Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-131

•Ä nemzetgyűlés 131. illése-192 Farkas István : Kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat — ha annak szüksége mutatkozik — a legközelebbi interpellációs napon mondjam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A képviselő ur jogosult az interpellációját a legközelebbi interpellációs napon elmondani. Sorrend szerint következik Farkas Tibor képviselő ur interpellációja az összkormányhoz a kölcsönügyletekkel kapcsolatban észlelhető jelenségek tárgyában. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Farkas Tibor képviselő urat megilleti a szó. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom itt interpelláció keretében a valutaproblémának összes, vagy legalább is számos kérdését felvetni. Röviden csak arra akarom felhívni a Ház figyelmét — mert hiszen az összkormány figyelméről nem beszélhetek most (Derültség.) — hogy nem különös jelenség-e az, hogy a pénzintézetek azt a pénzt, amelyet a Jegyintézet az állami vállalatok, a posta, ezenkivül a gyámpénztárak nagyon alacsony, vagy legalább is relative alacsony kamatláb mellett bocsátanak rendelkezésükre, tízszeres, sőt huszsoros kamatra adják ki? Cserti József : Ez okozza a drágaságot. (Ugy van ! bal felöl) r Farkas Tibor : Én ebben üzérkedést látok, amelyet üldözni kell. Nem különös dolog-e, hogy hosszú idő óta az árvapénzek, a készpénzben levő árvavagy on olyan változásokon ment keresztül a speciális, bürokratikus kezelés folytán, hogy amikor nagyon sok árvának annak idején elég szép vagyona volt, melyet kellő befektetéssel meg is lehetett volna óvni az értékcsökkenéstől, ma olyan állapotok vannak, hogy dacára annak, hogy az árvák vagyonára az állam felügyel s mindenféle hatósági intézkedéseket foganatosítottak, sőt bizonyos tekintetben kényszerintézkedéseket is, hogy ez a vagyon, ez a pénz hadikölcsönökben helyeztessék el, ma ott állunk, hogy azokat, akiket védeni kellett volna, akikről különösen kellett volna gondoskodnunk, tulajdonképen nem védtük meg, sőt nem védjük meg most sem az ezután következő változásokkal szemben. Azt hiszem, talán itt van már az ideje annak, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk, amely ujabban aktuálissá vált azáltal, hogy a bíróságok ma még elvétve kezdik azt a gyakorlatot folytatni, hogy vizsgálják a pénzfizetésre szóló kötelmeknek tartalmát, amit sokszor ugy említenek, mint valorizációt, vagyis keresik azt a vásárlóerőt, azt az értéket, amely a kötelemnek alapjául szolgált. Minthogy ezeket a kérdéseket aktuálisaknak, fontosaknak és a nemzetgyűlés foglalkozására érdemesnek tartom, a következő interpellációt terjesztem elő az összkormányhoz (olvassa) •. »Hajlandó-e a kormány korlátozni azt az üzérkedést, melyet egyes pénzintézetek azokkal -a pénzekkel folytatnak, melyeket a:.Jegyintézet, \ évi május hó 30-án, szerdán. . 39 az állami vállalatok és a gyámpénztárak bocsátanak rendelkezésükre ? Hajlandó-e a kormány a gyámpénztári kezelést revízió alá venni és így a pénzben elhelyezett árvavagy ónokat az esetleges értékcsökkenéssel szemben fokozottabb védelemben részesíteni ? Tekintettel a bíróságoknak ujabb gyakorlatára, a készpénzkövetelések tartalmát illetőleg nem tartja-e szükségesnek a kormány, hogy ezzel a kérdéssel a nemzetgyűlés részletesen foglalkozzék?« (Általános helyeslés.) Elnök : Az interpelláció az összkormány képviseletében kiadatik a ministerelnök urnák. Sorrend szerint következik Esztergályos János képviselő urnák interpellációja a belügyminister úrhoz, a zalaegerszegi internáltak szörnyű szenvedései tárgyában. A képviselő urat megilleti a szó. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Néhány héttel ezelőtt a nemzetgyűlés színe előtt ismertettem azokat az állapotokat, amelyek Zalaegerszegen uralkodnak és ennek az ismertetésnek volt a következménye, hogy a nemzetgyűlés tagjai, közül néhányan lerándultak Zalaegerszegre és személyesen iparkodtak meggyőződni azoknak az elmondott eseteknek valóságáról és hitelességéről. Amikor ez az interpelláció részemről elhangzott, az egész ország népében óriási felháborodást keltettek ezek az állapotok. Az ország egyhangú felzúdulással fogadta ezt és azt hittük, hogy ez az országos felháborodás el fogja söpörni a zalaegerszegi intézményt vagy elsöpri ezt a kormányt, amely továbbra is fenn kívánja tartani a zalaegerszegi intézményt. Sajnos, ebben a feltevésben csalatkoztunk és még azt sem tudtuk elérni, hogy Zalaegerszegen javuljanak az állapotok. Akkor a belügyminister ur felállt és kijelentette, hogy revízió tárgyává fogja tenni az internáltak ügyét és mindent meg fog tenni, ami ebben a kérdésben megtehető az adott viszonyok és körülmények között. Ennek a nagy hangon beígért revíziónak az lett az eredménye, hogy tényleg kikerült Zalaegerszegről 25—26—27 ember, de ezeknek szabadulását erős szenvedésekkel fizetik meg azok, akiket a sors arra kárhoztatott, hogy továbbra is Zalaegerszegen maradjanak. Attól a pillanattól fogva, hogy ez a parlamenti képviselőkből álló küldöttség oda lement és visszajött, pokollá vált az internáltak szenvedése. Eltörpül minden régi bűn, amelyet elkövettek Zalaegerszegen az internáltakkal szemben Prock ezredes idejében amellett a gazság mellett, amelyet azóta elkövetnek emberekkei, apákkal, gyermekekkel szemben Zalaegerszegen . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a minősitéseknél a parlamentáris kifejezések mellett maradni. (Zaj és felkiáltások a szdsobaloldalon ; Felháborító, ami ott van !)