Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-135
150 Ä nemzetgyűlés 135. ülése Í923. évi június hó 8-án, pénteken. mindent, kétségen kiviil nem is fogunk tudni biztositani, mert hiszen ezek a panaszok és nehézségek elsősorban azoknál az utalványozásoknál, azoknak az alkalmazottaknak ügyeiben merülnek fel, amelyek és akik speciális elbírálást igényelnek, akik elszakított területekről menekültek, vagy akiknek valami más okból olyan rendezetlen illetmény- illetőleg szolgálati ügyük van, amelynek elbírálása, szabályok alá vonása mindenesetre bizonyos időt igényel az adminisztráció részéről. Mivel pedig ezek a mi múltban volt viszonyainknál fogva igen számos esetek, ennélfogva az adminisztráció az ilyen meglehetősen komplikált ügyeknek az intézésével igen el volt, különösen az utóbbi időben foglalva. Mindazonáltal én most erről a helyről is igen nyomatékosan kérem tisztviselő barátaimat arra, hogy a saját ügyeiknek intézésében igyekezzenek szem előtt tartani mindenkor azt a szomorú helyzetet, amelyben kollegáik, különösen azok vannak, akiknek ügyei ilyen késedelmesen intéztetnek el és hogy igyekezzenek mindent megtenni abban a tekintetben, hogy kívánalom, amely az indítványban foglaltatik, s amely az egész magyar társadalom kívánalma, tényleg teljesedésbe mehessen és ilyen késedelmek a jövőben elő ne forduljanak. (Helyeslés jobb- és balfelöl) A magam részéről intézkedni kívántam eddig is és intézkedni kívánok a jövőre nézve is, hogy indokolatlan késedelmek sehol se mutatkozzanak. De azt hiszem, hogy ha ilyen kéréssel fordulok innen a nyilvánosság előtt hozzájuk, mindenesetre lesz ennek ugyanolyan, vagy talán nagyobb hatása is, mint azoknak a rendeleteknek, amelyeket ki fogok adni, ha valahol késedelmet vagy hanyagságot tapasztalok. Szilágyi Lajos : Szigorúságot, fegyelmet kell tartani! B-listára venni! Kiss Menyhért: És aközben állandóan kinevezni, uj állásokat rendszeresíteni! Kállay Tibor pénzügyminister : Ami az illetményekkel kapcsolatban a természetbeni ellátás kérdését illeti, erre vonatkozólag csak egypár szóval óhajtok rámutatni arra, hogy teljesen azon az állásponton voltam és vagyok, amelyet elfoglaltam abban a memorandumban, amelyet a jóvátételi bizottság elé terjesztettem, de amelynek kifejezést adtam egyéb alkalmakkor is. Feladatomnak tartom, hogy mihelyt lehetségessé válik, — és ezalatt a koronának egy bizonyos stabil állapotát értem — áttérjünk a kizárólagos pénzbeli fizetések rendszerére, (Helyeslés.) és megszüntessük a természetbeni ellátást. Tudom azonban, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor mi folyton fokozódó drágaságot tapasztaltunk az elmúlt időben, ilyen intézkedés, amely a természetbeni ellátást egyszerre megszüntetné, nyugtalanságot idézne elő az alkalmazottak körében (Felkiáltások a szélsöbaloldaIon : Ok maguk is szeretnék ! Azoknak sem kell !) és nem érné el azt a hatást, amelyet épen elérni és biztositani óhajtunk. En tudom, hogy vannak egyes alkalmazottak és van talán az alkalmazottaknak egyes csoportja is, akik és amelyek azt kérik, hogy ez a természetbeni ellátás megszüntettessék. Azt hiszem, hogy ezek épen azokban a szövetkezetekben működő tisztviselők — és ez Szilágyi Lajos t. képviselőtársam impressziója is, akivel épen erről a kérdésről is beszéltem — melyeknek megvan a maguk jelentősége arra, hogy bizonyos természetbeni ellátást biztosítsanak tagjaik részére, tehát maguk részére akkor is, ha ez az általános, ez a központ által való természetbeni ellátás megszüntettetnék. Mindazonáltal a magam részéről már régen terveztem és most az utóbbi időben meg is valósítottam azt, hogy legalább is azokon a helyeken, ahol a tisztviselő-szövetkezetnek elosztó helyei, árudái nincsenek, tehát azon kisebb helységekben, ahonnan az alkalmazottaknak vasúton, vagy kocsin vagy más módon kell bemenniök és elhozniok vagy elhozatniuk az élelmiszereket, hogy ott megkérdeztessenek az alkalmazottak arra nézve, hogy fenn akarják-e tartani ezt a rendszert, vagy nem és amennyiben a többség a fentartás ellen nyilatkoznék, akkor ott a természetbeni ellátást megszüntetnők. Pakots József: Meg kell szüntetni azon az alapon, hogy naturalia sunt turpia! Kál lay Tibor pénzügyminister: Én azt hiszem, hogy célszerű lenne megkérdezni az alkalmazottakat erre nézve más helyeken, a nagyobb városokban is és nevezetesen mindenütt ott, ahol elosztó helyei is vannak a szövetkezetnek és ilyenmödon az ő nyilatkozataik alapján bírálni el ezt a kérdést, amely mint látom meglehetősen kontroverz ugy az ő körükben, mint egyéb körökben is. Gondolok továbbá arra is, hogy épen azoknak a költségeknek megszüntetése érdekében, amelyek az elosztással, szállítással, stb. járnak és annak a sokféle káliónak, mankónak és nem tudom még mi minden különös nevű dolognak megszüntetése érdekében, amelyek meglehetősen sok pénzbe kerülnek, minden egyébtől eltekintve, talán meg lehetne szüntetni a só- és a cukorellátást azért, mert hiszen ezek az élelmicikkek olyanok, amelyeknek áralakulása, speciálisan a sónál egészen a kormány kezében van, a cukornál pedig az állam szintén gyakorol bizonyos befolyást az áralakulásra . . . r Drozdy Győző: Erezzük. Kállay Tibor pénzügyminister : ... úgyhogy ezek helyett pénzbeli ellátás engedélyezése mindenesetre mindenkor biztositaná azt a teljes ellenértéket, amelyet ezek a cikkek természetben való szolgáltatás esetén is képviselnek. Erre a kérdésre nézve mindenesetre még kérdést óhajtok intézni több alkalmazotthoz, meg óhajtom kérdezni azok véleményét, akik érintkeznek társaikkal és foglalkoznak ezzel a kérdéssel, akik benn vannak a Kansz-ban, amelyet olyan testületnek ismerünk, amely objektiv alapon igyekszik előmozdítani a tisztviselők ügyét.
