Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-134

A nemzetgyűlés 134. ülése 1923. évi június hó 7-én, csütörtökön. 189 mélyére néz, ceruzát vesz a kezébe és elkezd számítani, rájön arra, hogy ha a t. kormány alkalmazottainak egyötödét elbocsátja, csak olyan csekély összeget takarít meg, hogy az a csekély összeg egy tizedrészét sem teszi ki annak a pénzösszegnek, melyet szükségesnek tartunk, hogy előteremtessék abból a célból, hogy az egész kérdés megoldassák, és a tisztviselők és egyéb alkalmazottak a megélhetési viszonyoknak megfelelően fizettessenek. Hangsúlyozom és nagy súlyt helyezek arra, hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagja tisztában legyen azzal, hogy a létszámapasztással nem érünk el nagyobb anyagi megtakarítást, mint hogy körülbelül egytized részét tudjuk megtakarítani a szükséges pénzösszegnek. Mi nem tulajdonítunk tehát olyan nagy jelentőséget a létszámapasztás által való takarékoskodásnak. Mi igenis követeljük a t. pénzügy minister urfcól, hogy minden vonalon takarékoskodjék és takarítson meg minden koronát, amit csak tud. Azonban mi a létszámapasztást főleg az adminisztráció egyszerűsítése céljából, a bürokratizmus túltengése miatt követeljük (TJgy van! TJgy van! a halóidalon.) és azért tartjuk elengedhetetlenül szükségesnek. Szeretnénk tudni, hogy minekutána a t. ministerelnök ur kijelentette, hogy csak törvényhozási utón akarja ezeket az elbocsátásokat eszközölni, mikor kerül elénk az a javaslat, azok a rendelettervezetek, vagy törvényhozási felhatalmazási javaslatok, melyeknek alapján a t. kormány az uj elbocsátásokat végrehajtani akarja. Mert méltóztassék tudomásul venni, hogy bele akarunk szólni az ujabb elbocsátásokba; (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) megvan a magunk kialakult véleménye az első elbocsátásokról; kezünkben vannak az összes sérelmek és panaszok, és ezért a második elbocsátás kérdésébe bele akarunk szólni és a t. kormánynak kezét minden eszközzel meg fogjuk kötni, hogy az elbocsátás igazságosan és méltányosan történjék. A t. pénzügymini8ter ur megint csak Parisban és megint csak nem nekünk nyilatkozott arról, hogy június végéig már eldől a kórdós, és október l-ig akarja . . . Kállay Tibor pénzügyminister : Megmondtam itt Í8Í Szilágyi Lajos: . . . ezeket az urakat átmeneti viszonyban tartani. Szóval a t. minister ur már ennek a hónapnak végén dönteni akar ezeknek az egyéneknek sorsa felett. Sürgetően követeljük, hogy bármely napon, de minél előbb jöjjön ide a kormány a javaslatokkal, mert mi június végéig feltétlenül bele akarunk szólni ebbe a kérdésbe. Azt a tervet, hogy június 30-tól október l-ig, tehát csak három hónapig méltóztatnak az illető tisztviselőket átmeneti viszonyban tartani, méltánytalanságnak és igazságtalanságnak tartjuk, amely beleütközik az egyenlő elbánás elvébe. Mert, ha a t, honvédelmi minister urnák volt annyi be- | folyása, hogy a katonatisztek számára ki tudta eszközölni, hogy őket két, illetve a nőseket három esztendeig teljes fizetéssel átmeneti viszonyban megtartsák, szeretném tudni, hogy a kormánynak mely tagja fogja majd magát exponálni a többi közalkalmazott kérdésében. Szeretném tudni, nem lehetne-e ezt a három hónapot kitolni egy évig vagy két évig, általában ameddig csak lehetséges, hogy az ilyen közalkalmazott is hosszú ideig átmeneti viszonyban maradhasson és elhelyezkedhessen más kereseti ágban. Beck LajOS : Ugy van S Ez a fontos. Szilágyi LajOS : Mindenesetre B-listásokat —azt hiszem, ennek már a sajtóban is nyoma volt — látni nem akarunk ; megbélyegző elbocsátásokat nem tűrünk. Akit a kormány elbocsátani kényszerül, azt ugy bocsássa el, hogy fölemelt fővel mehessen el és legföljebb ugy mehessen, mint áldozata a mai időknek, nem pedig mint megbélyegzett valaki. Követeljük, hogy semmiféle klikk-érdek egyetlenegy ministeriumban se érvényesüljön. (Általános helyeslés.) Biztos tudomásunk van arról, hogy minden ministeriumban az idők folyamán kialakultak a klikkek. Tudjuk, hogy a klikk uralkodik és beleszól az elbocsátások kérdésébe. Tiltakozunk minden ilyen klikk-érdek érvényesülése ellen és a lehető legigazságosabb elbánást követeljük. Beck LajOS : Ez a kormány érdeke is S Szilágyi LajOS : Itt appellálok megint a t. honvédelmi minister úrra és nagyon örülök, hogy beszédemnek épen ennél a részénél megjelent. Ne méltóztassanak engedni honvédelmi érdekből, hogy hadviselt egyéneket, még pedig hadirokkantakat és hadiözvegyeket a mostani elbocsátásoknál elküldjenek az állam szolgálatából. Itt is éles különbséget kell tenni, hadd lássák azok a hadviseltek, hogy ők az 52 hónapos háború után nem juthatnak arra a sorsra, hogy minekutána a hon védelmében kivették a maguk részét, a hon. a haza, a nemzet, az ország elbocsássa és földönfutóvá tegye őket. Nem lehet olyan igazság, t. honvédelmi minister ur, hogy a háborúra való hivatkozással földet osztanak és földreformot csinálnak, de ugyanakkor a háborúra való tekintet nélkül a hadviselteknek egy részét földönfutóvá teszik. Követeljük mindannyian, hogy a szakembereket ne méltóztassanak elbocsátani onnan, ahol szakemberekre szükség van. Valósággal komédia, valósággal nevetséges az, hogy szakembereket százalékos arány szerint elbocsátanak és ugyanakkor felfogadnak olyanokat, akiknek semmi szakképzettségük nincs. Kérjük, méltóztassék szociális szempontból tekintettel lenni arra, hogy egy és ugyanabban a családban a csapás ne üssön le egyszerre két embert. Egy és ugyanabból a családból ne bocsásson el az államhatalom egyszerre két embert és ne fosszon meg egyszerre két kenyérkerefeőt a jövedelmétől, mert ez katasztrofális hatással volna 21 •