Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

218 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hő 13-án, szerdán. hogy Zürichben, a zürichi piacon a 23-as kurzus alatt kínált magyar koronát állandóan megvásárolta, saját külföldi valutáinkon. A korona stabilizálást nagyon rövid időre csakugyan tudta is biztosítani a kormány a külföldön. Azonban idebent a belföldön egyetlenegy pillanatra sem tudta elérni azt, hogy a koronánk belső értéke ne zuhanjon. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A kormánynak ez a rendelete tehát elsősorban is kétféle koronát produkált : egy külföldi magyar koronát, amelynek az értékét Zürichben jegyezték, és egy belföldi koronát, amely, ha a zürichi egy kurzuson is állt, a belföldön állandóan napról-napra zuhant lefelé. Ez a külső és belső korona azután harcba keveredett egymással. Hogy a kormány a zürichi piacon a kurzus alatt piacra dobott magyar koronát meg tudja vásárolni, titáni küzdelmet folytatott, hogy a I)evizaközpont utján itthon összevásárolja az összes idegen valutákat. Azt az összeget azonban, amit kapott, nem bocsátotta rendszeresen és teljességében a magyar ipar és a magyar kereskedelem szükségleteinek kielégítésére, hanem ezt az összeget legnagyobbrészt a korona nívójának fen tartására fizette ki Zürichben. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az ipar és a kereskedelem adósságok törlesztésére, behozatalra, anyagbeszerzésre egyre kevesebb és kevesebb devizát kapott, ugy hogy a Devizaközpontnak a tartalékai is lassan elfogytak, a fokozódó kivitel se tudott a bajokon segíteni. Megindult a lavina lefelé és azóta nőttön-nő, még ma is tart, ugy hogy a Devizaközpont ama kettős rendeltetését, amely célból a kormány felállította, betölteni egyáltalán nem tudta : sem a pénz romlását nem tudta megállítani, sem a deviza-spekulációt nem tudta megakasztani. Pikler Emil : Sőt fejlesztette még jobban, mint eddig volt ! Drozdy Győző: Ügy van! Ma már ott tartunk, t. Ház, hogy a behozatal hihetetlen módon megvan nehezitve. Először engedélyt kell kérni mindenfajta árucikk behozatalára. Ennek az engedélynek megszerzése a belügyministerium, a kereskedelemügyi ministerium, a különféle bizottságok utján borzasztó nehézségeket támaszt a kereskedővilágnak. Ezt megszerezni egyáltalában nagyon nehéz. Ha azonban valaki mégis megkapta ezt a behozatali engedélyt, akkor még egyáltalán nincs künn a vízből, mert amikor az áru beérkezik, vagy pedig mielőtt beérkeznék, annak az árát ki is kell fizetni. Az a kereskedő tehát most megindítja a maga harcát a devizáért, hogy ezt az engedélyezett árut kifizethesse. A Devizaközpont azonban mindezideig útjában állt annak, hogy a magyar vevő a jóhiszemű külföldi hitelezőjét kifizethesse. Ma a Devizaközpont legfőbb hivatása az, hogy a kereskedőt megakadályozza abban, hogy eleget tegyen ama kötelességének, hogy a külföldi jóhiszemű hitelezőjének megfizesse tartozását. A Devizaközpontnak ma legfőbb hivatása az, hogy megakadályozza, hogy a kereskedő a maga nyersanyagát, a fogyasztók szükségleteit beszerezhesse. Arra nézve, hogy milyen nehézkesen megy ennél a Devizaközpontnál az ilyen külföldi áruk számára szükséges deviza megszerzése, csak egykét esetet említek. Ma panaszkodik nekem egy kereskedő, hogy ö Ausztriából egy osztrák kereskedőtől vásárolt angol árut. Miután az osztrák kereskedő azt az angol posztót angol fontért vette, ő is angol fontért adta tovább egy külföldi, egy magyar kereskedőnek. Mikor ez a magyar kereskedő a Devizaközponthoz fordult és előterjesztette, hogy : »ennyi és ennyi angol fontra van szükségem«, a Devizaközpont egyszerűen visszafelelt, hogy : »osztrák kereskedőnek angol fontot ön nem fizethet, tehát angol fontot nem kap!« Erre kikalkulálta az összeget az illető osztrák koronában : »Jól van, ha nem kapok angol fontot, majd Ausztriában megvesszük osztrák koronán azt az angol fontot, kérek tehát ennyi és ennyi osztrák koronát !« Erre a Devizaközpont azt felelte, hogy miután az árut angol fontért vette, tehát nem ad neki osztrák koronát. (Mozgás és derültség a szélsöbaloldalon.) Ilyen kétkulacsos, rendszertelen dolgokkal bénítják meg a kereskedelmet. Egy visszautasítás olyan címen törtónt, hogy az illető a kérelmét tintaceruzával irta. A legtöbb kérvénynek azonban a sorsa az a bürokratikus nagy magyar temető, amelyhez a magyar kereskedő- és iparos-tár, sad alom már nagyon régen hozzá van szokva. A legtöbb akta olyan, mint a tengerbe dobott kő ; aki egyszer a Devizaközponthoz bead egy aktát, az annak az aktának többé a nyomára nem jut, hacsak valami előkelő protektor azt onnan ki nem kaparja. A Devizaközpont működése úgyszólván teljesen csődöt mondót. Ezzel a rendszerrel tehát a magyar koronát stabilizálni nem lehet. Ha sikerül is ideig-óráig talán megmenteni, ez a győzelem igazán csak pyrrhusi győzelem, mert ha sikerül is egy-egy ideig, rövidke kis terminusokra a zürichi kurzust egy nivón tartani, a drágaság azért, annak ellenére, hogy a kurzus Zürichben nyugodtan és szdárdan áll, idebent a belső fronton naprólnapra nő, olyannyira, hogy ma a legtöbb cikkben felette állunk a világpiaci áraknak. Ma a legtöbb cikkünk, néha még a búzánk is, drágább, mint a kerek nagy világon bármelyik más országban. Ezzel az eljárásunkkal, a Devizaközpontnak e rendszertelen működésével ma már a magyar piac, a magyar ipar és kereskedelem teljesen elveszítette a külföld bizalmát, miután csak akkor igényelhet valaki devizát, ha az áru már beérkezett, a külföldi kereskedő viszont nem akar addig adni árut, amig az áru nincs kifizetve, annál inkább, mert jól tudja, hogy, ha az áru beérkezett, a Devizaközponttal az a