Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-144

À nemzetgyűlés 144. ülése 192' mert ami a törvényjavaslatban van, arról az egész ország ipari munkássága olyan véleménnyel van, hogy arról már egyszerűen csak a felháborodás hangján lehet beszélni. Baticz Gyula : A munka rabszolgaságát jelenti ! Kabók Lajos : Kimondani, törvénybe iktatni azt, hogy sztrájkjog nincs, és a sztrájkjogok holmi döntőbíróságok és egyebek felállításával egyszerűen a nulla értékére lesülyeszteni, — ezek a kérdések, ha a kormány arra határozza el magát, hogy ezeket tényleg idehozza, ebben a házban még nagy viharokat fognak kiváltani, Az egyesülési jogról is vannak ott bizonyos béklyók ; már készül ott is a lánc, mellyel az egyesületi életet is béklyókba akarják verni. Az ipari munkások ezt nem fogják eltűrni, mert az ipari munkásoknak 20—25—30 esztendős gazdasági egyesületeik vannak ; ezeket maguk csinálták, maguk táplálták, a kormány soha semmiféle támogatással nem járult hozzá ezeknek a fentartásához. Épen ezért a kormány továbbra is engedje működni ezeket a gazdasági egyesületeket, mert ezek a tagjaik érdekében megfelelően tudnak működni, és nincs szükség arra, hogy törvényben formulázzák azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek az egyesület keretében kell, hogy kialakuljanak. T. Nemzetgyűlés ! Ismétlem, hosszadalmasan lehetne beszélni mindazokról, amik a kormány politikai ténykedései közé tartoznak. Én azonban tekintettel arra, hogy az idő már előrehaladt, nem akarom a nemzetgyűlés türelmét tovább is igénybe venni. Elmondottam a magam véleményét, a magam aggályait ; rámutattam azokra az egyes kérdésekre, amelyek ebben az országban bajok gyanánt mutatkoznak ; felhivtam a kormány figyelmét arra, hogy ha azt akarja, hogy az ország népe bizalommal tekintsen feléje, s.ha azt akarja, hogy a maga léte is meg legyen alapozva és biztosabb alapokon nyugodjék, akkor hagyjon fel azzal a politikával, amelyet ezideig folytatott és olyan politikát folytasson, amely az ország dolgozó népének érdekét szolgálja. Ha ezt a politikát fogja követni, akkor meg fog győződni a kormány arról, hogy az ország népe odaáll melléje és segíteni fogja ebben a munkában. Addig azonban, amig az ország népe ezt a munkát nem látja, kénytelen a kormánnyal szembehelyezkedni. Tekintettel arra, hogy én magam sem látom ezidőszerint a kormány részéről ezt a ténykedés, azt a kormányintézkedést, amely az ország dolgozó népének érdekét szolgálja, az indemnitási törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Cserti József ! Cserti József : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről az indemnitási vitának soha sem tulaj donitottam nagy fontosságot és nagy értéket . , . PataCSi Dénes : A maga beszédének sem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Már megint kezdi Patacsi ! Cserti József : Patacsi államtitkár urnák sem 5. évi június hó 26-án, kedden. US tulajdonítottam fontosságot. Mondom, soha sem tulajdonítottam az indemnitási vitának nagyobb jelentőséget,' még pedig azért nem, mert a kormány vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak kis mértékben képviseltette magát a vitában. Épen az elébb hangzott el egy felszólalás, Hogy az indemnitási vitánál legalább az a minister ur legyen jelen, aki a törvényjavaslatot benyújtotta. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Itt van ! Megjött már !) Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy az érdekelt minister ur, aki benyújtotta a javaslatot, jelen van a beszédemnél. (Felkiáltások a jobboldalon : Két minister is van jelen !) Rassay Károly : Ez sem jutott még ki egy szónoknak sem ! Cserti József : Dacára annak, hogy az indemnitási vitának nem tulajdonitok nagyobb fontosságot, mégis kötelességnek tartom, hogy az ellenzék megragadja az alkalmat a felszólalásra, és kritika tárgyává tegye a kormány működését. Különösen jóleső érzéssel látom a kormánypártnak azt a magatartását, hogy az indemnitási vitában nem vesz részt, mert bár ez a parlamenti életnek abc-je volna, a múltban azt láttuk, hogy szinte obstrukciós módon vett részt a kormánypárt a vitában, szinte megobstruálta a saját kormányának működését és mindig kritika tárgyává tette a kormányt, de azzal a különbséggel, hogy elmondották a nagy ellenzéki beszédet, a végén pedig bizalmat szavaztak a kormánynak. Szijj Bálint : Ez a művészet ! (Derültség.) Peyer Károly : Ez a gerinctelenség ! Propper Sándor : Ez a puha gerinc ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Cserti József : Különösen láttuk ezt a kisgazdapártnak igazi kisgazdatagjainál, akiknek megvolt az a jó tulajdonságuk, hogy mindig a kormány ellen beszéltek, de a végén mindig nagyon jól szavaztak, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A végén azután a jutalom nem is maradt el, mert az a kormány, amelyet végig támogattak és kritizáltak, a legnagyobb részüket kibuktatta a választáson. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Nyolcan maradtak hírmondóul. Cserti József : Maradtak ugyan egypáran, de ugy láttuk, hogy ha bizalmat szavaznak . . . (Zaj jobbjelöl.) Fekete Lajos : Ez a konkoly hintés. Cserti József : Mondom, a magam részéről csak természetes dolognak tartom azt, hogy a kormánypárt nem vesz részt a vitában. Azt azonban, hogy a kormány az ellenzékre háritja a felelősséget azért, hogy a földbirtoknovella és a tisztviselőkérdés rendezése késik, azt a magam részéről visszautasítom, még pedig elsősorban a földbirtoknovellára vonatkozólag. Hiszen a kormány lapjaiból olvassuk, hogy a kormány nem is szándékozik a földbirtoknovellát a nyári szünet előtt beterjeszteni a Ház elé. Ha mi garanciát kaptunk volna arra, hogy a földbirtoknovellát a kormány még a nyári szünet előtt beterjeszti, akkor az ellenzék passzivitásba vonult