Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-136

172 A nemzetgyűlés 136. ülése 1923. évi június hó 12-én, kedden. Gaal Gaston ; Nem lopta azt a földet S A sajátja, azt teszi vele, amit akar! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Klárik Ferenc: A munkások dolgoznak rajta ! Gaal Gaston: Megfizetnek nekik! Elnök : Gaal Gaston képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Gaal Gaston : Még az hiányzik, hogy ha valakinek földje van, ezt szemére hányjuk neki! Elnök : Gaal Gaston képviselő urat mégegyszer kérem, méltóztassék csendben maradni. Ugron Gábor: Akinek van, az könnyen beszél ! Farkas Tibor: Azt hiszem, nem ellenkezik a demokráciával az, ha mindig azt tekintjük, — hangsúlyozom : az egész vonalon — hogy a teljesített munka minden körülmények között arányban legyen azzal az ellenszolgáltatással, amely ezért a munkáért jár. Ugron Gábor: Erről van szó! Farkas Tibor : Ha a nemzetgyűlésnek egyévi működése után ebben a tekintetben aggályaim vannak,, lehet, hogy a helyzetet rosszul ítélem meg. En a legjobb lelkiismerettel vizsgáltam meg a dolgot és azt állítom, hogy igenis, aggályaim vannak, hogy ennek a nemzetgyűlésnek működése nagyon sokba került, tekintettel arra, hogy csonka Magyarország már úgyis nagyobb rezsivel kénytelen dolgozni, mint a régi Magyarország, hogy fenn kell tartani ezt a nagy palotát, hogy itt túlnagy személyzetet kell tartani, s hogy itt egyáltalán nem egyszerűbben dolgozunk. Igenis, aggályaim vannak abból a szempontból, hogy a nemzetgyűlés egyéni működése alatt nagyon sokszor időpocsékolást láttam, sokszor láttam a tényleges kiadásoknak szükségtelen emelését, a nagy világitási és fűtési költségeket . . . Kiss Menyhért : Itt kell kezdeni a spórolást ? Farkas Tibor: Igen, ha spórolni akarunk az egész vonalon, akkor ebből a nemzetgyűlést se lehet kivenni, hanem a takarékoskodást itt is meg kell kezdeni. Mindenesetre helyes dolognak tartanám . . . Kiss Menyhért: Miért emelték fel a képviselők számát? Farkas Tibor : Igaza van Kiss Menyhért képviselőtársamnak, hogy csonka Magyarország nagyságához arányítva a képviselők száma túlnagy. Erdélyi Aladár: A kétközséges képviselőségeket kell megszüntetni! Két községnek nem jár képviselő ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Farkas Tibor: Nem tartom helyesnek, hogy a nemzetgyűlés a saját tagjai részére kivételes helyzetet teremtsen, és épen most 5000 korona jelenléti díjat állapítson meg, Azt hiszem, hogy Magyarországban nagyon sokan kénytelenek nélkülözni. Ebből a nélkülözésből nem szükséges kivenni a képviselőket csak azért, mert ők képviselők. (Zaj.) Ez az én igazságérzetemet sérti, ezért nincs módomban hozzájárulni a gazdasági bizottság javaslatához. Bátor vagyok elsősorban azt a határozati javaslatot beterjeszteni, hogy a gazdasági bizottság javaslatával szemben a nemzetgyűlés mondja ki, hogy »a képviselői jelenléti díjakat megszünteti ; utasítja a gazdasági bizottságot, hogy a képviselői tiszteletdíjak ujabban való megállapitása iránt, addig mig a pénzügyi egyensúly helyre nem áll, javaslatot a Ház elé ne terjesszen«. (Zaj.) Az esetre, hogy ha t. Nemzetgyűlés ezt a javaslatot nem fogadná el, és megállapítaná, hogy a jelenléti díjak rendszeréhez ragaszkodik, bátor vagyok még két módosítást beterjeszteni. Az egyik az, hogy a nemzetgyűlés azon tagjainak, akik tényleges szolgálatban álló köztisztviselők, jelenléti díj nem jár, a másik határozati javaslatom pedig a jelenlét megállapításának módjára vonatkozik, és kérem kimondani azt, hogy a nemzetgyűlés tagjainak a gyűléseken való jelenléte hivatalból állapittassék meg, (Helyeslés.) és a jelenlévők az ülésekről felvett jegyzőkönyvben felsorolandók. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik : Hebelt Ede jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy mivel a gazdasági bizottságnak tagja vagyok és ezzel a kérdéssel foglalkoztam, egész röviden elmondjam álláspontomat azzal a beszéddel szemben, amelyet Farkas Tibor t. képviselőtársam az előbb elmondott. (Halljuk ! Halljuk !) A gazdasági bizottság nem saját iniciativájából vette ezt a kérdést elő, hanem valamennyi párt képviselőinek igen tekintélyes része adott be a gazdasági bizottsághoz olyan irányú kérést, hogy a napról-napra fokozódó drágaságból kifolyólag a képviselői illetményeken változtasson a gazdasági bizottság. A gazdasági bizottság tehát tulajdonképen egy pártközi értekezletnek megfelelő kérelemnek tett eleget, és én egész őszintén szólva nem tartom helyesnek azt, hogy amikor úgyszólván a képviselők egyetemének kérését teljesiti a bizottság és ennek érteimében határoz, akkor itt ezt a kérést épen a mostani viszonyok között, abban a formában teszik szóvá, amint az itt történt. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Korteskedés!) T. Nemzetgyűlés ! Az én felfogásom szerint ennek a kérdésnek elbírálásánál egyáltalán nem szabad a vitába belevonni annak kérdését, vájjon a nemzetgyűlés milyen munkát végzett, jó munkát végzett-e, és hogy a nemzetgyűlés, mint olyan, megfelelt-e azoknak a feladatoknak, amelyekért a nemzet ideküldötte, hanem tisztán csakis azt az egy szempontot kell nézni, hogy egy demokratikus választójog alapján összeült törvényhozó testület minden egyes tagja kell hogy a maga megélhetését megtalálja akkor, amikor a maga teljes munkaerejét ennek a fog-