Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
08 À nemzetgyűlés 143. ülése 1923. évi június hó 22-én, pénteken. hogy megrövidítse ezt a tárgyalást. ( Ugy van ! a jobboldalon.) Ennyit akartam megjegyezni. Különben ajánlom az elnök ur napirendi javaslatának elfogadását. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Szilágyi Lajos : Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót ! T. Nemzetgyűlés ! A t. ministerelnök ur azt mondotta volt beszédében, hogy a bizottsági tárgyalás közben alkalmam lett volna kérni azt, hogy még a véderő-bizottsághoz és más bizottságokho % is utaltassék az indemnitási törvényjavaslat. Én is meglehetősen tájékozott vagyok a házszabályokban és anélkül hogy figyelmeztetett volna valaki, természetszerűleg tájékozódtam minden irányban. Ellenben ez a kioktatás most nem jó helyre irányittatott, mert én a nemzetgyűlés elnökét felkerestem ebben az ügyben és tőle kérdeztem, milyen módja van annak, hogy ez reparáltassék. Akkor a Ház elnökétől azt a felvilágosítást kaptam, hogy nincs már más mód rá, mint az, hogy mikor a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti jelentését a letárgyalt indemnitásról, akkor álljak fel és kérjem, hogy a pénzügyi bizottság által már letárgyalt javaslatot a Ház utólag utalja át a véderő-bizottsághoz vagy más bizottságokhoz is. Természetszerűleg, én az elnök úrtól nyert felvilágosításhoz tartottam magamat. Ámde ugyanakkor mérlegelnem kellett azt is, hogy ha én akkor kérem a törvényjavaslatnak más bizottságokhoz utalását, amikor a pénzügyi bizottság már beterjesztette jelentését, ezzel csakugyan én magam odázom el annak tárgyalását, mert ez jó néhány nappal tolta volna ki a tárgyalást. Tehát ebből az okból álltam el attól a javaslattól, amelyre vonatkozólag a ministerelnök ur most engem kioktatni méltóztatott. Ami a ministerelnök urnák azt a kijelentését illeti, hogy fordítva áll a dolog, hogy ha darabokra osztottuk volna az indemnitási javaslatot, több általános vita lett volna és ez a tárgyalást nemhogy megrövidítette, hanem meghosszabbította volna, erre vonatkozólag legyen szabad szavaimat megmagyaráznom. A mi javaslatunk ugy volt értelmezendő, hogy az indemnitási törvényjavaslatnak egyes részei a bizottságokban kivannak alaposabb munkát, részletesebb megbeszélést, módosításokat és indítványokat, a plénumban pedig csak rövid tárgyalást igényelnek, csakhamar tető alá hozhatók és határozatiké törvénverőre emelhetők, viszont az indemnitási javaslatnak más részei épen ellenkezőleg a bizottságokban abszolúte semmi megvitatást nem igényelnek, hanem inkább a plénumban való tárgyalásuk igényel több időt. Ezzel magyaráztuk annak a lehetőségét, hogy a tisztviselőkre vonatkozó részt letárgyaljuk a bizottságokban részleteiben, ott próbáljuk módosításainkat keresztülvinni, a plénumban pedig nem beszélünk róla, hanem csak szavazunk, viszont a törvényjavaslat többi része fölött a bizottságokban nem kívánunk vitatkozni, hanem a plénumban akarjuk általános kritika tárgyává tenni a kormányzat minden irányú ténykedését. A ministerelnök ur tehát nagyon helytelenül állítja be a dolgot, ha ugy tünteti fel az ország előtt, hogy mi a feldarabolással még hoszzabb vitát akartunk elérni. Epen ellenkezőleg, semmi egyéb nem vezet bennünket"ebben, mint'az, hogy minél előbb tető alá hozhassuk az összes idevonatkozó javaslatokat és hogy azt a bizonyos terminust, mely terminus fenyeget nemcsak az indemnitásra, hanem a tisztviselői fizetésrendezésre vonatkozólag is, betarthassuk, annak ellenére, hogy a felelősség egyedül és kizárólag a kormányt terheli abban a tekintetben, hogy ilyen későn jött a javaslattal. Mi abszolúte nem akartuk, hogy az a kölcsönös szemrehányás keletkezzék . . . (Egy hang a közéfen : Ez newt személyes kérdés !) Bocsánatot kérek képviselő ur, már nem vagyok egészen friss képviselő és körülbelül tájékozva vagyok abban a tekintetben, hogy mit szabad félreértett szavaim megmagyarázásaképen mondanom. Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem értettem félre a képviselő ur szavait ! Szilágyi LajOS : Mi egyedül és kizárólag azt akartuk, hogy megrövidíttessék a vita és ebben a tekintetben az volt a törekvésünk, hogy az a kölcsönös szemrehányás, mely ismételten előfordult már az indemnitási javaslatok tárgyalásainál, ezúttal ne hangozzék el arról az oldalról ide és viszont. Sajnos, máris látjuk, hogy ez bekövetkezett. Tegnap este már párthatározattal kezdték a felelősséget magukról reánkháritani. Két napi vita után, mely vitát a túloldalról alig hallgatott egy-két képviselő, amely vitában nemcsak aktiv nem vesznek részt az urak, hanem még passzive hallgatólagosan sem — nincs meg az erkölcsi jogosultságuk arra, hogy a felelősséget reánk hárítsák, még kevesebb erkölcsi jogosultságuk van arra, hogy kioktassanak bennünket a törvényhozói kötelesség teljesítéséről. Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Szabó Sándor ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Elfogadja az elnök napirendi indítványát !) Szabó Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Igenis, vagyok bátor kijelenteni, hogy elfogadom az elnök ur napirendi indítványát és nem engedem magamat olyan hosszú vitába bevonni, mint amilyent az ellenzék a napirend megállapításánál örökösen provokál. Ezt leszögezni óhajtom, hogy az a bizonyos nagy nyilvánosság tisztában legyen vele. Hiszen csak a nagy obstrukciók idejéből tudunk visszaemlékezni ilyen hosszú napirendi vitákra, amelyek jók arra is, hogy a kormány ellen támadásokat intézzenek, amelyek itt nem tisztázhatók. Ezért nem engedem magam a vitába bevonni és csatlakozom az elnök ur napirendi indítványához. (Helyeslés jobbfelol. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Horváth Zoltán : Miért nem lesz ülés szombaton ? Elnök ; Horváth képviselő urat kérem, ne
