Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-138
A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. ministeri rendelet alakjában kiadtak. Ki lett mondva a hires, a koalició ált a] megalkotott törvényben, hogy a közösen elintézendő ügyek sorából az üdetrendtartást kivették. Kimondották továbbá, hogy az üzletszabályzat abban az esetben módositható, ha a kereskedelmi törvény változás alá kerül. Kimondották, hogy az áruklasszifikáció terén már meglévő egységet még erősebbé kell tenni. Most végre valahára megengedte a jó Isten, országunk elszakadt volna Ausztriától, — hogy szabadságot nyertünk és igy jogunk van ugy a vám-, mint a vasúti kérdésekben arra, hogy a teljesen önálló rendelkezés terére lépjünk. Ez igen fontos dolog nemcsak a termelésre, hanem magára a forgalomra, kereskedelemre, iparra és egyáltalában mindnyájunk számára fontos, .hogy megfelelő legyen az áruosztályozás. Az áruszabályozást nem lehet akárkivel elkészittetni, ide csakugyan szakemberek kellenek, akik ha kellően fognak is dolgozni, akkor nagyon hasznos munkát fognak teljesíteni. Kern szállok ez alkalommal vitába előttem szólóval arról, hogy mi a közlekedés fogalma. Igaz. hogy a posta nagyon összefügg a vasúttal. Az u. n. postatörvény : a múlt század 50-es éveiben megalkotott rendelet azt mondotta, hogy a személyek és dolgok szállítása kizárólagos joga az államnak. Ezt a jogot azonban tárgyi és területi megszorít ás alá vonta. Igaza van az én t. barátomnak abból a szempontból, hogy igen sok olyan kérdés van, amely érintkezik, mert hiszen pl. a vasút kényszerítve van a posta szállítására. Ebből azonban még nem látom be azt, hogy miért ne volna a kereskedelemügyi minister urnák a bizottságban tett az a kijelentése helyes, hogy a postaügyek egy külön szakbizottságot kívánnak-. Én a magam részéről ebben a tekintetben semmiféle aggodalmat nem táplálok és nem is gondolom, hogy ebből bármiféle baj is származhatnék. Ami a véleményező szervet illeti, azt hiszem, ha egyszer valakit azért hívnak oda, hogy véleményt mondjon, lehetetlen azt feltételezni, hogy ő indítványt ne tehessem Meg vagyok győződve arról, hogy a kereskedelemügyi minister ur lesz szives erről a kérdésről intézkedni. Azt hiszem azonban, hogy hiába van az 1907. évi XXXI. te, hiába volt a tagoknak indít ványozási joga. Ha méltóztatnak megengedni, egy érvet hozok fel ez ellen, azt t. i., hogy 1907 óta, mindjárt a törvény megalkotása után hivatalból lettem tagja ennek a tanácsnak, abban szolgáltam 1922 vagy 1921 januárjáig s bár hivatalból voltam tagja, — ismétlem — mindössze egyetlen egy ülésre voltam meghiva, s egyetlen egy ülésen vettem részt. Ha tehát egy szerv csak igy működik, akkor hiába van meg az inditványozási jog, ez tulaj donképen csak papiroson marad meg, a gyakorlatban azonban semmiféle hatállyal nem bir. Ami a kineve'zést illeti, erre vonatkozólag igen t. barátom azt mondotta, hogy árt a demokráciának, ha a minister ur valakit kinevez. Én nagy évi június hó lá-én, csütörtökön. 247 számmal láttam már demokrata urakat, akik egyáltalában nem haragudtak volna, ha őket kinevezik. Szembeállítja azután a demokrácia és bürokrácia elvét s azt mondja, hogy nem a demokráciát szolgáljuk evvel a kinevezéssel. A demokrácia elve előttem is nagyon tisztelt valami. Ami a kineve'zést illeti, én fel sem teszem, hogy a minister ur ötletszerüleg élne ezzel a joggal, amikor ezt kéri tőlünk, a nemzetgyűléstől. Azt hiszem, hogy a kinevezés tekintetében nemcsak a saját osztályát fogja megkérdezni arra vonatkozólag, hogy kiket nevezen ki, — eltekintve attól, hogy igénylők is fognak jelentkezni, — de feltételezem, hogy a legkiválóbb egyéneket fogja kinevezni s épugy az érdekképviseletek is gondoskodni fognak arról, hogy a maguk részéről a maguk képviseletére olyanokat nevezzenek ki és küldjenek be ebbe a véleményező szervbe, akik nem csupán szereplési viszket egségből A ivannak e szerv tagjai lenni. Nagyon félek autói, hogyha ez a közlekedési tanács megalakul, akkor igen sok tanácsos fogna utána megszületni. Ha ellenben nem tanács, hanem bizottság lesz, akkoi ez a veszély nemigen fenyeget. A demokrácia tekintetében nem oszthatom t. Hegymegi-Kiss Pál képviselőbarátom felfogását, mert hiszen a kinevezésnek a demokráciához igazán nagyon csekély köze van. A parlamentáris férfiak mellőzése tekintetében sem tudok megnyugodni az ő aggodalmaival. Hiszen annyi módunk van beszélni. Mcst először állok itt mint szűz beszélő, mióta tagja vagyok a nemzetgyűlésnek. Látom, hogy megvan a módunk arra, hogy minden kérdéshez hozzászólhassunk és a legritkább eset az, hogy egyikünket, vagy másikunkat megszólít az elnök ur, azért, hogy ne térjünk el a tárgytól. A parlamenti férfiaknak a véleményező szervben való működésére vonatkozólag csak azt mondom, hogy ha bizalma lesz valamelyikünkben a minister urnák, akkor az úgyis kifogja nevezni. De különben is bajos a dolog. Mi vagyunk mi tulaj donképen, constituante, vagy valami más egyéb? Sehogy sem akarunk átalakulni nemzetgyűléssé... Azután azt méltóztatott mondani, hogy az ellenzék hiába beszél. Engedelmet kérek, ez nem áll meg teljes egészében, legfeljebb annyiban s ez természetes is, hogy nem az ellenzék hivatott arra, hogy irányt szabjon a törvényhozás működésének, hanem a kormány, amely az ügyek vezetéseért felelős s amelyet mi addig — ameddig, hajlandók vagyunk támogatni. (Zaj a baloldalon.) Méltóztassék csak csendben meghallgatni, mit akarok ebből kihozni. Méltóztassanak arra emlékezni, hogy Esztergályos János képviselőtársunk is nem egy indítványt tett, amelyet mi elfogadtunk. Épugy elfogadtuk Coik József t. képviselőtársunk indítványát is, valamint Propper Sándor képviselő ur indítványait is az adó- és erdőjavaslat oknál. (Felkiáltások a baloldalon : Kicsavarva !) Nem kicsavarva t. képviselőtársaim, ne tessék az én szavaimat kicsavarni. Gaal Gaston : Csak okcsan kell inditványezni ! Barthos Andor ; Hem akarok izgató anyagot 37*
