Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-132
A nemzetgyűlés 132. ülése 1923. évi június hó 5-én, kedden. % tózkodás után 1918 december hó végén jöttem vissza. Pikler Emil: Épen jókor! Bogya János : Evekig voltam külföldön s a hazai viszonyokat alig ismertem. Pikler Emil: Tovább is kint maradhatott volna! (Derültség.) Bogya János : Természetes, hogy amikor ide eljöttem, politikailag tájékozódni kezdtem és kerestem a politikusokkal az összeköttetést. A véletlen ... Peidl Gyula: Es a konjunktúra! Bogya János : ... az akkori Károlyi-Lovászy-pártba vitt fel, amely akkor teljesen polgári alapon álló párt volt. Rassay Károly : Ezért volt közelebb, mint én ! Bogya János: Hogy én ott milyen szélsőséges nemzeti álláspontot foglaltam el, bizonyítja az a körülmény, hogy egyszer Károlyi Mihály gróffal volt egy rencontre-om, amelynek nagy nevetés volt a következménye az én javamra és Károlyi Mihály kárára. Hogy pedig a későbbi Lovászy-párt hogyan gondolkozott az én szereplésemről, azt bizonyítja az a körülmény, hogy akkor, amikor a Károlyiés Lovászy-frakciók egymástól elváltak, a Lovászy-párt, amely akkor szélsőséges nemzeti polgári párt volt, felszólított engem hogy választmányába lépjek be. Ez azt hiszem megcáfolja azt, hogy én szélsőséges állásponton lettem volna ; ez megcáfolja azt, hogy én a különvált Károlyipártnak tagja lettem volna. Egy ujságnyiiatkozatban becsületszavamra jelentettem ki, hogy még csak nem is tudom, hol volt a különvált Károlyi-párt és becsületszavamra jelentettem ki, hogy ott soha fenn nem jártam. Hogy a tagok nevének mikénti elkönyvelése körül milyen dolgok fordultak elő, arról nem tudok ; hogy én valahogy a Károlyi-párt lajstromába kerültem, arról sem tudok. Áz azonban bizonyos, hogy épugy, mint ma szélső ellentétben állok a szélsőbaloldallal, ellentétben állottam akkor azokkal, akik ezt a mentalitást, ezt a politikai irányzatot képviselték ott, mert abban az irányzatban láttam én a haza vesztét ; azokban, akik októbristáknak nevezik magukat ma, amikor tudjuk, látjuk azt, hogy az októberi forradalom milyen romlásba vitte ezt az országot, hazaárulókat láttam és látok... (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobáloldalon: Rendre! Rendre!) Farkas István: Micsoda beszéd ez? Rassay Károly: Hol? Hol? Nevezze meg! Farkas István : Neveletlen tacskó ! Menjen a snapsz-putikba! Propper Sándor : Hazaárulóknak nevezett bennünket ! Tessék rendreutasítani ! (Zaj.) Elnök: A képviseső ur még nem fejezte be mondatát, igy én magam sem alkothatok még Ítéletet. Méltóztassanak talán megvárni, hogy mondatát befejezze. Farkas István : Mi már megalkottuk régen, az elnök ur is régen megalkothatta volna! NÀPLÔ XH. Bogya János :... és mindenki, aki ma magát októbristának nevezi, szerintem hazaáruló. Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólónak felszólalásával ne foglalkozzam, mert hiszen régóta tisztában lehet ez a Ház azzal, hogy az eféle felszólalások és a tőle eredő felszólalások soha sem méltók arra, hogy azokra akármiféle reflekció is tétessék. (Zaj.) Arra akarok utalni, hogy az a jogtudás, amellyel az előttem szólott ezt a kérdést kezelte, azok előtt, akik valamit adnak arra, hogy jogászok, teljesen ismeretlen,... Szomjas Gusztáv : Rupert a jogkirály ! Rupert Rezső : ... minthogy pedig az a felszólalás, az az érvelés és elmélkedés, amelyet a képviselő ur jogi szempontból jónak látott felhozni, analfabéta okoskodás, beláthatják, hogy ezzel foglalkozni nem lehet. A ő felszólalása épen azt mutatja, hogy egy kérdés, amely nem politikai kérdés, hogyan válhat a gyűlölet feneketlen mérgénél fogva csakugyan politikává. Szeretném ha a politikai terrénumról visszazökkennénk oda, ahol ós amely atmoszférában ezt a kérdést meg kell tárgyalni. A magyar országgyűlés mindkét Háza mindig féltékenyen vigyázott arra, hogy ha már más kérdéseket politikai vagy pártszempontból tárgyalnak vagy kezelnek is, a mentelmi jogi kérdések ettől mindig függetlenül maradjanak. A törvényhozás — hiszen ki is lenne más hivatottabb arra — mindig féltékenyen őrködött azon, hogy a hatalmi körök elválasztása tiszteletben tartassék. Meg van a törvényhozó hatalom: az foglalkozzék a törvényhozással és más jogkörbe bele ne nyúljon; meg van a birói hatalom: az foglalkozzék a bíráskodással s más hatalmi ág annak ügyeibe bele ne avatkozzék; meg van a végrehajtó hatalom is, az is végezze a maga dolgát, de ne vindikálja magának a törvényhozás vagy a bíráskodás feladatát. Hiszen ezek alapelemei minden alkotmányos államfelfogásnak, amelyen épen az a testület nem teheti túl magát, amely erkölcsi magasságánál és hivatásánál fogva is legelső kellene hogy legyen abban, hogy ezeket a hatalmi köröket tiszteletben tartsa. Magyarországnak ma nincsen hatalma, amelyekkel magának kifelé tekintélyt tudjon szerezni. Egy lehetősége van, hogy vigyázzon az erkölcsi szempontokra. Ennek a nemzetnek a tekintélye kifelé eléggé meg van tépázva. Nagyon jól tudjuk, hogy pl. egyetemeinknek súlyos a tekintélyvesztése odakint, az egyetemeinkre vonatkozó rendtörvények és ezzel hasonló intézkedések következtében; odakünt vélemény, hogy egyetemeink nem olyan szabadok és magasan állók bizonyos szempontból, mint a külföldiek, miért is ezek bizonyos retorziókkal élnek, bizonyos kapcsolatokat megszüntetnek, épen azért, mert letértünk a tradíciók eddigi útjáról, amelyen eddig jártunk. Ha a mail
