Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-144

112 A nemzetgyűlés 144. ülése 1923. évi június hó 26-án, kedden. intézkedések nem történnek, amelyek kieJégitőek, a kormánynak bizalmat szavazni, indemnitási felhatalmazást adni nem tudunk. A másik kérdés a kereseti adó kérdése. Erről már egy alkalommal beszéltem. Olyan fontosnak tartom azonban ezt a kérdést, hogy újból van egy és más elmondani valóm róla, és pedig különösen az, hogy a nemzetgyűlés a pénzügyminister urnák adna a törvényhozás utján felhatalmazást arra, hogy a kereseti adóra vonatkozó létminimumot megállapítsa s ezzel kapcsolatosan megállapítsa azt is, hogy az adókulcs minimuma és maximuma mely összegekig terjedjen és milyen mértékű legyen. Ha nem lett volna alkalmam megtudni, hogy a pénzügyi bizottság milyen értelemben foglalkozott már a kereseti adózásra vonatkozó létminimum kérdésével, még talán naivul abban reménykednék, abban bizakodnék, hogy talán a kormánynak lesz annyi belátása, hogy a létminimum kérdését majd ugy fogja megállapítani, hogy az ne az élet megcsúfolása legyen. Miután azonban épen az ellenkezőjét volt alkalmam megtudni ; miután épen arról győződtem meg, hogy a létminimum megállapítása a kereseti adózás terén épugy az élet megcsúfolását jelenti, mint ahogy tavaly szeptemberben a hetenkénti 1500 korona is azt jelentette, ebben nem bizhatom. Mert ki akarja elhitetni velem, vagy bárkivel, hogy ma, kilenc hónap elteltével 4000 korona elegendő egy heti megélhetésre 1 De ha nem annyi a létminimum, amennyi az egy heti megélhetésre szükséges, ezt még valahogy meg tudnám érteni, ezt valahogy még a dolgozókkal is meg lehet értetni, azt azonban nem lehet megértetni, hogy 4000 korona az adómentes létminimum és hogy aki 4000 koronán felül keres, annak már kereseti adót kell fizetnie. Épen ezért én nem tudok olyan felhatalmazást adni a kormánynak, de magának a pénzügyminister urnák sem, amely egyedül az ő kezébe fekteti le ennek a kérdésnek az elintézését időről-időre, mert nincs bizalmam. Ha azt hallom, hogy most már 4000 koronában akarják megállapítani a létminimumot, akkor hogyan lehet bizalmam a jövőben, hogyan lehet bizalmam abban, hogyha bekövetkezik egy súlyosabb, egy válságosabb idő, mintahogy feltétlenül, elkerülhetetlenül be fog következni, hogy akkor a pénzügyminister ur majd megfelelő módon fogja kezelni ezt az adózási ügyet. Ezért nem tudom erre nézve megadni a felhatalmazást. Már a múltkor mondottam, milyen terheket ró ez az adózás a dolgozó társadalomra. Hiszen úgyszólván ez az egyedüli adónem, amely a legfrissebben csaknem aranyparitásban kívánja az adót szolgáltatni. Mert ha megnézzük a vállalkozók, a munkáltatók, az üzlettulajdonosok, földbirtokosok, vagy bármilyen más társadalmi osztály adózó rendszerét, ezeknek adója az elmúlt év keresetének és jövedelmeinek alapján állapittatik meg, ezután fizetik az adót jóval később, legalább hat hónappal később. Valorizáció ott egyáltalában nincs ; akkor fizetik, amikor pénzünk értéke már lecsökkent, amikor már a legalacsonyabb szinvonalat érte el. Ezt könnyen el lehet viselni. A dolgozó nép azonban a kereseti adót a legfrissebb valutában kénytelen megfizetni, mert béréből hetenkint levonják. Minden egyes fizetésemelésnél ott van az állam a maga intézkedéseivel és ha a fizetésben valami emelkedés mutatkozik, akkor az állam az első, amely intézkedésével fizetésemelésre is ráteszi a kezét, elveszi attól a dolgozótól azt, ami a megélhetéshez is feltétlenül szükséges. Azt hiszem, nem lesz érdektelen egy eset megemlitése. Volt alkalmam megtudni, hogy van egy könyvkiadóvállalat, amely most valami könyvrendezési munkálatokat végez. Ezekre a munkálatokra egészen fiatalkorú iskolásgyermekeket alkalmaz. Ezeknek a 11 — 12 éves iskolásgyermekeknek 5000 korona hetifizetést ad azért, mert ezeket a könyvrendezési munkálatokat végzik. Tessék most elképzelni a helyzetet. A pénzügyminister ur 4000 koronát akar kereseti adólétminimum címén megállapítani, ennek folytán tehát ezek a 11—12 esztendős iskolásgyermekek is fognak kereseti adót fizetni. Ha ez nem az élet megcsúfolása, akkor az élet megcsúfolásáról igazán beszélni sem tudok. Epen ezért egész határozottan azt kell mondanom, hogy a kereseti adózás terén nem szabad a pénzügyminister urnák olyan felhatalmazást adni, amely teljesen neki vagy a kormánynak kiszolgáltatja ennek megállapítását, hanem legalább a létminimumot időről-időre a nemzetgyűlésnek kell megállapítania, hogy a nemzetgyűlés tagjainak időről-időre módjukban legyen a maguk véleményét elmondani, módjukban legyen megjelölni azokat az okokat, amelyek miatt szükséges a létminimumnak bizonyos összegben való megállapítása. Én ez alkalommal is arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék figyelembe venni azt az indítványt, amelyet ide vonatkozólag beterjesztettem. Ha annak kulcsszerü, számszerű adataitól eltekint is a nemzetgyűlés, ebbe még valahogy bele lehet törődni, a 4000 koronás létminimumba azonban beletörődni sehogyan sem lehet. Épen azért kénytelen vagyok itt kijelenteni, hogy rendithetetlenül ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a kereseti adózás terén a létminimum legalább heti 10.000, havonkint 40.000 korona legyen. Ma már ez is olyan kicsiny összeg, hogy nem tudjuk, hogy mire az indemnitási javaslat tárgyalása véget ér, mire a kormánynak az egységespárt megszavazza a bizalmat s megadja a felhatalmazást, akkorra ez a 10.000 korona majd mit jelent. Nem annyit fog-e jelenteni, hogy egy félnapra való megélhetést sem lehet belőle biztosítani. Épen ezért, ha ilyen kilátások vannak, ha ez van a közel jövő horizontján, akkor minden körülmények között már most meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy azokon a terheken, amelyek alatt nyög a dolgozó társadalom, segítsünk, könnyitsünk, mert súlyos bajok fognak ebből is származni. Egyszerre csak be fog következni az adófizetési képtelenség, az adófizetési csőd . . . Baticz Gyula : Az adófizetési sztrájk ! Kabók Lajos : ... és akkor nem tudom, hogy