választásokon megkapják a többséget és igy alkotmányos utón jutnak az országban döntő végleges hatalomhoz. Akkor én és pártom volt a mentsvár, ahova mindenki törekedett. És ma ? Ma, mikor a kommunizmus, hála Istennek, végleg lebukott, rágalmazóim azt hiszik, hogy a szocialista párt is lejárta magát, tehát nincs mitől tartaniok. Ezek a tavasszal még szóban-irásban oly utálatosan hízelgő urak engem most egy másik Szabó Istvánnal akarnak felcserélni. Hogy miért épen Szabó István kell nekik és miért nem jó céljaik elérésére pl. Szabó József, az ugyan egy kicsit hízelgő reám nézve, mert kitűnik, hogy még ellenségeim sem tartanak elhasznált, lejárt embernek, akit a természet törvényei szerint félre lehet tenni. Mert ez esetben még pl. Farkas Ábel is megfelelt volna céljaiknak. Ez a dolognak a humoros része; van azonban ennek komolyabb fele is ! Egy ember, akiről soha se tudott semmit a világ, egy ember, akit csupa véletlenségből ugyhivnak, mint engem; egy ember, aki ministerséget köszönhet annak a »mázlijának«, hogy Szabónak született és Istvánnak keresztelték, (Derültség a szélsöbaloldalon.) egy ember, aki az ismeretlenség homályából az én nevem kapcsán vetődött fel ; egy ember, aki, ha véletlenül dolgos ember marad és nem csap föl politikai eszköznek, grófok cselédjének, ez az ember, ez a »szerencsefia« faragtassa meg az én szobromat. (Nagy zaj a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv: Miért kell ezt nekünk végighallgatnunk? Semmi közünk ezekhez a dolgokhoz? (Zaj balfélol.) Rassay Károly : Van nekünk elnökünk ! Talán rábizhatnók a dolgot. Cserti József : Megmondom azt is, hogy miért- Eá akarok mutatni, hogy az első földreformtörvényt miért gáncsolták el. Nem mai keletű ez az elgáncsolás, mert a novellát is el akarják most gáncsolni ; ismeretlen klikkek különböző eszközökkel dolgoznak ellene. Be akarom tehát bizonyítani, hogy az elsőt is kik gáncsolták el. . . . (Továbbolvassa.) »Ne kisebbítsen, ne rágalmazzon, ne káromoljon, mert becstelenebb dolgot művel ekkor, mint a rablógyilkos, aki a saját áldozatának ártatlan vérében mosakodik.« Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, a házszabályok 219. §-a alapján, hogy beszédét ne méltóztassék felolvasni. Mint már Kabók Lajos képviselő urnái is megemlítettem volt, beszédet olvasni a házszabályok nem engednek. A citátumok felolvasásának lehetőségét a házszabályok megadják, de teljes hosszú cikkek felolvasását a házszabályok nem engedik meg. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék magát a házszabályokhoz tartani. Cserti József: Beszédemet nem akarom felolvasni, de felelős állásban lévő egyénről azt állítottam, hogy annakidején a földreformtörvényjavaslatot, amelyet nagyatádi Szabó István minister ur be akart terjeszteni, elgáncsolták, és ezzel azt akarom bizonyítani, hogyan és mi módon gáncsolták el. Annakidején — mint nagyatádi Szabó István irja — egy Szabó Istvánnal jöttek elő, akit nem ismertek, még pedig sokorópátkai Szabó Istvánnal — amint Patacsi t. képviselőtársam is nagyon jól tudja — és alakítottak egy másik kisgazdapártot, az úgynevezett Egyesült Kisgazda- és Földmivesesoportot. Hogy kik és mik egyesültek, azt örök titok fedi. Eleget teszek az elnök ur felhívásának, nem olvasom fel tovább a cikket, de legalább elmondom a tartalmát. Elmondja nagyatádi Szabó István, hogy miért támadták őt. Azért támadták ezekkel a különféle vádakkal, mert ő akart egy egészséges földreformot, amely, ha ma már megvolna, akkor nem volna szükség a novellára. Akkor kijöttek a nép elé és azt mondották, hogy van egy másik Szabó Istvánunk