Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-135

nemzetgyűlés 135. ülése 1923 tálban, a hivatali munkát illetőleg is megkülönböztetéseket A B-listásoknak dolgáról beszélvén, tisztelettel megjegyzem, hogy olyan átmeneti viszonynak megállapítását, mint amilyen átmeneti viszony annak idején a katonaságra nézve megállapittatott, ezeknek az uj elbocsátásoknak alkalmával nem tartanám kívánatosnak. Akkor egészen speciális helyzetről volt szó, a trianoni békeszerződésnek végrehajtásáról, amely speciális helyzetben kellett azt az intézkedést megtenni, amely épen ennek az átmeneti viszonynak létesítésére vonatkozik. Nem szereztünk evvel valami kiválóan jó tapasztalatot. Ezt mindenesetre meg kell mondanom. Hiszen általában véve ugy látom a helyzetet, és pedig nemcsak én, hanem azok az urak is, akik evvel a kérdéssel, nevezetesen a létszámapasztás kérdésével a hozzánk legközelebb eső Ausztriában foglalkoztak, hogy akkor, amikor az elhelyezkedésről, az állami szolgálatból való kiválásról van szó, maguk az alkalmazottak rendszerint csak a legutolsó időben foglalkoznak ezzel a kérdéssel teljes komolysággal, ugy, hogy bármilyen hosszú átmeneti idő adatnék is, ez tulajdonképen csak az államra hárítana indokolatlan megterhelést anélkül, hogy az illetők helyzetét lényegesen megkönnyítené. Ellenkezőleg, azt a bizonytalanságot, azt az átmeneti állapotot az ő elhelyezkedésük szempontjából is megnyújtaná, és szükségkép prolongálná, tehát reájuk vonatkozólag is nehezebb helyzetet teremtene, mintha rögtön akkor, amikor a dolog aktuálissá válik, kényszeríttetünk mi is és kényszeríttetik az alkalmazott is, hogy ezt a kérdést akkor rögtön megoldja. A magam részéről érintkezésbe léptem a tisztviselőknek szövetségével, a Kansz-szal és kértem őket arra, hogy állítsanak fel a maguk részéről egy olyan irodát, olyan elhelyezést közvetítő intézményt, amelyet a kormány a maga részéről teljes erejéből ki?án a munkájában támogatni. Azt hiszem, hogy egy ilyen intézménynek, a tisztviselőkből magukból alakult szervezetnek működésével a legcélszerűbben és legmegfelelőbben lehet lebonyolitani az elhelyezkedésnek a gazdasági élethez alkalmazkodó kérdését. Azt hiszem tehát, hogy ha evvel az intézménnyel, illetve a kormánynak ezen intézmény részére adott támogatásával próbáljuk az elhelyezkedés kérdését megoldani, akkor ez elintézhető és megoldható lesz, természetesen az illetőknek maguknak is hatályos közreműködése mellett abban az időben, amikorra ezeket az elbocsátásokat tervbe vettük, és ennek az időnek hosszabb kitolásával sem itt, sem pedig azoknál az elbocsátásoknál, amelyek a hadügy részéről fognak eszközöltetni olyan alkalmazottakra nézve, akik nem esnek a trianoni szerződésnek, illetve azoknak a törvényeknek rendelkezései alá, ezt többé fentartani, illetve újra rendszeresíteni nem kell. Már most természetesnek tartom és a magam részérői mindig szemelőtt is óhajtottam '. évi június hó 8-án, pénteken. 153 tartani, hogy az, hogy valaki az állami szolgálatból kiválik, egy ilyen alkalommal, különösen amikor egy ilyen általános, a pénzügyek szanálása érdekében való intézkedésről van szó, semmiesetre megbélyegző ne lehessen, ellenkezőleg nekünk az a célunk, az az érdekünk, hogy ezeket a hivatalnokokat elhelyezhessük a gazdasági életben, tehát egy jó ajánlólevéllel kell őket ellátnunk ahhoz az elhelyezkedéshez, és azt bátran meg is adhatjuk, mert hiszen azzal, hogy valaki egy tisztviselői munkára nem alkalmas, még egyáltalán nem mondottuk soha azt, hogy az illető más élet vonatkozásokban, más téren ne állhatná meg igen kiválóan a maga helyét. Én ellenkezőleg azt tapasztaltam egy hoszszu tisztviselői pálya során, hogy azoknál az embereknél, akik a hivatalokban kevésbbé váltak be, mindig az volt a helyzet, hogy ezeket az embereket a maguk ambíciója, az ő maguk kedve és az ő maguk hajlama egészen más pályák felé vonta és hogy tulajdonképen csak a sors szeszélye, a sors különös munkája idézte elő azt, hogy egyes, ott a hivatalokban működő emberek a helyüket ugy, mint mások meg ne állhassák azért, mert egy darab kenyeret kinálva nekik akkor, amikor a pályára indultak, eltérítette őket azoktól a helyektől, ahol teljes ambícióval és munkakedvvel tudtak volna működni. Én azt hiszem, hogy mindenkor, még idősebb korban is, ha megfelelően tudjuk megtartani, megválasztani ezeket a területeket, amelyek felé ezek az emberek mehetnek, hogyha tényleg az ő hajlamuknak és ambícióiknak megfelelő tér nyilhatik meg számukra, akkor sokkal hasznosabb, sokkal jobb munkát végezhetnek ott, mint végeznének azokban a burokban, amelyekben ma már talán, különösen ezeknek az intézkedéseknek hatása alatt is, amelyek a létszámapasztásra vonatkoznak és itt bizonyos elkedvetlenedett még fokoznak, már alig fejthetnének ki eredményes munkát. Természetes, hogy megfelelő szakképzettséggel rendelkező olyan embereket, akikre szükségünk van, elbocsátani nem fogunk. Ami pedig az egy család két tagjának elbocsátására vonatkozik, errenézve megjegyzem, hogy itt elsősorban a kultusztárca körében merült fel nehézség, illetve ott a múltkori alkalommal tett intézkedésekkel kapcsolatban merült fel észrevétel, mert előfordult az, hogy egy családnak férfi- és nőtanitó tagját egyszerre bocsátották el. A kultuszminiszter ur, tudomásom szerint, maga is azon a véleményen volt, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy részét meg kell változtatni. Ugy tudom, hogy nagyobbrészben korrigálta is ezeket az intézkedéseket és a jövőre nézve ő maga is épen ugy le fogja vonni a konzekvenciákat ezekre a megállapításaira nézve uj intézkedéseiben, mint ahogy mi látjuk és mi tesszük. Cserti József : Ne a tanítókat bocsássák el ! Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés Î Már most ami a nyugdíj kérdését illeti,.,