Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-131

A nemzetgyűlés 131. ülése 1925. évi wó

jus hő 30-án, szerdán. 45 hető-e az, tűrhető-e az ország, a nemzet szempontjából, hogy itt, ennek az országnak egyik végében igy gyötörjenek, igy kezeljenek embereket? Én az igazságügyministerium engedélyével az elmúlt hónapokban egyszer, miután a váci fegyintézetből szörnyű értesitést kaptam, elmentem oda, meggyőződni arról, hogy igazak-e azok a dolgok, amik ott állítólag történnek, és meggyőződtem arról, hogy abban a váci fegyintézetben, ahol rablógyilkosok, betörők, ahol súlyos bűnözők vannak, ott azokat az embereket, akik a társadalom és a törvénykönyv ellen súlyosan vétettek, emberéletben okoztak károkat, nem ütik, nem verik, még nem is sértik ugy az önérzet ükbe Û. mint ahogyan sértik azokat az embereket Zalaegerszegen» Beszéltem ennek a váci intézetnek igazgatójával és beszédem folyamán meggyőződtem róla, hogy ez az ur hivatásának magaslatán áll. ö kimondotta, hogy abban a fegyintézetben nem akar Gesslerkalap lenni ; nem akarja, hogy a fegyencek, akik életfogytiglan vagy hosszú évekre el vannak ítélve, rémet lássanak benne ; ő atyai nevelője kivan leani azoknak a bűn beesett embereknél, hogy ha idővel kiszabad álnak, a társadalom hasznos tagjaivá váljanak, s hogy akkor szeressék ezt az országot. Pikler Emil : Holnap el lesz csapva ez az igazgató ! Gr. Szapáry LajOS : Honnan tudja? Esztergályos JánOS : Kérdezem, t. Nemzetgyűlés, melyik álláspont a helyes : a váci fegyirtézet igazgatójának a humánus, emberszeretetre valló magatartása, vagy az a magatartás, amely semmi esetre sem emberhez méltó magatartás s amelyet ártatlan emberekkel szemben tanusit Bokor fogalmazó Zalaegerszegen? ! Propper Sándor : Büntetlen emberekkel szemben ! Esztergályos János : Kérdezem a belügyminister urat, kérdezem a nemzetgyűlés minden egyes tagját, hogyan képzelik, hogyan gondolják azt, hogy ha ezek az emberek majd ki fognak onnan jönni, akkor elmúlik a drótkerítés elhagyásával a bennük élő fájdalom és keserűség is? ! Nem gondolják-e, hogy azok az emberek örökös gyűlöletet fognak e rendszer ellen táplálni s a gyermeke

1 kbe belenevelni, azon rendszer ellen, amely tűrte és megengedte, hogy őket csak azért, mert részben politikai felfogásuk, hitvallásuk más, mint ennek a haldokló kurzusnak politikai felfogása vagy talán azért, mert munka nélkül voltak, az utcán csavargásért elfogják? ! Nem terjesztik-e ezek majd a gyűlöletet? ! De azt is kérdem igen t. Nemzetgyűlés, hogy türhető-e az, szabad-e azt megcsinálni szabad-e az országnak egyoldalúan a tőke szolgálatába állva, Zalaegerszeget felhasználni? ! Többször kétségbe vonták állításainkat a túlsó oldalon ülő képviselőtársaink, amikor mi innen, erről az oldalról odakiáltottuk, hogy Zalaegerszegen olyan emberek vannak, akik bizalmiférfiak voltak valamely gyár területén és ezért kerültek Zalaegerszegre. Legyen szabad kijelentenem, igen t. Nemzetgyűlés, hogy a budafoki utón lévő Gummi gyárban jó egynéhány hónappal ezelőtt a munkások nagyobb darab kenyeret kértek, bementek az igazgatóhoz és azt mondták : »Uram ! Adjál nagyobb darab kenyeret, a drágaság óráról-órára nő, gyermekeink rongyosak, éhesek, javitsd a bért !« És az a nemes emberi érzéstől áthatott igazgató fogta a telefonkagylót és telefonált a rendőrségnek : »Gyertek azonnal, mert itt bolsevisták vannak és összeesküvést szőttek !« Erre jött a rendőrség s ahelyett, hogy megkérdezte volna, hogy miről van itt szó, egyszerűen összeszedte azokat a szegény, dolgozó embereket, akik nagyobb darab kenyeret kértek, és vitte őket, meg sem állt velük Zalaegerszegig. És ezek közül kettő szabadult ki eddig az elmúlt napokban, a többi kettő még mindig Zalaegerszegen van. Propper Sándor : Egynek sem volna szabad ott lenni ! Esztergályos JánOS : Kérdezem a t. kormányt, kérdezem a t. Nemzetgyűlést, kérdezek mindenkit ; van-e ebben erkölcs, van-e ebben keresztény szeretetnek és erkölcsnek egy parányi szikrája ? Tagadom ! Propper Sándor : Jól megértik egymást a zsidó tőkével a közös üzletben t Kuna P. András : Mi köze ehhez a zsidó tőkének ? (Élénk derültség.) MeskÓ Zoltán : Annyi köze, mint Rakovszky belügyminister urnák a keresztény párthoz. (Zaj, Elnök csenget.) Esztergályos János : Épen azért én ugy érzem, hogy végre elérkezett a tizenkettedik óra, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Huszonnegyedik !) igenis elkövetkezett a huszonnegyedik óra, eljött a végső határideje a zalaegerszegi kérdés rendezésének. S még akkor is, ha majd feláll az egyik képviselőtársam és menteni iparkodik az orvos magatartását, még akkor is, ha a kormány bármely tagja fel fog itt állani és azt fogja mondani, hogy Esztergályos képviselő ur a valótlanságok végtelen láncolatát álHtotta elénk . . . Propper Sándor : Ez lesz a válasz, nyugodt lehetsz ! Esztergályos JánOS :. . . tartozom kijelenteni, hogy nem mondottam valótlanságot. Nézzenek ide : igy jönnek a levelek ide, amelyekben ezek itt le vannak irva s el fogom tenni az utókor részére, ezeket a szörnyűségeket, be fogom ezeket rámázni és el fogom magammal mindannyiszor hozni, valahányszor mint feltámadó kisértet ebben a zalaegerszegi ügyben fel fogok szólalni. (Mozgás jobhfelől.) Rakovszky Iván belügyminister : Ne üljön fel ilyeneknek ! Esztergályos János : Nem menthető az orvos magatartása még azzal sem, ha azt mondják, •— mint ahogy a belügyminister ur és egy másik képviselőtársam is valószinüleg mondani fogj a— hogy szükség volt az orvos kacsázására azért, mert azok a nők tetvesek voltak. A tetvesség még nem 8*