Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. évi június hó 14-én, csütörtökön, 241 adatokat abban az esetben is, ha az érdekeltek talán ellenvéleményen volnának, Nagystílű ember, aki tudja, hogy úgyis az ő iránya kerül ki győztesen és aki a tanácsot voltaképen csak azért szerepelteti, hogy ezzel a közvélemény előtt a maga közlekedési politi­kájának helyességét igazolja. Kossuth Ferencnek és Szterényi Józsefnek készült ez a javaslat. Ma azonban, sajnos, csonka Magyarországon élünk és nem a minister ur hibájából, de a nehéz gazdasági viszonyok közepette a kereskedelem­ügyi tárca, sajnos, igen szürke tárca lett. Az egyszerűsítés tehát szükséges. Ebből a szempont­ból a javaslat indokoltságát elismerem. Annál inkább is elismerem, mert ebben én, mint prog­resszív irányú képviselő, mást is látok. Azt mondja ugyanis az indokolás, hogy gazdasági életünknek újból való megalapozására van szükség. Ebből azt kell következtetnem, hogy a kereskedelmi kormányzat is el fog térni a non possumus álláspontjától és igy a saját resszort­jában bizonyára a közlekedés terén is ezt a kis, csonka országot helyes igazgatással és helyze­tének megfelelően szükséges egyszerűsítéssel, de az intézményeknek a mai viszonyokhoz illő és szükséges kiépítésével, valamint az avult jog­szabályok pótlásával a jövőben életképes országgá igyekszik tenni. így különösen reméljük azt, hogy az 1890: I. t. c. módosítása és kiegészí­tése, egyáltalán a megfelelő uj közúti törvény mihamarább — amint azt az indokolás is meg­ígéri — itt fog feküdni a Ház asztalán. Hiszen az uj közúti törvény, a közutakról szóló javaslat már körülbelül annyi idő óta készül, mint maga a közigazgatási reform. Én, mint szakember, mint referens láttam azt a merev, görcsös ragaszkodást, azt a konzervati­vizmust, amit a kereskedelemügyi ministeriumban a közutakra vonatkozóan kifejtettek, láttam azt, hogy bár érezték a szabályok elavultságát, mégis az ujabb, más alkotásokat, amelyek a közúti törvény rendelkezésével vonatkozásban és kapcsolatban voltak, ^em akarták szabadabb fejlődésnek engedni. En e törvény avult szabá­lyainak pótlását rendkívül szükségesnek tartom E tekintetben csak egyre mutatok rá a minister ur előtt. Annak oka, hogy Magyarországon a városokban nem tudott a mf szaki tanácsi ügy­kör felfejlődni, elsősorban épen a közúti tör­vénynek ilyen konzervatív magyarázata volt. Már pedig ez városfejlesztési szempontból rend­kívül jelentős. Igazán szeretném tehát, ha ennek a most alkotandó véleményező szervnek egyik legelső feladata lenne az is, hogy a kereskede­lemügy i minister urnák a közutakról szóló uj törvényjavaslatáról véleményt mondhasson. Bármennyire helyeslem is azonban az egyszerűsítés gondolatát és elismerem az 1907 : XXXVI. te.-kel alkotott Közlekedési Tanács átalakításának szükségességét, az általam előbb ismertetfett elvek szempontjából a javaslatot a jelen formájában megfelelőnek nem tartom. A módosítás ugyanis egyfelől jelentéktelenné, igen alárendelt jelentőségűvé teszi magát a szer­vezetet is, mely a demokratikus szellem rovására is szerveztetett. Az a cél, amit a szerv működése által a minister ur voltaképen elérni kivan, ilyenformán mellőzve lesz. Ennek a szervezetnek szerepeltetése nagyjelentőségű kérdésekben köz­megnyugvást eredményezni nem tud, a minden­kori politika szolgálatában álló szervvé sülyed és közlekedés ügyeinkben az egységet, szakszerű­séget nem biztosítja. Sőt p.zok az elvek, amiket a kormány véleményező szerveire nézve törvény­hozási rendszerünk immár kijegecesitett, sincse­nek figyelembe véve a javaslat megoldásánál. Tiszteletteljes nézetem szerint ezért nem volt szükséges a minister urnák uj törvényt al­kotni. Ugy néz ki a dolog, mintha a minister urnák nem lett volna más célja, mint az, hogy a kezeit megkötő Országos Közlekedési Tanács működését és szervezetét megszüntethesse, nem pedig az, hogy egy egyszerű, kellő súllyal fel­lépő, demokratikus véleményező szerv alkotassék. Jelentkeznek hibák ugy magának a szer­vezetnek elnevezésében, mint a szervezetnek ha­táskörében, összeállításában és működtetésében. Méltóztassanak megengedni, bármennyire nem szimpatikus és nem népszerű ma a »Tanács« elnevezés, amely ugyan intézményeinknek nagy részében még ma is helyet foglal . . . Kiss Menyhért : A történtek után nem nép­szerű ! Hegymegi-Kiss Pál : . . . bizonyos zavart fog előidézni ennek az uj szervezetnek bizottsággá való elnevezése. Azok az elvek, amelyek törvény­hozási rendszerünkben gyakorlatként elfogad­tattak, a végrehajtó hatalom véleményező szer­veit Tanácsoknak nevezik, a »bizottság« meg­jelölést országos vonatkozásban a parlamenteknek hagyják. Ez egy olyan szabály volt, amelyre mindig tekintettel voltak és amelyre tekintettel kell lenni szerény nézetem szerint ma is, mert különben olyan zavar áll elő, ugy a hatóság, mint a lakosság körében ... Kiss Menyhért: Igaz! Hegymegi-Kiss Pál: ... és magában a köz­véleményben is, amely zavart a tanácsnak ma nem szimpatikus elnevezésével megmagyarázni nem lehet. Hiszen eddig a jelenlegi irányzat is hasz­nálta a tanács elnevezést. Én nem tudom, vájjon látta-e az igazság­ügyministerium törvényelőkészítő osztálya ezt a javaslatot, mert ha látta, nagyon csodálkozom azon, hogy a kereskedelemügyi ministeriumnak értésére nem adta, hogy ilyen alapfogalmak kér­désében a már felállított sémákhoz feltétlenül ragaszkodnunk kell. Anomália is ez, mert köz­igazgatási szervezetünkben az elmélet szerint bizottságot csakis többes szerv küldhet ki. Ezek olyan elméleti tételek, amelyeknek magyarázása itt a nemzetgyűlésen voltakép felesleges is. Mivel sem indokolja a minister ur azt, hogy miért nevezi ezt a tanácsot bizottságnak. Azt

Next

/
Thumbnails
Contents