Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-132

7Í A nemzetgyűlés 132l ütése 191 gyár parlament, a magyar törvényhozás, a magyar nemzetgyűlés nem vigyáz eddigi méltó állására, arra a méltó állásra, amelyen a külföldi törvényhozások is állanak, ahol semmiféle büntetendő cselekmények pártolására nem vállalkoznak, — ha erre nem vigyázunk, nemcsak a magunk tekintélyét járatjuk le, hanem lejáratjuk a nemzet és állam tekintélyét is. Igenis, megtámadhatatlan axiómaként áll az, hogy a bíráskodás ügyeibe senkinek, még a törvényhozásnak sem szabad beleavatkoznia. Már pedig, ha a mentelmi bizottságnak ez a jelentése és javaslata határozattá emeltetnék, akkor ez azt jelentené, hogy a nemzetgyűlés, a törvényhozás beleavatkozott a bíróság dolgába, megsértené az alkotmánynak egyik legfőbb elvét, amely szerint egy polgár sem vonható el illetékes bírósága elől. Erre sohasem került eddig sor, ebben a nemzetgyűlésben sem, ahol pedig a vak gyűlölet sok más kérdésben összeveszített bennünket. Itt sem volt példa eddig arra — talán a mai napot kivéve — hogy efféle kérdések politikai szempontból kezeltettek volna. Az állam tekintélyének védelme, de a nagy érdek is, amely ahhoz fűződik, hogy senki illetékes bírósága elől el ne vonassék, követeli meg, hogy a mentelmi bizottság jelentésével ellentétes álláspontra helyezkedjünk. Ez a mentelmi határozat egyenesen megsértése a magyar bíróságnak is, amellyel szemben nyilt bizalmatlanságot fejez ki, azt, hogy rá az igazságszolgáltatás ügyét bizni nem lehet. Nem tudom, hogy mi ok van arra, hogy akár a nemzetgyűlés, akár Pallavicini György őrgróf féljen attól, hogy a függetlenül és pártatlanul ítélő biróság ítélőszéke elé kerüljön. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbalóldalon. Taps.) Ha Pallavicini György őrgrófnak* igaza van és csakugyan közérdek az, amit cselekedett, ha csakugyan megérdemelte Batthyány azt, amit róla állítottak, akkor közérdek, hogy az arra hivatott és illetékes fórum erről nyilatkozzék, Ítéletet hozzon, mondja ki ítéletében, hogy igenis az, amit Pallavicirii György őrgróf álhtott, megfelel a valóságnak. A mentelmi ügyekben itt sohasem — ezt az ellenzékről is felemlíthetem, — semmiféle gátat nem igyekeztünk vetni az igazságszolgáltatás szabad folyásának és ha ellenzéki képviselő került eljárás alá, nem méltóztattak látni, hogy mi a pártjára állottunk volna. Ellenkezőleg, mindig amellett szavaztunk, hogy az illető képviselőt ki kell adni, mert ha ártatlan, a független biróság meg fogja mondani, hogy ártatlan, ha pedig bűnös, akkor nem érdemli meg, hogy kimondassék róla, hogy ártatlan. Mi nem vállalkozhatunk semmiféleképen bűnpártolásra, nem követhetünk olyan eljárást, amely ellentétes elődeink tiszteletreméltó tradícióival és mi, mint ßz állam legmagasabb erkölcsi testülete, a nemzetgyűlés, a törvényhozás", nem foglalhatjuk el azt az álláspontot, hogy szabad folyást ne engedjünk a biróság által való üldözésnek. Hiszen meg lehet ezt akadályozni, ha valaki akarja, *3. évi,június hó 5-én, kedden. erre szintén megvannak a szempontok; meg lehet akadályozni még a mentelmi jogi eljárás során is, de csak abban az esetben, ha fenforognak az okok, amelyek a tradíciónak megfelelnek és amelyeket a judicatura már korábban is a mentelmi bizottságban és törvényhozásban gyakorolt; nevezetesen, ha egy képviselő mentelmi jogának felfüggesztése kívántatott, akkor a mentelmi bizottság és a törvényhozás azt bírálta el elsősorban, vájjon az a cselekmény, amely miatt a képviselőt kikérik, a törvény szerint büntetendő cselekmény-e vagy sem. Nem kutathatta a mentelmi bizottság sohasem, hogy be van-e bizonyítva ez a cselekmény, vagy sem, mert ezt megállapítani egyedül az illetékes biróság jogosult. Másodszor évtizedeken keresztül mindig csak azt nézte a törvényhozás és a mentelmi bizottság, vájjon az állított büntetendő cselekmény és az illető képviselő személye között megvan-e a kauzális nexus. Harmadszor és ez teszi a mentelmi bizottság működését tulajdonképen szükségessé, mindig azt vizsgálták még, vájjon nem forog-e fenn zaklatás esete. Erre a gyakorlatra szükség volt azért, mert amikor a nemzetnek magának nem volt a kezében hatalom, hanem idegen uralkodóház kezében volt, nagyon sokszor megtörtént, hogy egy képviselőt kötelességének teljesítéséért az idegen hatalom által befolyásolható hatóságok üldözőbe vettek. Tehát fenyegették a törvényhozás szabadságának érintetlenségét. Egyedül ez az ok volt az, amiért a mentelmi jog és az ennek megfelelő eljárás az idők folyamán létrejött és a törvényhozásban megfelelő formát nyert Az, hogy valaki képviselő, hogy őt a mentelmi jog védi, nem jogosítja fel arra, hogy büntetendő cselekményt elkövessen. Ez itt sohasem ismertetett el. Csak azért volt és van ma is biztosítva a mentelmi jog az egyes képviselőknek, nehogy valamiképen zaklatással törvényhozói munkájában szabadságát befolyásolják. Már most, ha azzal a becsületességgel, azzal a gentleman felfogással nézzük ezt a kérdést, amellyel Rassay Károly t. képviselőtársam megítélendőnek tartja, akkor lehetetlenség, hogy valaki jóhiszeműen azt mondhassa, hogy ebben az esetben nincsen büntetendő cselekmény, — már t. i. ugy, ahogy az irva van — hogy be ne lássa és ne tudja mindenki, hogy azt a cselekményt Pallavicini György őrgróf követte el és lehetetlenség, hogy bárki is merje azt mondani, hogy ebben az esetben — ós ez volna az egyetlen főszempont — megtagadhatnék a képviselő - kiadását azzal az indokolással, hogy ebben, az esetben zaklatás esete forog fenn. En becsülöm Pallavicini György őrgróf képviselő urat annyira, hogy felteszem róla, hogy ha igenis ő állított valamit Batthyányról, amint ez az írásban foglaltatik s amely vádak a hazaárulással egyet jelentenek, felteszem róla, hogy oda akar állani a független