Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-139

A nemzetgyűlés 139. ülése 1923, évi június hó 15-én, pénteken. 267 gyasztanak, mint amennyit produkálnak. Ebből természetesen következik az, hogy mindenki élet­standardjának szintén csökkennie kell. Már most, ha itt valamely osztályra, valamely foglalkozási ágra nézve az indexszámok tekintet bevételével állapitatnának meg a kereseti lehetőségek, ez azt jelentené, hogy valamelyik osztály, valamelyik foglalkozási ág biztosítást kap arra, hogy bár­milyen legyen is az ország szegényedése, akár­milyen mértékben történjék is ennek az országnak a lerongyolódása, ennek az egy osztálynak vagy foglalkozási ágnak akkor is mindenképen garan­tálva van az, hogy neki minden körülmények között egy bizonyos keresete meglesz. Giesswein Sándor : A létminimumnak meg kell lenni ! (ügy van! halj elől.) Szomjas Gusztáv : Miből? Farkas István : Akkor jön a bűntény, a rablás ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Walko Lajos kereskedelemügyi minister: El­ismerem azt, hogy vannak esetek, amelyekben tényleg egyesek csak a létminimummal birtak ; elismerem azt is, sőt kötelességnek is tartom, hogy az igyekezet az legyen, hogy ez a létminimum az illetőknek jövőre is biztosittassék. Peidl Gyula : A dolgozók mélyen alatta vannak a létminimumnak ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister : Ez azonban nem jelenti azt, hogy szükséges az index­szisztémának az alkalmazása ; ez csak azt jelenti, hogy ezekről az esetekről gondoskodnunk kell. Azt megtenni egy szegényedő országban, hogy az a privilégium adassék egy osztály, vagy egy foglal­kozási ág részére (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. : Nem privilégium ! Zaj. Elnök csenget.), hogy a töb­biekre való tekintet nélkül egy bizonyos kereset neki mindenképen biztosittassék, ez rendkívül veszedelmes dolog és ez kell, hogy kihasson az összgazdaságra és kell, hogy végeredményben ennek kárát lássa az összgazdaság, kárát lássa az ország, és kárát lássa vele együtt az is, akire épen alkal­maztatott ez az index-szisztéma. S itt nem tudok egyetértem Farkas István t. képviselő úrral, aki azt mondotta, hogy ez a szisztéma egyes sülyedő valutával biró országok­ban jól bevált . . . Farkas István : Lengyelországban jól bevált 1 Walko Lajos kereskedelemügyi minister:... és hogy ezekben az országokban az iparnak a prosperitását biztosította. A tapasztalat épen a ellenkezőt bizonyította. Rothenstein Mór: Tévedés! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Derültség jobb felől.) Walko Lajos kereskedelemügyi minister : A tapasztalat épen azt mutatta, hogy ez a rendszer az egész gazdaságra végeredményben rossz ki­hatással volt, s miután az az egész gazdaságra rossz kihatással volt, egészen természetes, hogy vele együtt rossz kihatással volt végeredményben azokra is, akiknek az érdekében alkalmaztatott. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Általában azt hiszem., hogy egy ilyen sziszt é­mát, amelynek lehet egy bizonyos támpontul való szolgálásra létjogosultsága egy egészséges gazdasági élettel biró államban, lehetetlen alkal­mazni egy szegényedő országban, s ott kell, hogy az végeredményben mindenkire káros legyen. Farkas István : A Kereskedelmi Bankra nem káros ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister : El­tekintve ettől, vannak igen nagy nehészségei az index-számok alkalmazásának. Itt csak rámutatok arra, hogy olyan időpontban, amikor a sülyedő valuta folytán már egyébként is igen nehézzé válik minden kalkuláció s ennek folytán roppant bizony­talanság áll elő a gazdasági életben, az index­szisztéma folytán ez a bizonytalanság még na­gyobbá növekszik. Van azután ennek a szisztémának még egy különös jelentősége. Egészen kétségtelen ugyanis, hogy ennek a rendszernek az alkalmazásával a világpiaci árak elérése siettetik. A világpiaci árakat mi egyes cikkekben elértük, egyes cikkekben pedig még eddigelé nem értük el, idővel azonban el fog­juk érni. Peidl Gyula : De az éhezést már régen elértük ! Peyer Károly : Szóval a differenciákat a mun­kás fizesse, az nyomorogjon ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Hogy egyes esetekben a világpiaci árakat túlha­ladtuk . . . Sándor Pál : Az állam támogatásával ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister :. az egészen magától értetődő dolog, mert hiszen olyan országban, amely nem produkálja mindazt, amire az országnak szüksége van, s amelynek részben importból kell megélnie, egészen termé­szetes, hogy azoknál a cikkeknél, amelyekben im­portra szorul, magasabb árt kell fizetnie, mint amit azért a cikkért ott fizetnek, ahonnét az árut importálja. Peyer Károly : Ez a búzánál nem áll meg ! Peidl Gyula : Az itthon termelt áruk is túl vannak a világparitáson. Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister : Ez mindenesetre áll az áruk egy részére, egy másik részénél azonban kétségtelen, hogy nem értük el a világparitást, s érdekünk az, hogy ez minél lassabban történjék és ne gyors tempóban. Ha pedig áttérnénk erre a rendszerre, ez nagyon siet­tetné azt. Peyer Károly : Mi az előnye annak, ha nem érjük el a világparitást ? Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! En nem tartanám helyesnek azt, hogy ennek az indítványnak a tárgyalása napi­rendre tűzessék, mert olyan kérdésekről van szó, amelyekkel amugyis állandóan foglalkozunk. Ezért a magam részéről azt kérem, hogy az indítvány napirendre tűzése mellőztessék. (Helyeslés jobb­felől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) 41

Next

/
Thumbnails
Contents