Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
À nemzetgyűlés 143. ülése 1923. megtörtént az, amit a házszabályokhoz hozzászólva is kifogásolhattunk volna, hogy olyan vonatkozású törvényjavaslatot, amely a véderőbizottságot is okvetlenül meg kellett volna, hogy járjon, egyedül és kizárólag a pénzügyi bizottság tárgyalt le. Kern szólok most arról, hogy milyen módon tárgyalta le, nem szólok most arról, hogy határozataittöbbnyire határozatképtelen számban hozta, nem szólok most arról, hogy milyen magatartással fogadta a nembizottsági tagok ottani megjelenését a bizottság, egyedül csak azt szögezem le, hogy ennél a törvényjavaslatnál arra a meggyőződésre j utottam, hogy a bizottságoknak nem nagy jelentőséget méltóztatnak a túloldalon t ul aj donit ani. Rassay Károly : Az igazságügyi bizottság elnökének főszolgabírót jelölnek. (Zaj.) Szilágyi LajOS: De tovább megyek. Ez a bizottsági tagválasztás nincs előkészitve. En bizottsági tagválasztást máskép nem tudok elképzelni, (Zaj és mozgás jobb felöl.) mint ha azt előzőleg pártközi konferencia alapján állapitjuk meg. Bn nem tudom, hogy ki kezdte ezt az uj rendszert, ki provokálja ezzel az ellenzéket, de teljesen lehetetlen dolog, hogy pártközi konferencia nélkül, nyomtatott szavazólapokkal szavazzunk bizottsági tagsági helyekre. Nem tudom, hogy a ministerelnök ur tudja-e, hogy például a pártonkivüli képviselők parlamenti csoportja, amely tizenhét tagot számlál, tehát a szociáldemokrata párton kivül a legnagyobb csoportosulása az ellenzéki oldalnak, abszolúte nincs képviselve a külügyi, a kérvényi, a könyvtári, a mentelmi, a munkásügyi az összeférhetlenségi állandó-, és a vízügyi bizottságokban, pedig minden tizenharmadik hely a bizottságokban ezt a parlamenti csoportot illeti meg. Mivel ebben a tekintetben semminemű elő zetes megbeszélés és pártközi konferencia nem volt, a kormány részéről megint erőszakos cselekedetnek, a kormánypárt részéről pedig megint numerikus többségével való visszaélésnek tekintem azt, (Zaj jobbfelől.) hogy kölcsönös megbeszélés és pártközi konferencia nélkül napirendre tűzetni akarnak egy bizottsági tagválasztást, amelyben még eszmecserét nem folytattunk. Mindezekből kifolyólag, amiket elmondani szerencsém, volt, az elnöki napirendi indítvánnyal szemben Homonnay Tivadar t. képviselőtársam indítványát pártolom és azt kérem határozaterőre emelni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Ami at. képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy a kormány a bizottsági tagválasztások kitűzésével erőszakosan jár el az ellenzékkel szemben, azt a magam részéről a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés jobbfelől.) At. képviselő ur azt mondja, hogy az a párt csoport, amelyhez ő is tartozik, az egyes bizottságokban nincs képviselve, vagy nincs olyan arányban képviselve, mint ahogyan az számának megfelelően kívánatos volna. At. képviselő ur még a mai napig nem vette évi június hó 22-én, pénteken. 97 magának azt a fáradságot, hogy velem ezt közölje ; soha, egyetlenegyszer sem közölte ezt at. képviselő ur,tehát nem is tehet panaszt abban a tekint et ben, hogy én nem jöttem kellő előzékenységgel vei ük szemben, (Ugy van I jobbfelől.) Ennek folytán a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogyha a képviselő ur a kérdést ugy állítja be, mintha bármiféle erőszakosság forogna fenn a mi részünkről. Ami pedig azoknak a bizottsági tagsági helyeknek betöltését illeti, amelyeknek megválasztására a keddi ülést akarj uk igénybe venni, csak azt kívánom megjegyezni, hogy csupa olyan képviselőnek a helyéről van szó, aki a kormányt támogató párthoz tartozik, (Ugy van ! jobbfelől.) tehát pártközi megbeszélésre már ebből a szempontból sem volt szükség. At. képviselő ur azt mondta, hogy nem utasítottuk a pénzügyi bizottságon kivül még a véderőés más bizottságokhoz is az indemnitási javaslatot. Eddig mindig az volt a szokás, hogy az indemnitási javaslatok a pénzügyi bizottsághoz utaltattak. De ha a t. képviselő ur olyan fontosnak tart ott a, hogy ez a javaslat még más bizottságokhoz is utasittas sék, módja és alkalma lett volna arra, hogy itt a Házban, a plénumban még a bizottsági tárgyalások alatt, tehát akkor, amikor a t. képviselő ur a javaslatot már elolvasta, felszólaljon és kérje, hogy ez a pénzügyi bizottságon kivül más bizottságokhoz is utasittassék. De nem hiszem, hogy ez fontos és szükséges lett volna, mert végre a pénzügyi bizottság van olyan fontos bizottsága a Háznak, amely egyes csekély kis paragrafusokat, amelyek talán honvédelmi vonatkozásokkal bírnak, szintén képes megítélni. Ami végre azt illeti, amit a t. képviselő ur mondott, hogy leszögezi itt a Ház színe előtt, hogy nem az ellenzék, hanem a kormányt támogató pártok az okai annak, hogy az indemnitási javaslat tárgyalása el fog húzódni, ezt a t. képviselő ur leszögezheti, de azt hiszem, az országban nagyon kevés ember lesz, aki azt el is hiszi. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől. Ellenmondások a bal- es a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Két napja tárgyaljuk! Horváth Zoltán : Hát mit tárgyalnánk, ha ez nem volna? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Bethlen István ministerelnök : . .. még pedig azért nem, mert az a javaslat, amelyet a t. képviselő urtett, hogyt. i. az indemnitási javaslat megosztassék, és egyik része, amely a tiszt viselőkre vonatkozik, külön tárgyaltass ék, és külön a többi paragrafus, azt hiszem, nem megrövidíteni, hanem meghosszabbítani lett volna alkalmas a tárgyalást. Hiszen akkor két törvényjavaslatot tárgyaltunk volna, mind a kettőnek általános vitája lett volna és akkor a t. képviselő uraknak a tisztviselői kérdésről nemcsak a külön tisztviselői javaslat általános vitájánál, hanem az indemnitási javaslat általános vitájánál is lett volna alkalmuk beszélni, ami semmi esetre sem lett volna alkalmas arra^
