Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. bóliság, a felelős vezető egyéniségeknek hivatalból való jelenléte, habár szavazati joguk nem is volt. Ezek mellett mintegy subszidiárius szervezési faktorként jelentkezett a miniszter kinevezési joga két célból : egyfelől azért, hogy a tárcák működése között a harmóniát biztosithassa, másfelől pedig azért, hogy akik, mint kiváló szakemberek, választás utján, vagy hivatalból nem kerülhettek bele a tanácsba, azokat a ministernek legyen joga és módja kinevezés utján a tanácsba belevinni. Népszerűséget, demokratikus jelentőséget, tekintélyt, köz megnyugvást és az egység elérését jelentette a választás, s a felelős tényezőknek hivatalból való jelenléte. Maguk az érdekelt igazgatási ágak és szakkörök hivatott tényezői voltak ott jelen s ezek véleményének súlya is volt. Ezt a súlyt — mint mondom — erősítette a minister kinevezési joga. Most azonban változás áll be. Csak egy szervezési faktor, a minister kinevezési joga szerepel és a minister csupán a tárcákra van tekintettel. Lehet, hogy igy is figyelembe fognak vétetni az érdekeltségek, de lehet az is, hogy nem vétetnek figyelembe. Ez teljesen a minister diszkrecionális hatáskörére van bizva. Azok azonban, akiket a minister igy behiv, az érdekeltségek hivatott képviselőinek nem lesznek tekinthetők, merfc az érdekeltségeknek nem adatott meg az a jog, hogy véleményező szervként azt az egyént küldjék ki, akit ők legalkalmasabbnak találnak. Ennélfogva én e rendelkezést hátrányosnak tartom. Ha csak az volt a cél, hogy egy nehézkes tanács szüntettessék meg, ahhoz elég lett volna egy szakasz is, t. i. elég lett volna magát az 1907. évi XXXVI. tcikket hatályon kivül helyezni. Ha pedig az a cél, hogy egy egyszerű, de megfelelő, az egységet biztositó szerv működjék, (Ugy van ! jobbfelől.) akkor én elismerem, hogy az egyszerűsítésre szükség van, mert túlnépes testülettel dolgozni nem lehet, de tessék ezt mindegyik szervezési faktornál keresztülvinni, tehát ugy a választás utján bejövökkel, mint a kinevezettekkel szemben egyaránt, és nem csupán a kinevezetteket hagyni meg, ellenben a választás utján bejövöket egyszerűen mellőzni. Én élénken sajnálnám, ha a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság, az erdészet, a műegyetem és az árutőzsde, amelyek a Közlekedési Tanácsban képviselve voltak, hivatalosan, a kormánytól függetlenül jelen nem lehetnének. Sajnálatos és indokolatlan szerintem a hivatalból való tagok mellőzése is, mert ezek az 1907. évi XXXVI. tcikk szerint benne voltak ebben a közlekedési tanácsban. Nem helyes erre nézve válasz, amit a minister ur adott, hogy mint szakemberek ugy is jelen lehetnek ott, amennyiben berendelhetők oda. Ilyen jelentős véleményezési testületnek tekintélye is megkívánja azt

? hogy a különféle igazgatási évi június hó 14-én, csütörtökön. 243 ágaknak és egyes jelentős közlekedési vállalatoknak főnökei abban hivatalból helyet foglalhassanak. Maguk az ügyek is megkívánják ezt. Ebből a szempontból a minister ur nem is egyszerűsít, mert hiszen ezeket a szakembereket ilyen egyszerű szerv mellett is be kell hivnia ; különbség csak az, hogy ezek az urak eddig ex offo voltak ott jelen, most pedig csak abban az esetben jelenhetnek meg, ha a minister ur berendeli őket. Erre azonban a minister urnák nem is igen lesz módja, mert én állítom, hogy jelentős közlekedési vállalatok vezetői, akik a ministertől függési viszonyban nincsenek, a minister által oda be sem rendelhetők. A közérdek szempontjából is helyes, ha ezek a hivatalos szakemberek jelen vannak, mert nélkülük ennek a véleményező közlekedési szervnek hatásköre csonkul. Igy ugyanis a minister elhatározása szükséges ahhoz, hogy pl. az államvasutak elnökigazgatóját, mondjuk, tarifaemelési kérdésben a közlekedési bizottságban felelősségre vonhassák és uz ő működésére vonatkozólag véleményt nyilvánítsanak, mig ha az elnökigazgató ex offo tagja a bizottságnak, akkor jelen is kell ott lennie. Különösen érdekes a parlament kiküldöttjeinek mellőzése, aminek az indokolásban hoszszabb részt szenteltek, bőséges mentegetőzésekkel, erős rabulisztikával, de meghúzva a közlekedéshez értő ^parlamenti férfiak szájában a mézesmadzagot. Álljunk meg ennél a kérdésnél egy kissé, t. Nemzetgyűlés, és vigyünk bele egy kis politikumot, mert itt egy kormányzati irányzattal állunk szemben, legalább is látjuk, hogy a minister ur beleilleszkedik abba a miliőbe, amely kormányzati iránynak a nemzetgyűléstől való eltávolodás, a nemzetgyűlés mellőzése a célja. Méltóztassanak megengedni, hogy errre vonatkozólag pár szimptomát felhozhassak. A kormány nem tudja a nemzetgyűlést működtetni, mert komoly javaslatai nincsenek. Peidl Gyula: Ugy van! Hegymegi-Kiss Pál : Ami igen t. barátaink, a ház érdemes tisztviselői alábukat elkoptatják, amíg egy kis vakarék-javaslatot össze tudnak szedni, hogy az itt a nemzetgyűlés az indemnitási vita bekövetkezéséig tárgyalhassa, hogy azzal elszórakozhassak. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Ha pl. én ehhez a témához nem szólottam volna hozzá, akkor a nemzetgyűlés mai napirendje röviden és gyorsan elintéződött volna. (Felkiáltások a szélsöbálóldalon : Nincs munka !) Ezzel szemben helyzet, hogy a nemzetgyűlésre nagy feladatok hárulnak. Hiszen nemzeti létünk alapjai még ma sinc-enek lerakva, jóllehet, a nemzetgyűlésnek ehhez volna ideje. Hiányoznak a szociális javaslatok is, annak ellenére, hogy a gazdasági válság magában véve is valósággal készteti a nemzetgyűlés arra, hogy megfelelő komoly javaslatokkal foglalkozzék. (Ugy van! balfelöl.) Olvassák csak el, t. képviselőtársaim a ministerelnök urnák az első