Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-136
A nemzetgyűlés 136. ülése 1923. évi június, hó 12-én, kedden. 175 utazik, havi illetményét fogja erre elkölteni. Azután a tisztviselő élvezi a fővárosban és a vidéken a kedvezményes világítást, a kedvezményes gázt, ezt a képviselők mind nem élvezik. Ezért, előre is kijelentve, bogy az utánam felszólaló képviselő ur határozati javaslatához csatlakozom, csupán kiegészitésekép az ő határozati javaslatának terjesztem elő a következő határozati javaslatot (Derültség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ugy látszik félreértettek. Javaslatomat, mint önálló határozati javaslatot terjesztem a nemzetgyűlés elé s az a következőkép szól (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a nemzetgyűlési képviselők részére biztosított mindazon kedvezményeket, melyeket a köztisztviselők élveznek, igy : kedvezményes vasúti jegy a családtagok részére, továbbá kedvezményes gáz, villany stb. a képviselők részére is biztosítsa.« Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. Az előadó ur határozati javaslatát egyébként elfogadom. Elnök : Szól asra következik ? Hebelt Ede jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi-Kiss .Pál: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről a gazdasági bizottság javaslatát a jelen körülmények között elfogadom. Természetes dolog, hogy a képviselők díjazásának kérdését a nemzetgyűlésnek kellemetlen tárgyalnia, de még kellemetlenebb azoknak, akik ehhez a kérdéshez hozzászólnak. Hogy mégis felszólalok, arra elsősorban Farkas Tibor t. képviselőtársam beszéde késztet, mert különben azt az akciót, amelyet ebben a tekintetben megindítottunk, egyszerűen a gazdasági bizottságnál tettük volna folyamatba és ott kértük volna a képviselői illetmények önálló végleges és gyökeres rendezését. Azt tartom, félre kell tennünk a szemérmet (Felkiáltások : Álszemérem !) és meg kell mondanunk, hogy a mai időkben a képviselők díjazása nem megfelelő. Demokratikus államban ugyanis feltétlenül parancsoló szükség, hogy szegény emberek is helyet foglalhassanak a parlamentben. (Elénk helyeslés.) Már pedig, ha a képviselők megfelelően díjazva nincsenek, akkor épen olyan eenzus van a passzív választójog tekintetében, (Ugy van! balftlöl.) mintha azt magába a jogszabályba beillesztik. Mi, akik az általános választójog hívei vagyunk, minden ilyen burkolt cenzust, minden ilyen kizárási módot és okot a magunk részéről elitélünk, ennélfogva a képviselők megfelelő díjazását óhajtjuk. (Ugy van! half elöl.) Különben is legyünk tisztában azzal, hogy mindenütt, igy az önkormányzati életben is, a a közfunkciókat ma már díjazzák. Még inkább kell díjazni az olyan közfunkciót, amely az egyénnek úgyszólván teljes munkaképességét igénybeveszi. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mai modern parlament állandóan ülésezik; ezek az ülések hosszú időtartamúak. Nagyon jól tudjuk, hogy annak, aki hivatását őszintén, becsületesen és komolyan fogja fel, a tárgyalandó kérdésekre alaposan készülnie kell s mindezek okából el kell zárkóznia más foglalkozástól. Azután van még egy más ok is, amely a parlamenti erkölcs megóvására vezethető vissza: az összeférhetlenség elve, amely a képviselőtől bizonyos foglalkozásokat el is zár. (Ugy van! balfelöl.) Demokratikus államban és demokratikus parlamentben a képviselőket megfelelően díjazni kell, mert ha ez nem történik meg, akkor csak osztályparlamentről beszélhetünk, amely jajgat és sir akkor, amikor a saját érdekeit érintő áldozatok meghozataláról van szó, de egészen másként beszél akkor, amikor más rétegek, p. o. a fixfizetésüek nyomorgásáról tárgyalnak. Ennélfogva én azt gondolom, hogy a képviselők illetményeit is demokratikus szempontból kell felfognunk. Történelmi példákkal is igazolhatjuk, hogy minden demokratikus állam a maga alkotmányában a képviselők díjazásáról vagy kárpótlásáról gondoskodik. Az amerikai Egyesült Államok alkotmánya, Svájc alkotmánya, a francia alkotmány egyaránt rendelkezik a képviselők díjazásáról, sőt a francia alkotmány még azt is eltiltja, hogy a képviselők a díjazásról lemondhassanak. Ezzel szemben természetesen szoktak hivatkozni Angliára. Ne felejtsük el azonban azt, hogy Angliában a múlt században és a jelen század nagy részében is tulajdonképen a független és tehetős középosztály volt az, amely a politikai hatalmat gyakorolta. Ahhoz, hogy ide egy másszármazásu ember bejusson, Disraeli képessége kellett. (Ugy van! balfelöl), Es ne felejtsük el azt sem, hogy Angliában a politikai pálya karrier volt, amely igen gyakran jelentős pozíciókban végződött. Különben is az angol parlament mindig figyelemmel volt politikusaira, sőt segített rajtuk. így a két Pittre például, kik közéleti tevékenységük alatt mindig csak áldoztak és vagyonukat úgyszólván a haza oltárára szentelték. Ezeknek haláluk után kifizette az adósságát. Szóval azt látjuk, hogy Angliában is szegénységgel van összekötve a politikai tevékenység. Ebben a tekintetben példákra hivatkozhatunk nálunk is, szegények voltak Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Irányi Dániel, Holló Lajos s a többiek, sokat fel lehetne sorolni. Szóval tekintélyekkel lehetne igazolni, hogy egyes közéleti férfiak a politikai pályán mennyit áldoztak. A képviselők díjazására és pedig megfelelő díjazására szükség van. Ez nemzeti érdek, nem a képviselőknek, hanem a nemzetnek, az országnak érdeke, (Ugy van! balfelöl.) mert ha a képviselők megfelelően nem díjaztatnak, akkor vészit a parlament a maga nívójából, megszűnik a politikai élet belterjessége, veszít az erkölcs uralma is, tengés-lengés, időnkint való bejárások és amerikázás állanak elő, nem az
