Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-135

148 A nemzetgyűlés 135. ülése 1923. évi június hó H-án, pénteken. megfelelő módon értesíttetni fognak. Tudomásul vétetik. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Csongrád vármegye közönségének feliratát a mezőgazdasági és ipari hitel kérdésének megoldása tárgyában ; Tolna vármegye közönségének kétrendbeli feliratát a vármegyei számvevőségek visszaállítása és az ország közrendjének biztosítását célzó törvényjavaslat törvényerőre emelése ügyében ; Miután a közrend fokozottabb biztosítását célzó törvényjavaslat a közigazgatási és pénzügyi bizottságnál van előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett, Tolna vármegye közönségének e tárgyban benyújtott felirata kiadatik a közigazgatási és pénzügyi bizottságoknak, a másik két felirat pedig a házszabályok 242. §-a alapján előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Napirend szerint következik a határozathozatal a tekintetben, hogy Szilágyi Lajos képviselő ur inditványa tárgyalása végett napirendre tüzessék-e, igen vagy nem. Mielőtt a kérdést feltenném, a pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni, hogy arra az inditványra, amelyet Szilágyi t. képviselő ur a tegnapi napon előterjesztett és megindokolt, igazán egészen röviden, pár szóval válaszoljak. Mindenekelőtt előrebocsátani kívánom, hogy ne méltóztassanak tőlem azt várni

3 hogy ezen alkalommal egy felszólalás keretében rögtön megoldhatom az egész tisztviselői kérdést. Én csupán azért szólalok fel és pár szóval azért reflektálok a t. képviselő ur indítványára, illetőleg annak megokolására, hogy jelezzem a kormánynak és speciálisan a pénzügyi kormányzatnak álláspontját egyes kérdésekben és azokat a módokat és utakat, amelyek szerint ezeket az álláspontjait megvalósítani és a jövőre nézve érvényesíteni kívánja. Mielőtt rátérnék azokra a részletekre, amelyek az indítványban foglaltatnak és tárgyaltatnak, méltóztassanak megengedni, hogy még két megjegyzést bocsássak előre. Az egyik arra vonatkozik, hogy nézetem szerint ezt a tisztviselői kérdést, a tisztviselők anyagi, szociális állásának, a velük való mikénti elbánásnak kérdését egyáltalában nem volna helyes és a célnak megfelelő bármiképen pártpolitikai momentumokkal összekeverni. (Helyeslés.) Ennélfogva nézetem szerint ezt a kérdést teljesen igazságosan és a méltányosság ama kívánalmai szerint kell elbírálni, amelyekkel igyekezünk közösen eljutni egy olyan célhoz, amely azután megelégedést kelthet az ország minden rétegében, a tisztviselőket is ideértve. Ha a t. képviselő ur tegnapi felszólalásában állandóan balkezesnek kegyeskedett megjelölni az én intézkedéseimet a tisztviselői kérdésben, ugy engedje meg, hogy én viszont a magam részéről köszönetet mondjak neki azért, hogy ezt a szempontot, amelyet most én igyekeztem kidomborítani, a maga részéről ugy felszólalásában, mint ennek az ügynek eddigi kezelésében mindig szem előtt tartotta, amit — mint látom — az egész ellenzéki párt, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik és amely különös feladatává tűzte ki ennek a kérdésnek a tárgyalását, a jövőre nézve is követni óhajt. A másik dolog, amelyre nézve egy megjegyzést óhajtok tenni az, hogy ne méltóztassék a tisztviselőkérdések tárgyalásánál és megoldásánál az elsősorban szabályzati, az egyes rendszereknek megváltoztatására irányuló kivánalmakat olyanoknak tekinteni, hogy rendszerbeli változtatásokkal és szabályzatbeli átalakításokkal lényeges javításokat lehet előidézni a helyzeten. Hiszen az, hogy egyes szabályzatokból, egyes intézkedésekből kifolyólag mindig vannak, akiket úgynevezett sérelmek értek, mindig vannak, akiknek az esetében tényleg egy-két méltánytalanságot tapasztalunk, még semmiesetre sem jelenti azt, hogy maga a szabályzat, maga az az intézkedés egészében, intencióiban elhibázott volna, hogy tehát egy másik intézkedéssel, egy másik szabályzattal kell a dolgon mindenféleképen segíteni. Azt hiszem, hogy sokkal egyszerűbben és célszerűbben járunk el akkor, ha azokat az egyes eseteket teszünk a szükséghez képest külön elbírálás tárgyává, amely esetekben tényleg valamely méltánytalanság vagy sérelem fordult elő, egy ilyen generális intézkedésből kifolyólag, mint ha rögtön keresnénk egy másik generális szabályzatot és annak megállapítását, amely esetben nézetem szerint legfeljebb azt érhetnők el, hogy ujabb egy pár ilyen sérelmet vagy méltánytalanságot idézünk elő más vonatkozásban az uj szabályzattal. Engedelmet kérek, hogy itt még egy pillanatra kitérjek arra, hogy mindazért, ami a tisztviselői kérdésben történik és történt, a kormány és ezúttal — ami a pénzügyi vonatkozásokat illeti — én vagyok felelős. Nagyon kérem tehát a t. Ház minden tagját, de különösen Kiss Menyhért képviselő urat, aki tegnapi felszólalásában egyes tisztviselőket, illetőleg egy tisztviselőt nevezett meg a pénzügyministerium tisztviselői karából, hogy ne méltóztassék őket ugy megnevezni, ugy beállítani közbeszólás formájában és talán nem annyira a szavakkal, mint inkább a kifejezéssel és a hanghordozással azt a látszatot kelteni, mintha ezek az emberek lennének felelősek az intézkedésekért, vagy mintha ezeknek az uraknak, ezeknek a tisztviselőknek valami lekicsinylő megbirálást méltóztatnának kívánni adni. Ez a parlamentáris felfogásnak nem felel meg, hiszen én vagyok felelős azokért az intézkedésekért, amelyek történnek ós ha méltóztatnak kritikát gyakorolni kívánni, méltóztassanak azt velem és a kormány-