Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-135
À nemzetgyűlés 135. ülése 1923. évi június hó 8~án, pénteken. 14& nyal szemben tenni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a tisztviselő, akit méltóztatott emiiteni, egy elsőrendű, kiváló ember, aki a maga teljes munkaerejét viszi bele ezeknek az ügyeknek az intézésébe és aki igazán nem érdemli meg, hogy róla kicsinyléssel emlékezzenek meg. Méltóztassék talán az én eljárásomat megfelelően kritizálni, méltóztassék pl. azt mondani, hogy teljesen balkezüen intézem ezeket a tisztviselőügyeket ; . . . Kiss Menyhért : Ezt nagyon könnyű mondani ! Kállay Tibor pénzügyminister : . . ez olyan dolog, ami most már elfogadott . . , Kiss Menyhért: Es igaz is! Kállay Tibor pénzügyminister:... és amit én kénytelen vagyok akceptálni ebben a szomorú állásomban. Mindenesetre azonban méltóztassék arra is figyelemmel lenni, hogy ebbe a helyzetbe, ebbe az állásba esetleg a t. képviselő ur is bekerülhet. . . Gaal Gaston : Isten őrizzen ! (Élénk derültség). Peidl Gyula : Ne tessék fenyegetőzni ! Pikler Emil : Kikérjük magunknak ! Drozdy Győző : Még egyszer lesz forradalom? Isten őrizz! Uj forradalmat jósol a pénzügyminister ur. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek Î Beck Lajos : Ilyen sértés ministeri székből még nem hangzott el ! Kiss Menyhért : Semmi sem lehetetlen a világon ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kiss Menyhért képviselő urat kérem . . . Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Kállay Tibor pénzügyminister: Mielőtt áttérnék a kérdés érdemére, mindenekelőtt az illetménykérdéssel kívánok foglalkozni. Kétségtelen, hogy a tisztviselőknek a mai gazdasági helyzethez, a mai drágasági viszonyokhoz mérten aránytalanul kicsinyek az illetményeik, (Ugy van ! jobbfolöl.) ennélfogva ezeket az illetményeket fel kell emelni. (Helyeslés a jobboldalon). Már most a viszonyok mostohasága hozza magával azt, hogy egy ilyen felemelés, egy ilyen egyszeri intézkedés, amelyet az ember az illetmények növelése érdekében tesz, sohasem lehet annyira kielégitő, hogy hosszú ideig biztosítsa ugyanannak a standardnak a fentartását, amelyet egyszer a tisztviselőknél elérni és látni óhajtunk. Ennélfogva szükségessé vállik, hogy időnként, úgyszólván állandóan foglalkozzunk a tisztviselő illetmények kérdésével, mindig akkor, amikor olyan változás áll be, amikor előbbrehalad a drágaság, amely indokolja és szükségessé teszi, hogy az illetmények újra az előbb elért nivóra hozassanak. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ezzel a kérdéssel eddig a kormány incidentaliter foglalkozott, most azonban, ugy látszik, hogy szükséges, hogy állandóan intézményesen biztosítsuk a tisztviselők részére azt, (Helyeslés.) hogy ezzel a kérdéssel minden hónapban fogunk foglalkozni és megállapítjuk azt, hogy milyen mérvben emeltessenek, vagy esetleg szállitassanak le azok az illetmények, (Mozgás.) amennyiben a viszonyok változásához képest ennek szüksége mutatkoznék. Megkezdettük most június hónapra vonatkozólag és mindenesetre folyósítani akarjuk július hónapra nézve, amely hónapot illetőleg azt remélem, — ebben a tekintetben csak reményt tudok kifejezni, — hogy egységes illetményekkel fogunk dolgozni. (Élénk Helyeslés.) Itt a magam részéről rámutatok arra, amire különben tegnapi felszólalásában Szilágyi Lajos t. képviselőtársam is állandóan alludált, hogy az illetményeknek ez a sokfélesége, a fizetésnek ez a különböző elnevezése és különböző címeken való folyósítása eredményezte elsősorban azt, hogy ezek az illetmények nem utalványoztatnak, illetve nem fizettetnek ki mindenkinek arra a napra, amelyen esedékessé válnak, amelyen ezeket az illetőknek meg kellene kapniok. Méltóztassék azonban figyelembe venni, hogy az a rendszer, amely most fennáll, s tulajdonképen még a békeidőből származik, egy igen komplikált rendszer, amely a békeidőben csak azért nem okozott nehézségeket a végrehajtásnál, mert hiszen stabil állapot volt abban az időben és nem kellett minduntalan ujabb megállapításokkal és ujabb utalványozásokkal jönni. (Ugy van!) Ugyanennek a rendszernek a további fentartása és pláne komplikáltabbá tétele, — amilyenné tettük azt a háború folyamán és azután mindig abban a reményben, hogy az ujabban és ujabban engedélyezett illetményeket rövidesen meg fogjuk tudni szüntetni — azt eredményezné, hogy még fokozódnának azok az igen nagy nehézségek az adminisztrációban, amelyek ilyen késedelmeket idéznek elő a kifizetésben ós amelyek állandóan és méltán képezik panasz tárgyát a tisztviselők részéről. Biztosítani óhajtanok tehát, hogy a fizetés egységessé tétessék, kerek havi összegben állapíttassák meg, mindazoknak a különböző drágasági, háborús és egyéb segélyeknek és pótlékoknak eltörlésével, amelyek ezidőszerint vannak megállapítva. Az idemnitási törvényjavaslatba bátorkodtam bevenni egy-két rendelkezést arra nézve, hogy ez a cél biztositható legyen és ott óhajtom kérni a felhatalmazást a törvényhozástól arra nézve, hogy azután az ilyenmódon, havi kerek összegben megállapított egységes fizetést a kormány a mindenkori helyzethez, a mindenkori drágasághoz, illetőleg a gazdasági viszonyok alakulásához képest megváltoztathassa. Azt hiszem, hogy ezzel az intézkedéssel nagyon sokat elérhetünk abban a tekintetben, hogy az illetményeknek a kifizetése a határnapon történjék meg. Ebben a tekintetben egyszerre 23*
