Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-132

78 A nemzetgyűlés 132. ülése 1923. évi június hó 5-én, kedden azokat aláírja, de nem mert ellenem erkölcsi szempontból kifogást tenni. Rupert ReZSŐ : Elengedtem önnek ! Megkegyelmeztem. (Zaj.) Bogya János : Most pedig idehozza ezt a dolgot. Rupert ReZSŐ : Igen, mert már nem lehet tovább tűrni, hogy egyszersmindenkorra véget vessek ennek. Bogya János : Nem volt bátorsága ezt a kérdést egy fórum elé, a becsületbíróság elé vinni, ahol tisztázhatom magamat. Rupert Rezső (közbeszól. Zaj.). Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Úgyis annyira elharapódzott ez a hang ebben a Házban, hogy képtelen vagyok a rendet fentartani, ha a képviselő ur maga jár elől a példával. Bogya János : Ravasz ügyvédi kifogással, csüréssel-csavarással tér Iá ennek a kifogásnak megtétele alul. Rupert Rezső : Ez tipikus gonosztevő ! Bogya János : En csak azt akarom megállapítani, hogy amit Rupert Rezső rólam állított, az szemenszedett hazugság, amit ezennel visszautasítok. (Zaj.) Felszólítom Rupert Rezsőt, hogy ezt ne a mentelmi jog védelme alatt állítsa, hanem álljon a nyilvánosság elé. Rupert Rezső : Meglesz. Bogya János : Elvárom. Addig pedig, amíg ezt nem teszi, vele szemben csak mélységes megvetésemnek adhatok kifejezést. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Bogya János nemzetgyűlési képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom ! (Zaj.) Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó ! MeskÓ Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Mélyen sajnálom, hogy amikor egy nagyon fontos kérdést kellett volna ma tárgyalnunk, a vita teljesen mellékvágányra terelődött. Nem akarok ebbe a kérdésbe pohtikát belevinni, a régi Háznak azonban az volt a szokása, hogy a mentelmi kérdéseket mindig politikamentesen intézte el. (Ugy van/ balfelől.) A magam részéről a kérdést ugy fogom fel, hogy itt egy embert megtámadtak a becsületében ; az elment a bíróság elé, keresi a maga igazát s igazolni akarja az ő eljárását. Az a férfi, aki őt megtámadta, bíróság elé állitandó. Batthyány Tivadar gróf esetében ez forog fenn. A bíróság kéri Pallavicini őrgróf kiadatását ; a magam részéről nem zárkózhatom el azelől, hogy egy embernek becsülete megvédelmezésében segédkezet ne nyújtsak. A bizottság jelentését nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Szakács Andor képviselő ur kíván szólni. (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Mi lesz a tisztviselőkérdéssel F Halljuk a tisztviselőkérdést !) Propper Sándor : Miért olyan sürgős egyszerre ? Drozdy GyŐZŐ : Beszélünk még többet is !, Peyer Károly : A minister adjon fizet ésj a vitást és akkor nem kell azt itt tárgyalni. Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Az idő ; előrehaladt voltánál fogva már ugy sem kerülhet szőnyegre ma Szilágyi Lajos t. képviselőtársam indítványa a tiszt viselőkérdésben. Az idő letelt s most következik a szavazás. Egy pár szóval szeretném a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy a mentelmi bizottságnak ez a jelentése milyen örvényt nyit meg a mai kormány egyes t agj ainak a lába alatt is. Ha a nemzetgyűlés plénuma kimondja azt a mentelmi bizottság javaslatához képest, hogy társadalmilag megbélyegzett ember az, aki a Károlyi-kormány tagja volt, akkor ez éppen ugy áll a volt Károlyi-kormány egyik tagjára, mint a másikra. Én óva intem a t. túloldalt, akik velem együtt nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister urnák személyét nagyra becsüljük, hogy ilyen mellékes ügyben tulaj donképen ő rajta is hasonló értelmű ítéletet gyakorolnak. A nemzetgyűlés nem ragadhatja magához azt a jogot, hogy ítéljen a múlt eseménye fölött, ez a bíróság kötelessége ; annál kevésbé, t. Nemzetgyűlés, mert én tanuja voltam annak, hogy nem a Károlyi-forradalom idején, hanem az ellenforradalomban, a bolsevizmus lezajlása után, ugyanazok az urak, akik ma Batthyány Tivadart a Nemzeti Kaszinóból kigolyózták, az ő volt ministertársá

val, Lovászy Mártonnal, akinek a felelőssége semmiben sem kisebb, mint volt Batthyányé, nap-nap után együtt voltak a Lloyd-palota klubjában és kezet fcgva vele leültek a iöld asztalhoz, hogy az uj kormány megalakításáról tárgyaljanak. Rassay Károly : Kormányt alakítani az egészen más ! Peyer Károly : Ahhoz mindenki kapható ! Szakács Andor : Es ne felejtsük el, t. Nemzetgyűlés ... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ : Csak Lovászyról beszéltek ! Szakács Andor : Én nem akarom igazán senkinek az egyéniségét és személyét sérteni. Előre is bocsánatot kérek, de ugy emlékszem, hogy őrgróf Pallavicini t. képviselőtársunk is részt vett azokon & tanácskozásokon Lovászy Mártonnal együtt, amely abban az időben az ellenforradalom idején uj kormány megalakítását célozta. Nem lehet tehát ilyen megkülönböztetéseket tenni, ebben a kérdésben nincs válogatásnak helye. Ami pedig az itt lefolyt személyeskedést illeti, mélyen fájlalom, de tény az, hogy Bogya János t. képviselőtársam épen ugy tagja volt a függetlenségi pártnak, mint én magam ; tény az, hogy ő épen ugy a Lovászy—Batthyány-féle frakcióval tartott, mint én, ő tehát már Batthyánynak a kormányból való kilépése után igenis helyeselte azt a politikát, amelyet többek között Batthyány Tivadar képviselt. Batthyány Tivadarnak vezérlete alatt csatlakozott akkor a Lovászy-féle frakcióhoz, mint mi valamennyien. Akkor hazafias munkát végzett ; lehetetlen dolog, hogy ezt most más formában óhajtja feltüntetni. Én a mentelmi bizottságnak ezt a jelentését, amely — mondom —• igen súlyos örvényt nyit meg azok előtt, akik tagjai voltak a Károlyi-