Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-136
176 A nemzetgyűlés 136. ülése 1923. évi június hó 12-én, kedden. emberek, nem a képviselők szándékából kifolyólag, hanem azért, mert egy részük anyagi okokból nincs abban a helyzetben, hogy képviselői kötelességének becsületesen eleget tehessen. Kétségtelen, hogy a mai gazdasági helyzet takarékosságra int. De nem is akarnak a parlamentnek csekélyebb anyagi javakkal rendelkező tagjai valami nagyobb fizetéseket, dotációkat. Csupán a létfeltétel megfelelő biztositását, s csak azért, hogy az a szerv, amely az állami. akarat nyilvánítására van hivatva, meg ne bénuljon, mert ennek az államhatalom összes szervei kárát látnák. Körülbelül olyan a helyzet, mint annak a munkásnak a helyzete, akinek minden viszonyok között is gondoskodnia keli a megfelelő táplálékáról, mert különben nem tudja a munkaerejét fentartani. (Helyeslés bal felöl.) Ahhoz, hogy a képviselők megfelelő és rendszeres díjazására nézve határozatot hozhassunk, meg kell vizsgálnunk a képviselői tevékenység minémüségét, meg kell vizsgálnunk a képviselő speciális helyzetét a mai társadalmi és gazdasági életben. Nem azt értem én ez alatt, — mert én ebben a tekintetben valami kényes nem vagyok — hogy a képviselőnek milyen a külső megjelenése, elhelyezkedése, milyen rubában jár, stb. Én ugyanis a tekintélyt elsősorban a kötelességtudó, becsületes munkaelvégzésben látom, (Élénk helyeslés balfélől.) hanem arra gondolok, miért is jár a képviselőnek kárpótlás és díjazás ? Amint mondottam, a parlament állandó működése a képviselő tevékenységét teljesen igénybe veszi, elesik rendes foglalkozásától, bizonyos tekintetben az összeférhetlenség rendelkezései folytán is korlátolva van. lakhelyétől, családjától jóformán külön él, a gyakori felutazgatás különösen a vidéken lakó képviselőknek sok pénzébe kerül. Hiszen Farkas Tibor t. képviselőtársam is meggyőződhetik róla, hogy vidéki képviselőtársaink a múlt hónapban 4000 korona jelenléti díjért háromszor jöttek fel Budapestre. Azután a képviselőknek más teendőjük is van : a választókerület ügyeinek ellátása, a választókerület területén való utazgatás, levelezés, ami mind költségbe kerül. (Igaz! Ugy van!) Itt tehát jelentős kiadások vannak. A képviselői minőségben a hivatásnak és a közfunkciónak olyan különleges összeolvadása jelentkezik, amely kétségtelenül kizárja, hogy a képviselő a tisztviselőkkel egyenlő elbánás alá vétessék. Ne tessenek félreérteni. En a parlamenti képviselők azon csoportjába tartozom, akik a fixfizetésüek helyzetének javitását feltétlenül kívánják és óhajtják, tehát én a tisztviselők inferioritását e tekintetben egyáltalában nem akarom, de ha a képviselői javadalmazást a tisztviselői javadalmazás függvénye gyanánt állítjuk be, ez káros következményre vezet. Egyfelől akadálya a nemzetgyűlés szuverenitása érvényesülésének, mert abban az esetben, ha például megállapítjuk azt, n0 gy — m j n fc ahogy most is meg van állapítva — a képviselő a VI. osztállyal járó tisztviselői illetmények egy részét élvezi, akkor a mai helyzetben a rendkívüli segélyek adásával voltaképen a kormány állapítja meg a képviselők javadalmazását. Barthos Andor: Igaz! Hegymegi-Kiss Pál ; Ha pedig, ami most be fog következni, az úgynevezett burkolt indexszámítással állapítják meg a tisztviselők illetményeit, abban az esetben is kétségtelenül ugyanez lesz a helyzet, hogy tulajdonképen a képviselők illetményei felett a kormány dirigál. Másfelől, mint mondottam, a képviselő abban is különbözik a tisztviselőtől, hogy hivatása betöltésénél külön köítségei, készkiadásai is vannak, hivatásának betöltése posta- és sok más egyéb költségekkel van egybekötve. Régebben sem volt kapcsolat a tisztviselői illetmények és a képviselői javadalmazás között, legfeljebb tekintettel voltak arra, hogy a képviselők körülbelül annyi díjazást kapjanak, mint amennyit kaptak a törvényhatóság első tisztviselői és a ministeri osztálytanácsosok. Ha pedig magába a díjazásba beletekintünk, akkor azt látjuk, hogy nincs is egyenlő elbánás. Nem is lehet. A képviselő hátrányosabb helyzetben van mint a tisztviselő, eltekintetve ettől a bizonyos jelenléti díjtól, amelyet az ülésre való járás kiadásainak megfcéritésekép adnak. A tisztviselői fizetés gerince ugyanis a természetbeni ellátás. Ez a természetbeni ellátás volt eddig az egyetlen fizetés, amely tulaj donképen lépést tartott a drágaság növekedésével. Ez a természetbeni ellátás — nagyon helyesen — a tisztviselőknél a családtagokra is kiterjesztetett, a képviselőknél azonban azt a családtagokra kiterjeszteni nem lehetett. Ennélfogva ha egy VI. fizetési osztályú tisztviselői illetményeit összehasonlítottuk a képviselői javadalmazással, a képviselő illetménye sohasem felelt meg a VI. fizetési osztályú tisztviselő illetményeinek, hanem a legjobb esetben a VII., de inkább a VIII. fizetési osztályba tartozó tisztviselők illetményeinek felelt mbg. A jelenléti díj tiszteletteljes nézetem szerint az elméleti politika szempontjából is talán a leghelyesebb, ha amellett még bizonyos átalányt is adnak a képviselői költségek fedezésére. Ez a jelenléti díj is azonban — amint látjuk — csekély összegben volt megállapítva, mert fel kellett emelni, kifizetése is utólagosan történt, amikor már tulaj donképen a megállapított összeg értéke nem az volt, mint mikor azt megállapították. Az elmondottakból kifolyólag véleményem az. hogy a képviselői díjazás ne legyen függvénye a tisztviselői javadalmazásnak. Ezen feltétlenül segíteni kell. Nyújtsa ez a díjazás igen szerény megélhetés minimális feltételeit, nyújtson egy átalányt, amellyel a készkiadások fedezve legyenek. Amellett természetesen be lehet állítani a jelenléti díjak rendszerét is, de azokat oly módon kell
