Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-131

30 A nemzetgyűlés 131. ülése 19, doktorátusuk, de legalább ez a képzettségük megvan. Piszkos padlásszobákban, félsötét dohos pincehelyiségekben, utón-útfélen sans gêne folynak az ppsrálások, a piszkos fecskendőtűkkel való oltogatások, stb. és igy nem csoda, ha immár garmadaszámra fekszenek a fogászati klinikán a Útlevelek és jegyzőkönyvek, amelyek a kuruzsló fogtechnikusok rendelőiből kikerült százféle sebfertőzésnek, sőt többször halálos vérmérgez esnek eseteit tárják elénk. A foghúzás nyomán keletkezett csillapíthatatlan vérzésektől kezdve a csontelhalásokig és egészen a komplikációként fellépő mellkasig lesülyedő genynyes tályogokig ott találjuk Szabó professzor látlelet gyűjteményében és statisztikájában a fogászati kuruzslásból eredő összes létező komplikációk valóságos díszpéldányait. S ha végigvizsgáljuk ezen szerencsétlen páciensek névsorát és társadalmi állását, sajnos, szép számmal látjuk ott is képviselve társadalmi életünk valóságos páriáit és kísérleti nyulait, a lerongyolódott középosztálybelieket, a tisztviselőket és hozzátartozóikat. Ok a fogműves kuruzslók úgynevezett árengedményes, de tudatlan és felületes tucat kezelésének áldozatai. Intelligencia]uk mellett érthetetlen módon felülnek a kuruzslók csábításának, ismétlem, érthetetlen módon, mert hiszen minden fogorvos mindenkor kész minden tisztviselőnek lényeges árengedményt tenni, de ezenfelül is még ultimum refugiumkép, mindig nyitva áll számukra a szakklinika, a kórházi fogászati osztályok és nyilvános rendelők, tehát nézetem szerint abszolúte nincsenek abban a kényszerhelyzetben, hogy pont a kuruzslók karjaiba vessék magukat. Ezek után még néhány szót a fogtechnikusok legújabb mozgalmáról, illetőleg arról a memorandumról, melyet f. évi március havában terjesztett a népjóléti ministerium elé a fogtechnikusok országos szövetsége. Ebben a memorandumban azt kívánják, hogy 1. az 1912. évben le nem vizsgázott fogtechnikusok tehessenek most pótlólag vizsgát s jussanak ezáltal az akkor levizsgázott fogtechnikuséval egyenlő jogokhoz ; 2. a fiatalabb technikusgeneráció részére állittassék fel egy fogtechnikai főiskola, (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) melynek elvégzése után »ugyanazt« érjék el ; 3. hogyha mindez nem menne, ugy állíttassanak számukra helyre az ipartörvényben minden iparost egyaránt megillető iparjogok, vagyis hogy a fogtechnikusiparos, akinél a fogorvos a technikai munkát megrendeli, léphessen közvetlen érintkezésbe a megrendelővel, vagyis az orvcs páciensével. Ami az első két pontot illeti, az az úgynevezett levizsgázott fogtechnikusok számának lényeges szaporítását célozza, s ez eltekintve ennek a közegészségügyre gyakorolt, általam az elmondottakban kifejtett káros hatásától, már csak azért is teljesíthetetlen kívánság, mert hiszen tudvalevőleg e csonka országban maholnap már az egyetemet és ezenkívül többévi klinikai tanulmányokat végzett legambiciózusabb orvos sem fog tudni megélni. Ami pedig a 3. pontban foglalt úgynevezett iparói. évi május hó 30-án, szerdán. jogokat illeti, erre nézve megjegyzem, hogy akkor épen olyan joggal kívánhatja és követelheti, a sebészi kés készítője — mert hiszen az is ipari termék — azt, hogy ő próbálhassa ki a kést az orvcs paciensén, és a Röntgen-csövek készítője, hogy ezzel ő vizsgálhassa és gyógyítsa az orvcs pacienseit. A tisztességes fogtechnikus, aki ténykedésében betartja azokat a határokat, amelyekig képzettségénél fogva iparigazolványa értelmében elmehet, az orvosi kar részéről mindenkor a legnagyobb elismerésre találkozik ; az ő jogait védeni kötelessége nemcsak a törvénynek, hanem az orvostársadalomnak is. Gondoskodik erről többek között az 1919. évi Csilléry-féle rendelet, amely világosan kimondja, hogy a levizsgázott fogtechnikus, avagy pedig az a fogorvos, aki rendelőhelyiségében, illetőleg laboratóriumában külön fogtechnikust tart, ezzel csak saját pacienturája részére dolgoztathat, s más orvos paciense részére nem, ezenfelül sem segédet, sem tanoncot nem tarthat. Ezáltal tehát ez a rendelet a le nem vizsgázott, de iparigazolvánnyal biró önálló fogtechnikusok jogait és érdekeit kívánja védeni. Ezeknek előr ebe csalása után a következő interpellációt intézem a t. kormányhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a t. kormánynak arról, hogy az iparigazolvánnyal biró, de számos esetben még ezzel sem biró fogművesiparosok, fogtechnikusok, az egész országban, de főképen a fővárosban törvény ellenére széltében-hosszá

ban végzik a fogászat körébe tartozó összes műveleteket, mely tiltott törvénybeütköző ténykedésük — orvosi előtanulmányok, tehát szakképzettség hiányában — az egészségügyre nézve sokszor oly súlyos következményekkel járó veszedelmes kuruzslást jelent, amiről szomorú bizonyságot tesznek többek között a budapesti fogászati klinikán elfekvő és napról-napra szaporodó jegyzőkönyvek és látleletek ? 2. Hajlandó-e a kormány az idevonatkozó törvények rendelkezéseit az elsősorban illetékes tényezőnek, az orvosi karnak bevonásával, részben hatályosabbá tenni, másrészt annak büntető szakcióit módosítani olyképen, hogy ezáltal a közegészségügyre nézve annyira veszedelmes kuruzslás lehetetlenné tétessék ? 3. Hajlandó-e a t. kormány a »Fogtechnikusok Országos Szövetsége« által folyó évi március havában a népjóléti minister ur elé terjesztett memorandumában foglalt összes pontokra nézve minden feltétel nélkül elutasító álláspontra helyezkedni ? 4. Hajlandó-e a t. kormány érvényt szerezni az 1911. évi körrendelet 18. §-ában foglaltaknak, melyek szerint a kiadott tanúsítványban megengedett műveleteket a vizsgázott fogtechnikusok csakis azon a területen végezhetik, melyre nézve iparigazolványt nyertek, azaz, hajlandó-e a t. kormány véget vetni a vidékre minduntalan és mindenfelé kiránduló, úgynevezett repülő fogtechnikusok garázdálkodásának, mely a vidéki közönségre^ illetve beteg társadalomra nézve anya-